25.fejezet: Fifth day

Sziasztok! :)
És íme, itt az új rész:)
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)
Hamarosan novellák;)
Jó olvasást! :))
xoxo<3

25.fejezet: Fifth day

(ajánlott zene)

El sem hiszed mennyi előkészület vár rád, mikor megérkezel…

~És minden rendben köztetek Lou-val?-kérdezte Harry amint kiértünk a konyhába. Tudtam, hogy beszélgetni akar, nem ennyire kis szorgos ő.

~Igen.-mosolyogtam rá miközben valami ehetőt kerestem, ám mikor lehajoltam hirtelen megszédültem, és meg kellett kapaszkodjak a konyhapultba.

~Minden rendben Lena?-termett rögtön mellettem Harry, majd derekamnál fogva segített egyenesbe hozni.

~Persze, csak egy kicsit megszédültem.-mondtam, majd leültem az egyik székre. Harry nagyon édes volt, rögtön hozz nekem egy pohár vizet, amitől egy kicsit jobb lett.

~Inkább elkezdem csinálni egyedül  a kaját, még maradj ülve.-mondta Harry mélyen a szemeimbe nézve, így kénytelen voltam tovább ülni, és a vizemet kortyolgatni, miközben ő nekilátott egy kis tészta megfőzésének.

Azokkal töltsd az életed, akik boldoggá tesznek és ne azokkal, akiket folyton le kell hogy nyűgözz!

Végül kész lett a bolognai, amit már nagyon kívántam, majd éhen haltam.

~Ez most komoly?-kérdezte Zayn miközben majonézt nyomtam a bolognai-ra.

~Igen, már egyszer ettem így, és most megint megkívántam.-vontam vállat egyszerűen, majd jóízűen falatozni kezdtem.

Először kicsit furcsán néztek, de megunták, és ők is enni kezdtek.

Jó, tudom tényleg kicsit furcsa így enni, de hát ha megkívántam…

~Harry isteni volt.-dícsértem meg a vacsora végén legjobb barátomat.

~Hát nem együtt csináltátok?-kérdezte Zayn

~Nem, mert Lena úgy döntött a szívrohamot hozza rám.

~Miért, mit csinált?-kérdezte Louis

~Nem történt semmi.-mondtam gyorsan, mire Louis kérdően nézett rám, majd Harry-re. ~Jó, kicsit megszédültem.-motyogtam halkan

~Harry?-nézett kérdően Louis az említettre. Tudtam, hogy nem elég neki ennyi.

~Hát összekészült esni.-motyogta Harry, mire Louis szemei kitágultak.

~Hogy mi?!-kérdezte

~De nem történt semmi, látod.-próbáltam nyugtatni, mire rosszallóan megrázta a fejét.

~De történhetett volna!

~De ott volt Harry!

Csak dühösen kifújta a levegőt, és miután az orra alatt elmotyogott egy „bocsánatot” felállt az asztaltól, és felment az emeletre.

~Nagyon érzékeny, főleg mikor rólad van szó.-mosolygott halványan Liam

~De akkor sem kellett volna kiakadnia.-fújtattam most én.

~Nagyon hasonlítotok, ugye tudod?-mosolygott Zayn, mire én is elmosolyodtam

~Igen, mindketten nagyon makacsok vagytok.-mondta Harry, mire csúnyán néztem rá, de haragudni az életben nem tudnék rá.

~Menj, beszélj vele.-mosolygott bíztatóan Liam

~Addig mi videójátékozunk.-mondta Niall, mire felnevettem, majd felmentem Louis után.

Mindenki életében van néhány ember, aki miatt egy kicsit hangosabban nevetünk, aki miatt többet mosolygunk és aki miatt egyszerűen csak jobban érezzük magunkat...♥

~Louis.-nyitottam be a szobámba, és láttam ahogy az erkélyen áll nekem háttal. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, majd odasétáltam hozzá, és hátulról átkaroltam. ~Sajnálom.

~Nem, én sajnálom, csak nagyon féltelek.-fordult meg ölelésemben, majd szorosan átfogta a derekamat, és fejét nyakamba fúrta.

~A lényeg, hogy minden rendben.-húzódtam kicsit el, hogy rámosolyoghassak, majd hagytam, hogy megcsókoljon.

Minden csók egy szívrengés. Hosszáról és erejéről állapítható meg a kár, amit okozott. 

Fogalmam sincs miért, de miközben Louis csókolt, egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Talán a boldogság? Talán a félelem? Ki tudja, de miután kigördült az az egy, nem volt megállás. Elkezdtem sírni…

24.fejezet: Fourth day

Sziasztok! :)
Hát mi történt?:( Nincs itt Vanda, és nem kapok egy kommentet sem:(( Elszomorítottatok:(
Nem szeretnék bevezetni kommenthatárt, de tényleg jól esne, és szükségem is lenne a kommentetekre, a véleményetekre! :) Szóval várom :)
UI:Tudom, hogy rövid rész lett, de a következő már hosszabb;)
Jó olvasást! :)
xoxo<3

24.fejezet: Fourth day

(ajánlott zene)

Egyelőre a szívem alatt hordalak, de amint meglátod a világot, a szívemben leszel az apukád mellett.

