30.fejezet: Tenth day

Sziasztok! :)
Bocsi, hogy ennyit kellett várnotok, de nagyon nem volt időm:s

A másik blogomon novella verseny van, ha gondoljátok jelentkezzetek! :))
De ez a blogom a legfontosabb, szóval remélem szívesen olvassátok! :))
Jó olvasást! :))

xoxo<3

30.fejezet: Tenth day

(ajánlott zene)

Annyira lélegzetelállítóan gyönyörű vagy… pedig ezt fiúkra ritkán mondják, de rád igaz…

Hajnali négykor dőltünk ki. Eskü, mintha újra 10 évesek lettünk volna. Jenny még be is fonta a hajam. Nézegettünk esküvői katalógusokat is, és hát kénytelenek voltunk olyan koszorúslány ruhát választani, ami rá fog menni a hasamra, ugyanis az esküvőjén, már az utolsó hónap elején, vagy az utolsó előtti végén leszek. Időponttól függ. Filmeztünk, zenét hallgattunk, táncoltunk, énekeltünk…vagyis inkább üvöltöztünk, idióta képeket csináltunk, egyszóval fantasztikus csajos este volt.

"A barát az az ember, aki mellett mersz önmagad lenni" 

Együtt reggeliztünk, majd nem sokkal utána, Jenny hazament.

Holnap ismét fotózás. Nagyon szeretem csinálni, és nagyon sajnálom, hogy nem sokára egy időre abba kell hagynom, de igazán van ennek jó oldala is. Mindig is szerettem volna kisbabát, jó, az már mellékes, hogy nem 19 évesen, de a sors így akarta. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy fiú, vagy lány lesz-e. Csak legyen egészséges! De talán ha választhatnék, most inkább kisfiút szeretnék, nem tudnám megfogalmazni miért. Nagyon örülnék neki, ha sportolna, hiszen ha van egy kis szerencséje, és hasonlítani fog az apukájára, akkor lányok milliói fognak bomlani utána. Remélem, hogy olyan gyönyörű kék szemei lesznek, mint Louis-nak, de legfőképp azt remélem, hogy Louis-val együtt neveljük fel…

Elég sokáig ábrándozhattam, ugyanis a telefonom hozott vissza a nagyvilágba, és Harry vigyorgó tekintetével találtam szembe magam…csak tudnám miért, és mikor állította be ezt a képet hívó képnek....

~Szia Harry.-köszöntem vidáman. Nagyon jól esik, hogy mindig felhív.

~Szia Lena.-köszönt ő is. ~Épp ebédszünet van, miújság?

~Semmi különös, Jenny-vel csajos estét tartottunk.

~És jó volt?

~Nagyon.

~Ennek örülök.

~Tudod min gondolkoztam?

~Hogy mennyire jól nézek ki?! Jaj köszi Lena.

~Hát persze Harry.-forgattam meg a szemeimet, amit ő ugyan nem látott, de felnevetett.

~Akkor min?

~A kisbabán.

~Pontosabban?

~Hogy fiú vagy lány lesz, hogy milyen lesz, és hogy Louis-val mi lesz..

~Hogy-hogy mi lesz?!

~Hát, hogy el fogja-e fogadni…

~Ismerem a legjobb barátomat, és fantasztikus apuka lesz, és boldogan fogjátok nevelni együtt.

~Köszi Harry.

~Csak az igazat mondom. Amúgy tényleg, minek örülnél?

~Mindkettőnek, de talán inkább fiúnak.

~Én kislánynak.

~Nem a te gyereked.-nevetek

~Ki tudja…

~Az azért egy meglepő fordulat lenne.-nevetünk immár mindketten

~És neveken gondolkoztál már?

~Gondoltam majd segítesz.

~Ez csak természetes. Majd gondolkozom.

~Harry tedd már le a telefont, én is szeretnék beszélni a barátnőmmel!-hallom meg Louis távoli hangját. Gondolom nem egy szobában vannak.

~Ez volt a végszó. Akkor majd gondolkozom, és hívlak. Vigyázz magadra.

~Jólvan, sok sikert estére. Szeretlek.

~Én is téged, és köszi! Szia.

~Szia Harry.

"Míg van posta, és nem vágják el a telefonvonalakat, míg van mondanivalónk, s amíg minden szorongásunk és örömünk meg akarjuk osztani egymással, addig barátok maradunk. Mindörökre." 

Alig telt el 1 perc, a telefonom ismét csörgött, de ezúttal Louis vigyorgott rám a képernyőről.

~Szia szerelmem.-hallom meg Louis gyönyörű hangját.

~Szia édes.

És így kezdődött egy 15 perces beszélgetés kezdete. Minden szóba jött, és én már azon voltam, hogy elmondom neki, de nem akarom, hogy így és most tudja meg. Majd ha hazajön a turnéról.

~Legyetek ügyesek este.

~Igyekszünk.

~Puszilok mindenkit, és szorítok nektek.

~Átadom, szeretlek!

~Én is téged, és már most hiányzol.

~Te is nekem, vigyázz magadra, szia!

~Ti is, szia!

  "A tudat, hogy szerethetsz és szeretnek olyan melegséget és gazdagságot ad az életnek, amit semmi más nem pótolhat."