~Csinosan kell öltöznöm?-kérdezem Louis-t, miközben a ruháimat válogatom.

~Felőlem melegítőben is jöhetnél, nekem tökéletes vagy.-karol át hátulról, majd a nyakamba puszil. Teljesen beleborzongok.

~Azért úgy mégse mennék.-mosolyogtam

Végülis mindketten folytattuk a készülődést, és én is sikeresen felöltöztem.

~Na srácok, hamarosan indultok a TMH tour-ra, várjátok?-kérdezte a műsorvezető. Én meghúzódtam a kulisszák mögött.

~Igen, nagyon várjuk, ez egy hatalmas lehetőség.-válaszolt Liam.

~És nehezen hagyjátok itthon a családot, és a barátokat?

~Igen, szerintem mind.-mondta Harry miközben a fiúkra nézett.

~És hármotoknak ugye barátnőtök is van, hogy fogja bírni a kapcsolatotok?

~Szerintem elég erős mindhármunk kapcsolata annyira, hogy kibírja ezt az időszakott.-Zayn

~Egyetértek, ráadásul amikor tudunk hazajövünk hozzájuk.-mosolygott Louis, majd egy pillanatra rám nézett, mintha biztosítani akarná a mondanivalóját.

~És melyik országot várjátok a legjobban?

~Szerintem nincs ilyen, mindet eszméletlenül várjuk. Találkozni a rajongókkal mindenfele, és népszerűsítjük az új albumunkat.-Niall

~Szerettek a rajongókkal találkozni?

~Igen, szerintem az egyik legjobb dolog az egészben.-mosolygott Harry

Még egy ideig beszélgettek, aztán megköszönte a műsorvezető és a fiúk is, és jöttek is le.

~Na milyen volt?-ölelt meg Harry

~Ügyesek voltatok, mint mindig.-mosolyogtam rájuk, mire Louis átkarolt.

~Menjünk át Lena-hoz!-jelentette be Harry

~Csak ha Lena-nak nem baj.-mosolygott rám Liam. Köszönöm, végre egy normális…de amugy imádom őket.

~Nem, gyertek csak.-mosolyogtam rájuk, majd elindultunk.

~Oké, érezzétek otthon magatokat.-mondtam, mikor bementünk a lakásba. ~Kértek valamit enni?

Ez hülye kérdés volt, ugyanis 5 csillogó szempár nézett rám kiskutya szemekkel.

~Segítek.-pattant fel Harry, majd együtt kimentünk a konyhába.

23.fejezet: Third day

Sziasztok! :)
Ahogy ígértem itt az új rész :)
Hamarosan fel szeretnék tenni novellákat is, remélem tetszeni fognak :))
Ééés 8-an vagytok, emelett egy csomó oldalmegjelenítés, és alig kapok kommentet :( Pedig nekem nagyon fontos lenne a véleményetek :) Remélem kapom párat :)
Ui: Lányok nincs itt Vandus, szóval mégjobban várom a kommenteteket! :))
Jó olvasást! :)
xoxo<3

23.fejezet: Third day 

(ajánlott zene)

A legtöbb ember folyton csak a felelősségről papol…jó persze az is fontos, de mi van az öröömel, amit te okozol majd nekünk?!

Louis már javában aludt mellettem. Nem csodálom, hiszen hajnali 3 óra van.

1 hónap. Annyira kevés ez az idő vele. Kétségtelen, hogy a lehető legtöbb időt vele és Harry-vel kell töltenem.

Oké, feladom, nem tudok aludni. Óvatosan kikelek az ágyból, nehogy felébresszem Louis. Lemegyek a konyhába, és egy pohár vízzel felülök a konyhapultra.

Bambulásomból egy angyali hang hozott vissza.

~A párnához nem olyan jó hozzábújni.-hallom meg gyönyörű fáradt hangját, és azt is, hogy mosolyog.

~Bocsánat, nem akartalak felébreszteni.-mondom neki, mikor már elém ért.

~Baj van?-kérdezi arcomat fürkészve,bár nem tudom mennyit láthat belőle a sötétben.

~Csak nem tudtam aludni.

~Aminek oka van…-túl jól ismer már.

~Csak nem tudom mi lesz velem nélküled.-hajtom le a fejem.

~Hát ezt hogy érted?

~A turné…

Louis nem válaszolt. Félve felnéztem rá. Látszott, hogy gondolkozik valamin.

~Ugye nem attól félsz, hogy megcsallak?-kérdezi meg végül

~Nem, én bízom benned.-mosolygok rá

~Akkor?

~A távolság, a hiányod. Elviselhetetlen lesz.

~Lena, amikor csak tudok ide fogok jönni, és meglátogatlak. Ha csak egy napom is lesz szabad, én ide fogok jönni.-néz mélyen a szemembe, így elhiszem, bár tudom, hogy nem lesz sok szabad ideje. ~Az pedig természetes, hogy mindennap telefonálunk!

~Annyira szeretlek Louis.-suttogtam, majd megcsókoltam.

Csókolózni olyan, mint sós vizet inni: iszol, és a szomjad csak nő.

~Nem alszunk vissza?-kérdezte álmosan

~De.-mosolyogtam rá, majd leugrottam a konyhapultról.

Kézen fogva visszasétáltunk, majd Louis karjaiban lassan elnyomott az álom.

Már rengetek emberrel találkoztam, de te vagy az egyetlen, aki miatt ilyen idióta szíveket rajzolok a lapjaimra.

Nyűgösen ébredek. Nem csoda, Louis telefonja csak úgy üvölt… nem hiszem el, hogy nem ébred fel rá…

Vakon tapogatom ki a telefonját az éjjeli szekrényről, majd megnézem a kijelzőt.

Harry. Oké, akkor ezt felvehetem.

~Igen?-szólok bele álmosan

~Mi történt a hangoddal Louis?!

~Harry, Lena vagyok…

~Jó reggelt Lenacska. Louis ott van?

~Alszik.

~Ébreszd fel, mert ma interjúnk van.

~Hánytól?

~1-től, és 11 van.

~Tejóég, ennyit aludtunk?!

~Feltéve, hogy csak aludtatok…

~Harold ne legyél már perverz!

~Jójójó, na akkor ébreszd fel a kicsi BooBear-t.

~Rendben, szia Harry.

~Szia Lenababa.

Most komolyan, Harry már ilyenkor is képes perverz lenni… annyira imádom egyébként.

De már ma nem tudok vele lenni egésznap…

~Ki volt az?-kérdezi Louis csukott szemekkel, miközben odabújik hozzám.

~Harry, interjútok lesz.-válaszoltam, majd megfordulva még jobban hozzá bújtam.

~Jössz velem.

~Jó tudni.-kuncogok

~Mától egy hónapig mindennap.

~De erre nincs szükség, ha nem akarod.

~Már miért ne akarnám?-nyitotta ki végre a szemeit, mire én megvontam a vállam. ~Annyira kis butus vagy..

"Úgy érzem, legjobb volna így maradni egy életen át: csak néznélek, boldogan, elégedetten."

22.fejezet: Second day

Sziasztok! :)
Nagyon bocsánat, hogy ennyit kellett várni a részre:(
Jött a félév meg minden, ma balletvizsgám is volt! :))
Hamarosan letudom a táncvizsgáimat is, de szerintem vasárnapra össze próbálok szedni egy új részt :)
Köszönöm a 8 rendszeres olvasót *-* <3

Kéreek szépen soksok kommit! *-*
Jó olvasást! :)
xoxo <3

22.fejezet: Second day

(ajánlott zene)

Nem érdekel mekkora a fájdalom, csak az a fontos, hogy te jól legyél...

Hát végülis azt mondták öltözzek ki, de annyira azért mégse akartam, így kiválasztottam egy világoskék vékony ingete, egy fehér rövidnadrágot, és egy blézert. 

Elmentem zuhanyozni, majd miután felöltöztem gyorsan kivasaltam a hajam, és hamarosan csöngettek is.

~Szia szerelmem.-szívem kihagyott egy ütemet mikor Louis ezt mondta, majd megcsókolt. ~Indulhatunk?

~Persze, de hova megyünk?

~Meglepetés.-kacsintott, majd beültünk a kocsiba. ~Egyébként csinos vagy.-teszi egyik kezét a térdem fölé, mire elpirulok.

Hihetetlen, hogy már több, mint egy hónap után Louis még mindig ilyeneket képes kiváltani belőlem.

15 perc múlva megérkezünk egy számomra ismeretlen helyen. Louis leparkol, majd kiszállunk.

~Lenaa!-hallom meg a nevemet, és mire feleszmélek, a lábam már nem érintkezik a talajjal.

~Szia Harry.-nevetek, miközben megszorongatjuk egymást.

Ezután bevártuk a többi fiút is, majd együtt bementünk.

~Sziasztok.-köszönt Paul, miközben elénk ért. ~Menjünk be az irodába.

Egy folyosón mentünk végig, és majdnem a legvégén Paul benyitott egy irodába. Szép nagy volt.

Mind leültünk, majd vártuk mit mond Paul.

~Nos srácok, véglegesítettük a turné dátumait és időpontjait.-mondta Paul, mire a fiúk húú-zásokba kezdtek, én pedig lefagytam. Hogy turnézni mennek?! Nem, az nem lehet…

Paul csak sorolta és sorolta a dátumokat és az időpontokat, de szinte semmit nem hallottam belőle.

Egy hónap. Ennyi időm van még Louis-val, utána ki tudja mikor és mennyi időre látom újra. Nem, én ezt nem fogom kibírni. Nem mehet el… és Harry sem! Ilyen nincs.

Elkezdtem szédülni.

~Szóval remélem megfelelnek.-mondta végül Paul.

~Minden tökéletes Paul, köszönjük.-mosolygott Liam, mire a többiek egyetértően bólogattak.

~Minden rendben kicsim?-kérdezte Louis miközben ők már felálltak, én pedig még mindig ültem.

~Kicsit szédüllök.-mosolyogtam rá halványan.

Végülis igaz volt, tényleg szédültem, de egyszerűen nem akartam elhinni, hogy elmennek.

~Gyere, menjünk ki a levegőre.-Louis segített felállni, majd átkarolta a derekam, és kimentünk.

Amint kiértünk megcsapott a meleg, és a friss levegő. Mélyet szippantottam, és vártam, hogy végre ne forogjon velem a világ.

~Na jobb?-kérdezte aggódva. Hát nem édes? Mit csinálok én majd nélküle?!

~Egy kicsit.-mondtam, és tényleg segített. Louis arcán látni lehetett, hogy megkönnyebbül, majd adott egy csókot a homlokomra.

Ezután a fiúkkal beültünk vacsizni, ők pedig folyton arról beszéltek, hogy mennyire várják már  a turnét. Csak ültem, és próbáltam mosolyogni, de belül mardosott a fájdalom…

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”
Amikor szeretjük egymást: kijózadonunk. Felébredünk.

Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

Happy Birthday! :)

Nagyon nagyon boldog szülinapot a mi Bradford Bad boi-unknak! :)) Lots of love! xx

Rész az előző bejegyzésben :))

21.fejezet: First day

Sziasztok! :)
Először is bocsánat!:( Tudom, hogy szerdára vagy csütörtökre ígértem, de minden közbejött:/
Másodszor pedig tejóég! Azt hittem, hogy az előző részhez nem is fogok kommentet kapni, erre ti megajándékoztok hárommal :3 wáááá <333
Köszönöm az új olvasókat is, minden olvasómat imádom! :3
Írhattok twitter neveket is ha szeretnétek :) Szívesen bekövetlek titeket, ha ti is engem:))
Na, nem húzom tovább, jó olvasást, és sok kommentet! :3 :))
xoxo <3

21.fejezet: First day

(ajánlott zene)

Egy mosoly... egy reakció, amit kiváltottál az emberekből csupán annyival, hogy érkezel... 

Reggel mikor felkeltem meglepődve észleltem, hogy Louis nincs mellettem, ám mikor megláttam kijönni a fürdőszobából egy boxerben, azonnal mosoly húzódott az arcomra.

~Jóreggelt szépségem.-köszöntött azon az édes rekedtes reggeli hangján, majd egy csókot lehelt ajkaimra.

~Neked is.-üdvözöltem csókunk végén. ~Van valami terv mára?

~Nem tudom..-de amint kimondta, megcsörrent a telefonja.

Felállt, és felvette a telefonját.

~Szia Paul.. oké, mikor? … huh, hát oké … akkor majd találkozunk, szia!

~Azt hiszem ma elmegyek vásárolni.-mondtam, hiszen biztos voltam benne, hogy be kell menniük Paul-hoz.

~Nem haragszol?-mászott vissza mellém az ágyba. Lehet ki kéne már kelni?!

~Miért haragudnék?-mosolyogtam rá, mire adott egy puszit a homlokomra.

A legjobb, amit tehetsz, hogy keresel egy olyan embert, aki pont olyannak szeret, amilyen vagy: jókedvűen, rosszkedvűen, szépen, csúnyán, csinosan. Keresd meg, aki elhiszi, hogy a Nap is érted kel fel, mellette érdemes kitartani.

Még együtt reggeliztünk, de hamarosan Louis elindult Paul-hoz, én pedig elkezdtem készülődni.

Épp a ruháimat válogattam, amikor görcsbe rándult a gyomrom, és azt hittem ott jön ki a reggelim. Ám mikor kiértem a mosdóba, jobban lettem. Mi volt ez?!

Végül nem kockáztattam meg az elindulást, így leültem a lapotop-ommal az ölemben, és felnéztem  a jó öreg twitter-re.

Először is, a követőim száma meghalatta az 1 milliót. Wow!

Másodszor rengeteg üzenetet kaptam, és rengetegen tweeteltek a kapcsolatunkról. Hát végülis elkezdtem néhányat olvasni.

Voltak nagyon kedvesek, kevésbé kedvesek, semlegesek, kicsit gorombábbak, és nagyon csúnyák is.

@MissPlastic _ @Lena_J mindenkinek jobb lenne, ha eltűnnél Louis közeléből!! Ugyan kérlek, azt hiszed van, aki kedvel?! Tűnés már! Még @EleanorJCalder is jobb volt! Meg sem érdemled Louis-t! Szóval jobb lenne, ha békén hagynád! puszika.

Tejóég. De most komolyan, mit képzelnek az emberek?! Én..én.. nem akartam semmi rosszat sem csinálni, én nem akarom, hogy Louis akár csak egy rajongót is elveszítsen, és ez most nagyon fájt.

Észre se vettem, de elkezdtek folyni a könnyeim, de mielőtt még hatalmas sírásokba törtem volna ki, egy nem várt tweet-et kezdtem olvasni.

@EleanorJCalder _ Könyörgöm emberek! Ha igazi directioner-ek lennétek, örülnétek hogy Louis boldog, és igenis boldog @Lena_J mellett! Le lehetne akadni a témáról! Ja, és @MissPlastic, remélem egy kicsit magadba nézel! …

Na sok mindenre számítottam, de erre nem. Eleanor valami hihetetlen aranyos.

@Lena_J _ Köszönöm @EleanorJCalder! :)xx És @MissPlastic kicsit elgondolkozhatnál azon, hogy neked hogy esne, ha ilyeneket írnának neked…

Ezután már nem bírtam, inkább kikapcsoltam a gépemet.

Épp filmet kerestem, mikor megcsörrent a telefonom, és a kijelzőn Louis virított.

~Szia Lou.-köszöntem vidáman

~Szia Lenuska.-köszönt hasonlóan ő is. ~A fiúkkal van egy meglepetésünk…

~Öltözz ki!-hallottam a telefonban Harry hangját, mire felnevettem.

~fél5-re ott vagyunk érted.-mondta Louis

~Jó, de esetleg egy kis információ?-kérdeztem

~Nincs!-üvöltött ismét Harry.

~Öröm Larry Stylinson-al telefonálni.-nevettem

~Imádunk.-ismét Harry

~És tényleg.-mondta Louis ~Akkor fél5!

~Jójó, puszi.

~Csók kicsi Lena.

Hát jó. Vajon mit terveznek…?!

UI: Egyébként eszméletlenül imádom Louis és Eleanor kapcsolatát!
Kerestem képeket El-ről, és kiadott képeket kettőjükről, és a képek után mindig jobban imádom őket :))
Egy álomkapcsolatnak és álompárnak tartom őket, és én is ilyenre vágyom :)
Just sayin' :)
UUI: Sajnos tényleg vannak ilyen emberek, akik ennyire bántják/bántották El-t Dani-t és Perry-t is, ami nagyon szomorú, mert ők tényleg boldogok együtt, és látszik, hogy szeretik egymást:)

20.fejezet: The night

Sziasztok! :)
huhú, itt a 20.fejezet! :))
Köszönöm, hogy eddig itt voltatok velem, túl az 1500.-ik kattintáson! :)) Remélem velem maradtok, és még bővülünk is :))

Hu, annyi minden történik... először is: Ki sem látszom a tanulnivalóból._.
Másodszor: Most annyira depizek, h el sem tudom mondani:/
Aki esetleg szeretne velem kommunikálni, az nyugodtan írjon itt, akár e-mailt, akár twitter-en! :)
Elkezdtem írni a kövi részt.. igen, fel van már írva, hogy 21.fejezet... de legközelebb esetleg szerdán vagy csütörtökön tudom hozni:/ :)
Ééés innentől már Lena szemszöge van! :)
Jó olvasást! :)
xoxo <3

Ui: A rész erősen +18-as, szóval mindenki saját felelősségére olvassa! :)

20.fejezet: The night

(ajánlott zene)

Bárcsak minden percben itt lennél velem.. mindig szükségem van rád…

Épp vége lett a filmnek, mikor Louis megcsókolt. De ez most más volt. Szenvedélyesebb, mint az eddigiek. 

Csak csókolt, miközben simogatta a hátamat egészen lapockámtól végig minden csigolyát, a derekamat, és a fenekemnél állapodott meg. Nyelve bejutást kért, amit meg is adtam neki. Hajánál vagy tarkójánál fogva próbáltam kiszorítani a maradék kicsi helyet is közülünk.

Louis szempillantás alatt felkapott az ölébe, mire lábaimat összekulcsoltam dereka körül. Csak lógtam, mint egy kis majom, és kapaszkodtam, nehogy vége legyen.

Lassan elsétált velem a hálóig, és csókunkat egy pillanatra sem szakította meg. Nyelv csatáinkban folyamatosan ő nyert.

Óvatosan letett az ágyra, s mikor fölém mászott, nyakamat kezdte csókolni.

Kapkodva vettem a levegőt az előző csók miatt, de nem érdekelt.

Megfogtam Louis pólójának az alját jelezve, hogy erre nincs szükség. Vette az adást, és egy gyors mozdulattal kibújt belőle, és elhajította valahova.

Visszatért nyakamhoz, majd pólóm alatt kezdte el hol a hasamat, hol a derekamat simogatni. Csak sóhajtozni bírtam, majd hamarosan az én pólóm is találkozott a padlóval.

Louis már nem csak a nyakamat csókolgatta, hanem haladt lejjebb mellkasomhoz.

Gyorsan kipattintotta a melltartómat, majd miután eldobta végig nézett rajtam. Gyönyörű kék szemei kezdtek elsötétülni, majd a fülemhez hajolt.

~Gyönyörű vagy.-morogta, majd megcsókolta a fülem mögötti érzékeny részt.

Nem bírtam, egy apró nyögés hagyta el a számat, mire Louis belekezdett melleim kényeztetésébe.

Hogy ne tétlenkedjek, kigomboltam a nadrágját, majd a segítségével sikerült levenni róla.

Louis haladt a csókjaival egyre lejjebb, majd egy gyors mozdulattal megszabadított a nadrágomtól.

Combomtól haladt feljebb csókokat hagyva egészen az érzékeny részig. Eltávolította rólam az utolsó felesleges ruhadarabot is, majd nyelvével kezdett kényeztetni. Ajkaimat nyögések hagyták el.

Alig bírtam uralkodni a testemen, Louis érintései nyomán csak vergődtem.

~Louis.-nyögtem, mire huncutul rám mosolygott.

Mielőtt bármit is csinálhatott volna felültem, és megcsókoltam, és alsónadrágjának szélét kezdtem húzogatni jelezve, erre nincs szükség.

Lefektettem, és csípőjére ültem. 

Elkezdtem végig csókolni nyakát, kulcscsontját, mellkasát, kockás hasát, majd egy határozott mozdulattal megszabadítottam az utolsó textil darabtól.

Eléggé készen állt, szóval lassan felé helyezkedtem, ám mielőtt megtörtént volna, fordított a helyzetünkön.

Kérdően néztem rá, mire elmosolyodott.

~Így tudom irányítani,ha látom mennyire fáj.-mondta, és megcsókolt.

De most komolyan… hol van még egy ilyen édes fiú?!

És ahogy ígérte lassan csinált mindent. Fájt, de azt az egy-két könnycseppet is lecsókolta, és mindenre ügyelt, hogy nekem jó legyen.

Testünk szinkronban mozog. Csillogó kék szemei most egy árnyalattal sötétebbek a vágytól, de még így is melegséggel tölt el, és tekintetünk egymásba forr.

Kezemet mellkasára helyezem, így érzem heves szívverését.

Megcsókol.

Hátát karmolászom, miközben ő nyakamat támadja.

Gyorsít.

Két test tökéletes szinkronban mozog, és az ütemet a szerelmük diktálja.

Az időérzékem teljesen eltűnt, csak Louis és én voltunk, és hamarosan a gyönyör.

És akkor szinte egyszerre átestünk a holdponton, aminek hangot is adtunk.

Louis zihálva feküdt le mellém

~Annyira szeretlek Louis.-bújok hozzá, mire átkarol, és ad a homlokomra egy csókot.

~Én is téged Lena.-mondta, és elkezdte a vállamat cirógatni.

Ez volt életem legszebb, és legmeghatározóbb éjszakája…

19.fejezet: One Month ~ I love you.

Sziasztok! :)
Hát mi történt?:(
Nem kaptam kommentet az előző részhez:/ Viszont az azelőttihez igen, talán nem látjátok az előző részt?:o
Nem értem:( Remélem ehhez kapok:)
Már csak egy fejezet ;)
Jó olvasást! :))
xoxo <3

19.fejezet: One Month ~ I love you.

(ajánlott zene)

szín tisztán emlékszem arra az éjjelre…és egy percét sem bánom.

Eltelt egy hónap. Július 20.-a van.

Ma van Lena és Louis egy hónapos fordulója.

Mario-t elkapta a rendőrség, és most egy jó ideig börtönben ül.

Harry és Lena a lehető legjobb barátok lettek, nincsenek titkaik egymás előtt.

Louis ha teheti, Lena összes fotózásán ott van.

A közös fotózás nagyon jól ment, és Lena, ahogy Jenny jósolta, még felkapottabb modell lett.

Már mindenki tudja Lena és Louis kapcsolatát, tehát az új álompár Louna.

Lena egyedül ébredt fel az ágyában reggel, ugyanis Louis-nak tegnap koncertje volt, így otthon aludt. Ma van az első hónapfordulójuk.

Lena egy Rolex órát, és egy parfümöt vett.

 Meg persze csokit. És arra készült, hogy kimondja Louis-nak azt a bizonyos szót. Igen, egyikük sem mondta még ki, hogy szeretlek, de mindketten tudják. Nem akarták elhasználni ezt a szót, hiszen mindketten különlegesnek tartják. De Lena ma ki akarja mondani.

Lena miközben a kakaóját szürcsölgette, felnézett twitter-re, ahol nem kis meglepetés várta..

@Louis_Tomlinson Happy one month beautiful <3 Love you @Lena_J !! xxx

A kép láttán felnevetett. Jól emlékezett mikor készült. Egyik nap elmentek sétálni, és Lena meglátott egy vidámparkot. Rögtön beakart menni, ezért szépen kezdett nézni Louis-ra, aki persze belement. Úgy látszik valaki szemfüles pont jókor kattintott…

Lena is keresett egy képet, és kiválasztotta azt, amit nem is olyan rég csináltak. Csak feküdtek az ágyban, Louis már félig aludt, így Lena gyorsan elővette a telefonját, és csinált egy képet.

@Lena_J Happy one month honey <3 Love you @Louis_Tomlinson !! xxx

Igen, így már leírták, hogy szeretik egymást, de még nem mondták ki, és azért az teljesen más.

Louis összeszedte a cuccait, és Lena ajándékát, ami egy nyaklánc, és egy plüssmaci volt, 

és indult is Lena felé. Már alig várta, hogy találkozzanak, ugyanis 2 nagy dologra készült. Ő is ki akarja mondani az érzéseit, ráadásul még hivatalos eseményen nem jelentek meg együtt, ezért a mai mozi premierre el szeretné hívni.

Hamarosan leparkolt Lena háza elé, és extrém sebességgel verő szívével becsöngetett az ajtón.

~Louis.-ragyogott fel a lány szeme, mikor ajtót nyitott.

~Szia kicsi Lena.-fogta karjaiba a lányt.

~Jól ment a koncert?-kérdezte Lena mikor beljebb mentek

~Igen, szuperül.-mosolygott Louis ~Hoztam neked valamit. Boldog egy hónapot kicsim.-mosolyogva átnyújtotta az ajándékot, Lena pedig azonnal a nyakába ugrott.

~Köszönöm Louis, egyszerűen gyönyörű, imádom köszönöm!-hálálkodott a lány, miközben Louis feladta rá a nyakláncot.

~Nem annyira gyönyörű, mint te.-suttogta Louis, és adott egy puszit a nyakára, mire Lena-t kirázta a hideg.

~Én jövök!-mondta Lena, és el is ment az ajándékért. ~Boldog egy hónapot édes.

~Tejóég Lena, ez gyönyöű.-csodálta az órát Louis, mire Lena boldog lett, hiszen örömet szerzett Louis-nak. ~Köszönöm.-csókolta meg.

~Figyelj Louis, mondani szeretnék valamit…-kezdte Lena, de Louis leintette

~Had én.-mondta, és vett egy mély levegőt. ~Elég régóta érzem, de ennek a szónak súlya van, és számomra nagyon fontos, és most érzem, hogy eljött az ideje elmondani, hogy szeretlek Lena.

Lena szíve majd kiugrott a helyéről. Louis kimondta, hogy szereti. Már semmi sem állhat a boldogsága utjában.

~Teljesen megértem, mert szerintem is nagyon fontos ez a szó, és én is szeretlek Louis.-mosolygott Lena, majd megcsókolta Louis.

A csók a szerelem beszéde. Kérlek gyere, és beszélgess velem!

Az egésznapot együtt töltötték, kikapcsolták a telefonjukat, hogy véletlenül se zavarja őket senki. Csak egymásnak éltek ezen a napon.

Az esti csókjuk szenvedélyesebbre sikerült, mint az eddigiek, és szépen megpecsételték ezt a napot…

Amikor vele vagyok, amikor ölelem, amikor csókolom, amikor érzem az illatát, amikor fogja a kezem, minden probléma megszűnik körülöttem. Csak arra gondolok, hogy milyen jó vele... a pillanatra, amikor úgy csókol, mint még senki ezen a világon, amikor olyan szorosan magához ölel, mintha soha nem szeretne elengedni , úgy érzed te vagy a világ legboldogabb embere. Csak vele, csak a pillanatnak élsz!

18.fejezet: Friends are very important...

Sziasztok! :)
Boldog újévet! :))

Íme az újév első része, remélem tetszik ;)
És ahogy már igértem, a 20.fejezettől fordulópont ;)
Jó olvasást, és remélem jól telt a szilveszter :)
xoxo <3

18.fejezet: Friends are very important...

(ajánlott(!) zene)

Harry teljesen be van pörögve, hogy érkezel…remélem ő is így fog várni…

Lena csak hallgatta Louis hangját. Számára ennél szebb hang nem is létezett. Akárcsak egy angyal…

Azonban sajnos nem sokáig hallgathatta énekét, ugyanis Louis telefonja megcsörrent.

~Igen?....Lena-nal…mikor?...basszus…oké…sietek. Szia!

~Mi történt?-kérdezte Lena

~Totál elfelejtettem, hogy ma van egy rádiós interjúnk.

~Akkor mire vársz még?-nevet Lena

~Egy csókra.-és Louis le is csapott Lena ajkaira. Nem volt hosszú csók, de benne volt minden érzés, amit még szavakkal nem mondtak ki.

~Hallgatsz minket?-kérdezte már az ajtóban Louis

~Hát persze.-mosolygott Lena

~Akkor majd hívlak.-adott egy egy csókot Louis, és rohant is.

Jön egy nap, aminek a reggelét épp úgy fogod utálni, mint az összes eddigit. Ám a napfelkelte, és a naplemente között történik valami, és este már másként gondolsz a következő reggelre. Mert abban a reggelben már nem csak a kötelességek várnak rád, hanem más is. Valaki más. Aki miatt szép az ébredés, szép a nappal, kellemes a munka, nem nyűg a feladat, és csodálatos az élet. Aki miatt már álmodban is a reggelt várod, hogy újra találkozz vele, hogy hallhasd a hangját, érezd érzéseit, láthasd szemeit. Akinek ma is szépet, jót szeretnél adni kincseidből, hogy szebbé tehesd az életét. És az élet többé már nem nyűg, a reggel többé már nem kötelesség, a reggel már Ő. Létezik ilyen reggel…

Az interjú, akár csak a többi, nagyon jó hangulatban telt. A fiúk mindig jó hangulatot teremtenek.

Lena hihetetlen örömmel hallgatta az interjút, és akármikor, amikor Louis beszélt, a szíve hatalmasat dobbant. Még soha nem érzett ilyet…Hogy képes egy ember ilyet kiváltani belőle?

Döbbenetes, hogy milyen hamar elszállt a fojtogató félelem…döbbenetes, milyen tökéletes biztonságban éreztem magam abban a pillanatban, mikor meghallottam a hangját…

~Louis gondolom láttad, hogy veled van tele most nagyjából minden…

~Igen

~És szeretnél valamit mondani?

~Igen. El szeretném mondani, hogy Eleanor-ral szétváltak az útjaink, természetesen barátságban váltunk el.

~És Lena Jones?

~Lena nagyon kedves lány.

~És mi van köztetek?

~Lena-t nem rég ismertem meg, ismerkedünk.

~Ez elég sejtelmes válasz, nem gondolod?

~Annak szántam.-mosolygott huncutul Louis

Hogy miért nem mondta, hogy együtt vannak? Amikor ma meglátták a cikket megígérte Lena-nak, hogy minden rendben lesz, és ezt úgy nem érheti el, ha rögtön az emberekre zúdítja, hogy együtt vannak…

Miután vége lett az interjúnak, a fiúk beültek vacsorázni. Louis még írt egy sms-t Lena-nak…

Beültünk vacsorázni a fiúkkal. Remélem tetszett az interjú ;) Holnap találkozunk! xx L.

Hogy miért nem megy estére Lena-hoz? Egyszerű. Egyrészt tudja, hogy most a fiúkkal sokáig el fog húzódni a vacsora, másrészt mégiscsak a legjobb barátai, és már 2 napja nem aludt otthon. De holnap tervei szerint elkíséri Lena-t a fotózására…

Lena teljesen megértette, hogy Louis-val csak holnap találkoznak. Mindkettőjüknek fontosak voltak a barátai, így Lena gyorsan fel is hívta Jenny-t. Furcsa, hogy Jenny a menedzsere és a legjobb barátnője is egyben…

~Jenny.-vigyorgott Lena, és habár Jenny nem láthatta, de hallotta hangján.

~Lena.-tett hasonlóképp Jenny. ~Azt hiszem mesével tartozol..

~Igen, szóval…-és mindent elmesélt Jenny-nek. Egészen a találkozásuktól kezdve, Mario-n át, amikor összejöttek, egészen máig.

Hosszasan kitárgyaltak mindent, mint úgy általában a lányok szoktak.

Jenny teljesen elképedt Mario viselkedésén, Harry viselkedését imádta, és hát Louis…Jenny hihetetlenül örült, hogy Louis ennyire boldoggá tudja tenni Lena-t…hisz a vak is látja, hogy mennyire boldog…

Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta, a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: ˝boldog˝. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet...