8.fejezet: Feelings

Sziasztok! :)
Igen, hát nem jött össze a két kommi, de mivel szülinapom van, megleptelek titeket! :D
Remélem ezúttal meglesz a 2 kommi, mert be fogom tartani a határt:)
Jó olvasást! :)
xoxo <3

8.fejezet: Feelings

(ajánlott zene) 

Annyi minden rossz történik az életben…de amikor veled vagyok, minden olyan jó…

~Köszönöm.-szólalt meg Lena hosszú csend után.

Louis nem értette mit köszön. Homlokát kicsit távolabb tartotta a lányétól, hogy rendesen a szemébe tudjon nézni, de kezei még mindig ott pihentek a lány derekán.

~Mégis mit?-kérdezte Louis

~Hogy..-kezdte Lena, de mosolyogva megrázta és lehajtotta a fejét.~Biztos butaságnak tartanád.

~Dehogyis.-Louis mosolyogva felemelte az egyik kezével a lány fejét.

~Hogy szebbé teszed az életemet.-bökte ki végül elpirulva a lány, majd ismét lehajtotta a fejét.

Louis alig akart hinni a fülének. Az egész életét szebbé teszi?! És akkor Louis rádöbbent… bizony az ő napjait is bearanyozza ez a lány.

Louis elmosolyodott, felemelte a lány fejét, és egy apró csókot lehelt az ajkára. Mostmár nem kellett Louis tudatalattijának irányítani, hisz rájött, ő bizony igenis érez valamit Lena iránt.

Eközben a Larry Stylinson ház ajtaja elé érkezett egy közép magas, hosszú barnahajú lány.

Bent a fiúk semmivel sem törődve hülyültek, mikor meghallották a csengőt.

Harry mikor kinyitotta az ajtót nagy szemeket meresztett az ismerős lányra.

~Szia Harry.-köszönt a lány, mire Harry feleszmélt.

~Szia Eleanor, hát te?-kérdezte meglepődve

~Louis-hoz jöttem, pár napja nem találkoztunk, és meglepetésnek szántam.-válaszolta Eleanor.

Harry kezdte kínosan érezni magát.

~Ez tényleg meglepetés lesz.-mondta Harry, majd beengedte a lányt.

Amint a többi fiú is meglátta Eleanor-t hasonló volt a reakciójuk, mint Harry-nek, ám Harry még rosszabbul érezte magát. Hogy miért? Mert ő nagyon is sejtette, hogy Louis és Lena közt van valami,-aminek egyébként nagyon örül, és elég érdekes lesz a helyzet, mikor hazajönnek ketten.

Lena és Louis mosolyogva szálltak ki a kocsiból.

Amint beléptek az ajtón mindenki eléjük jött, és akkor Louis falfehér lett.

Eleanor vidáman ugrott a Tomlison fiú nyakába, aki azt se tudta vesz-e levegőt éppen.

Lena zavartan állt az ölelkező pár mellett. Először nem értette mi van, de aztán rájött, valószínűleg ő Louis barátnője.

Lena gyorsan Harry-re nézett, mikor a lány megcsókolta Louis-t.

~Öm..szia.-fordult a lány Lena felé. ~Eleanor vagyok.

~Lena.-mosolygott rá halványan. Tényleg szép lány.

~Lemaradtam? Valamelyik fiú barátnője vagy?-kérdezte Eleanor, mire Lena kétségbeesett. De nem csak ő, Harry is.

~Igazából, a legjobb barátom.-rukkolt elő egy ötlettel Harry, és átkarolta Lena vállát.

Eleanor rájuk mosolygott, majd ismét Louis-hoz bújt.

Lena szíve összerándult. Rosszul esett neki, hogy nem ő bújik Louis-hoz, hogy rajta kívül van más. De nem, igazából csak Eleanor van, és ő a pótkerék.. legalábbis ezt érezte.

De Louis egyáltalán nem. Rájött, hogy igazából már nem szerelmes Eleanor-ba, szinte már csak megszokásból vannak együtt. Már semmi olyat nem érzett, mint Lena-nal. Sőt, abban sem volt biztos, hogy valaha érzett iránta ilyen erős vonzalmat.

Ezután mindenki ment a dolgára.

Niall Liam és Zayn videójátékozni mentek, Louis és Eleanor Louis szobájába, -a lány kérésére, és Harry és Lena Harry szobája felé vették az irányt.

~Köszi Harry.-mosolygott halványan Lena, mikor leültek az ágyra.

~Bármikor.-mosolygott Harry. ~Na de mesélj, mi is van pontosan köztetek Lou-val?

Lena felsóhajtott. Tudta, Harry-ben bízhat, és örült, hogy van valaki, akinek elmondhatja, de hogy mi van közte és Louis között, azt ő sem tudta pontosan…

~Bárcsak tudnám.-mondta Lena. ~Megcsókolt, nem egyszer..

Harry először meglepődött, de mélyen belül sejtette.

~De ez végülis jó.-mosolygott Harry

~Igen persze, végülis nem vagyok pótkerék egy ilyen szép lány mellett...-sóhajtott Lena

~Ugye tudod, hogy te sokkal szebb vagy, mint Eleanor? És hogy jobban szeretlek.-mosolygott Harry, mire Lena is rámosolygott.

Lena nagyon örült, hogy itt van neki Harry. Az embereknek szükségük van egy ilyen barátra, mint ő.

Ezután közösen vacsoráztak, kicsit beszélgettek, majd mindenki visszament a délutáni helyére.

Lena elment zuhanyozni, és felvett egy rövidnadrágot, és egy ujjatlant, majd miután végzett, Harry is elment.

Miután ő is kész lett, beültek az ágyba, és egészen elalvásig csak beszélgettek.

Bátran kimerték állítani, hogy ők ketten elválaszthatatlan legjobb barátok lettek.

Lena örült, hogy Harry átkarolta, és úgy aludt el. Azt érezte van mellette egy ember, aki mindig ott lesz vele. Harry mindig vele lesz.

Lena nagy nehezen elaludt, de hajnali kettőkor felkelt. Harry mellette édesen szuszogott, göndör haja kócosan állt ezerfelé, és keze még mindig Lena körül volt.

A lány agya elkezdett kattogni.

Vajon Louis-nak jelentett valamit a csók? Mit érez iránta? Mit érez Eleanor iránt? Miért van itt pont most Eleanor? Vajon lefeküdtek most? Hogy tud ennyit Louis-ra gondolni? Szerelmes lett?!

Ezekkel a kérdésekkel, és gondolatokkal aludt el nagy nehezen, és könnyes szemekkel…

7.fejezet: in two..

7.fejezet: In two..

(ajánlott zene)

Csak egy fiú van rajtad kívül, akit tényleg szívből szeretek, és az Louis…

Ki tudja mióta feküdhettek ott, az időérzékük teljesen elveszett.

Kezdett kitisztulni a tudatuk, és tudták, ezt meg kell beszélniük. Azonban ötletük sem volt, hogy hogyan kezdjenek hozzá.

~Most mi lesz?-szólalt meg végül halkan a lány.

~Fogalmam sincs.-válaszolta ugyanolyan halkan a Tomlinson fiú, és tekintetét elszakította a lányétól.

~Nem akarom, hogy elmenj.-mondta még halkabban Lena, mire Louis hirtelen ránézett.

Louis sem akart elmenni, de bevalotta magának férfiasan, hogy fél. Nem tudja mi fog történni, hogy hogyan kéne kezelni a történteket, hogy mit hoz a jövő. Az egyetlen amit tudott, hogy neki szüksége van erre a lányra.

~Azt én sem.-mosolygott rá a lányra. ~De száraz ruhát azt szeretnék.

Próbálta elviccelni, hogy kicsit oldja a feszültséget, és úgy tűnik sikerült, mert a lány egy kicsit felnevetett. Mintha angyalok nevetnének, csilingelő hangja Louis egész testét átjárta.

~Hát nem tudom mennyire szeretnél női ruhát felvenni.-mosolyogva felült a lány.

Boldognak érezte magát, hiszen Louis sem akart elmenni.

~Annyira nem, és pucéran sem szeretnék rohangálni, azt inkább meghagyom Harry-nek.-kacsintott a fiú.

Annyira örült, hogy könnyen szót tud érteni a lánnyal, hogy tud vele hülyéskedni is.

~Harry sokat pucérkodik?-kérdezte nevetve a lány

~Igen, de néha vissza tudja fogni magát.-mosolyogott a Tomlinson fiú.

~Csak néha?-nevetett még mindig Lena. Egyszerűen mást sem akart csinálni, csak nevetni, és Louis-val lenni.

~Hát igen.-mosolygott Louis. ~Haza kéne mennem ruháért.

~Ohh, igen.-Lena csalódott lett, amiért Louis máris megy.

Louis látta Lena arcán a csalódottságot, és egyáltalán nem akarta őt így látni.

~Öltözz át, és kísérj el.-jutott hirtelen eszébe egy ötlet, mire Lena szeme felcsillant, és mosolyogva bólintott.

Gyorsan bement a szobájába, és a ruháit kezdte nézni. Nem tudta mit vegyen föl, hogy mennek-e valahova utána, vagy nem, de azt tudta, tetszeni akar Louis-nak.

Végül felvett egy inget, egy fehér short-ot, és egy szandált. Szőke haját hagyta lazán a vállára omlani.

Louis mosolyogva nézett végig a lányon mikor kijött. Tudta, bármi van rajta, gyönyörű.

Elmentek Louis-ékhoz, ahol senki nem volt.

Miközben Louis felment átöltözni, Lena kicsit körbenézett.

Látszott a házon, hogy két fiú lakta, de mégis rend volt valamennyire.

Louis nem időzött sokáig az átöltözéssel, sietett vissza Lena-hoz.

~Szeretnél körbenézni?-kérdezte, miután észrevette, hogy nézelődik.

~Jaj, nem, hagyd.-pirult el a lány.

~Ugyan már.-legyintett Louis, és kézen ragadva a lányt, elindult az emelet felé.

Körbevezette a lányt mindenhol, sokat nevettek Louis butaságain.

Lena nagyon élvezte mind azt, hogy Louis körbevezette, mind azt, hogy végig a kezét fogta.

~És íme a ház egyik legjobb szobája.-nyitott be Louis a saját szobájába.

Lena-t teljesen elvarázsolták a kék falak, a nagy ágy középen, a polcok tele cd-kkel, az íróasztal, amin sok papír, és egy laptop foglalt helyet. Imádta a nagy ablakot, amin gyönyörű fény szűrődött be, imádta, ahogy be volt rendezve az egész szoba, és azt, hogy ez Louis szobája.

~Megmutatom mi a legjobb benne.-Louis az ablak felé húzta a lányt. Kinyitotta az ablakot, kimászott rajta, és leült a tetőre. ~Na nem jössz?-mosolyogva nyújtotta a lány felé a kezét.

A lány mosolyogva fogadta el Louis kezét, és leült mellé.

Naplemente volt. Tökéletes időpont.

Most is azt érezték, mint a csókjuk előtt. Most nem nézték egymást, de megint kizárták a külvilágot, és csak ketten voltak. Louis tudatalattija ismét feléledt, és átkarolta Lena vállát. Lena boldogan bújt oda a Tomlinson fiúhoz, és mint ma már többször, teljesen boldognak érezte magát.

Nyugalmukat hangos nevetések zavarták meg.

Louis felsóhajtott. Harry hazahozta a fiúkat.

 Egyáltalán nem zavarta, sőt nagyon szerette őket, de még az sem volt elég, hogy szinte egész nap csak kettesben voltak Lena-val.

Lena is hasonlót érzett. Örült a fiúknak, de szeretett Louis-val kettesben lenni.

A fiúk nagyon örültek Lena-nak, különösen Harry. Kettőjük közt, egy szoros barátság alakult ki, aminek mindketten nagyon örültek.

A nap hátralevő részét hatosban töltötték. Bár Louis-on kívül egy fiú sem tudta mi történt Lena-val,  mégis segítettek neki elfelejteni a történteket…legalábbis arra az időre.

Estefele a fiúk úgy döntöttek ott alszanak a Larry Stylinson páros lakásán, és Lena sem akart hazamenni, és szerencséjére felajánlották, hogy maradhat.

Louis-val ketten gyorsan hazamentek a lányhoz, hogy hozzon ruhát.

Miközben a lány pakolt, Louis-ban ismét előjöttek az emlékek, és lejátszódott a csók.

A csók, ami mindkettőjük számára különleges volt.

~Indulhatunk.-lépett Louis-hoz a lány mosolyogva, mire a Tomlinson fiú tudatalattija ismét akcióba lendült, és egy határozott mozdulattal ismét megcsókolta a lányt. Úgy látszik Louis tudatalattija nagyon kedveli a lányt.

Lena-t hirtelen érte a csók, de annál boldogabb volt. Táskáját ledobta kezéből, és boldogan csókolt vissza Louis-nak.

Hosszabb volt ez a csók. Lena keze hol Louis tarkóján, hol a hajában voltak, míg Louis boldogan ölelte a lány karcsú derekát.

Miután szétválltak, egymásnak döntötték a homlokukat, és megint egymás szemeit nézték.

Lena majd kicsattant a boldogságtól.

Louis is hihetetlen boldognak érezte magát, de még nem volt teljesen nyugodt a lelkiismerete… és tudta, ennek a hátterében csakis Eleanor állhat…

Sziasztok! :)
Uuuuu nagyon nagyon köszi a 2 kommentet! *-* <333

Remélem ennél már csak több lesz, és ki rakhatok egy kommenthatárt, ami 2 lesz:)
Remélem meglesz, és remélem tetszik a fejezet! :)
Most az egészet E/3-ban írtam, hogy tetszik? :)
xoxo <3

...

Sziasztok! :)
Nem, nem új fejezet, hanem egy kérés:)
Csak annyi, hogy ha nem kapok legalább egy vagy 2 kommentet, akkor nincs rész:( bocsi, de nagyon fontos lenne a véleményetek! :)
Szóval várom a kommikat! :)
xoxo <3

6. fejezet: Something is change.

Sziasztok! :)
Igen, jól látjátok, jött az új rész :))
Gyerekek, nem tudom mi történt tegnap, de akkora ilet roham jött rám :o :DD

Szóval sok minden van a fejemben, és látni fogjátok, hogy vannak benne változások, mint pl: Hogy E/+-ban írtam a végét... nos egy ideig most így szeretném:)
A másik pedig lesznek dőlt betűs részek, azok a későbbiekben fontosak lesznek, mindig lesznek ilyenek, és eddig is voltak :)   

Na, nem húzom az időt tovább, várom az olvasókat feliratkozókat és sok-sok kommentet :$
Jó olvasást :))
xoxo <3          

           6.fejezet: Something is change.

                                                                               (ajánlott zene) 

Annyira szeretem, hogy akárhányszor meghallod apukád hangját a tv-ben, mindig rúgsz egyet...

-Louis szemszöge-

Annyira megijedtem, amikor a telefonban meghallottam, hogy Lena sír, hogy mindent úgy hagyva rohantam hozzá. Mikor elmondta mi történt, egyszerre öntött el a düh, kétségbeesés, féltés, és egy különös érzés, amit nem tudok pontosan megfogalmazni.

Az orvos után átmentünk hozzá, és csak beszélgettünk, de amint láttam, hogy fárad, az ölembe húztam, énekeltem neki, és elkezdtem simogatni a hátát.

Annyira édes volt, hogy néha néha megsimogattam az arcát, és csak mosolyogni tudtam. De aztán elkezdett mocorogni, és beszélni.

~Ne, kérlek, Mario, nee!-sikította, és hirtelen felriadt. Lehet megölöm ezt a Mario gyereket.

~Lena, semmibaj.-simogattam meg a kezét.

~Louis.-sóhajtott fel, és visszabújt. ~Annyira félek.

~Addig nem kell, amíg veled vagyok.-mondtam

~De te sem lehetsz velem mindig.-válaszolta halkan

~De bármikor felhívhatsz, és rögtön ott leszek.-ígértem meg.

~Köszönöm.-mondta

~Nem akarsz aludni?-kérdeztem

~Nem.-mondta még mindig hozzám bújva. ~Nem énekelsz megint?

~Ha szeretnéd.-mosolyogtam, és elkezdtem énekelni.

A szám végére ismét aludt, így óvatosan az ölembe vettem, és elvittem a szobájáig. Betakartam, megsimogattam az arcát, és egy puszit nyomtam a homlokára.

 Egy utolsó mosoly után becsuktam az ajtaját, és a pótkulcsával, -amit nem volt nehéz megtalálni, bezártam az ajtót, és így fél 12-kor elindultam hazafele.

Fáradtan estem be az ágyba. Fogalmam sincs mi van velem, de egyre többet gondolok Lena-ra, és egyre kevesebbet Eleanor-ra. Erről jut eszembe, már vagy 4 napja nem találkoztunk, és szinte nem is beszéltünk El-el. De valahogy inkább Lena-val vagyok. Főleg most.

Reggel nyúzottan ébredtem. Megnéztem a telefonomon az időt, 10 óra. Jött egy sms-em is.

Nem akarsz átjönni? xx L.

Több sem kellett, már írtam is vissza.

15 perc és ott vagyok :) xx L.

Gyorsan összekészülődtem, majd lementem, hogy gyorsan igyak egy kávét.

~Jó reggelt.-köszöntem még félálomban lévő legjobb barátomnak.

~Neked is.-köszönt. ~Hova-hova?

~Öm..Lena-hoz.-mondtam, mire ő csak elmosolyodott. ~Szüksége van most a társaságra.

~Miért?-nézett fel

~Az mindegy, csak ez van.-mondtam, és megittam a maradék kávémat. ~Majd jövök!

~Szia.-köszönt el, én pedig siettem a kocsimhoz.

Gyorsan bekopogtam, ő pedig hamarosan ajtót nyitott. Egy egyszerű ruha volt rajta, de mégis tökéletes volt. 

Igen, tökéletes, ez a jó szó rá, és persze az, hogy angyal.

~Louis.-mosolygott, és rögtön a nyakamba vetette magát.

~Szia Lena.-öleltem vissza mosolyogva.

~Reggeliztél?-kérdezte ~Csináltam palacsintát.

~Nem reggeliztem.-mondtam, mire elindultunk a konyhába.

~Nutellás jó lesz?-kérdezte

~Hmm, tökéletes.-válaszoltam mosolyogva, mire felágaskodott az egyik szekrényhez, és kivett belőle egy doboz nutellát. Annyira aranyos, és mégis sexi volt miközben ágaskodott.

Gyorsan megkent néhány palacsintát, és vidáman megreggeliztünk.

Annyira jó volt látni újra mosolyogni, tegnap kb. 1x láttam mosolyogni, ma pedig jól van.

~És mit csinálunk ma?-kérdeztem, mikor befejeztük.

~Hát először is elmosogatok.-mosolygott, és felállt, de persze segítettem neki, amiből egy hatalmas vizi csata lett. ~Köszi Louis, így gondoltam a mosogatásra.

~Jaj Lenababa, nem adsz egy ölelést?-kérdeztem, hiszen én nagyon vizes voltam.

~Louis kérlek ne.-nevetett, és hátrált.

~Csak egy ölelést.-görbítettem le a számat, mire felnevetett, és elkezdtünk futkározni.

Végül aztán elkaptam, és el is estünk, így a földön fetrengve nevettünk.

Aztán egyszercsak abbamaradt a nevetésünk, és egymásra néztünk. Az a pillanat különleges volt, hogy miért?! Azt nem tudom pontosan megmondani. Ki tudja meddig feküdhettünk egymás mellett a másikat nézve, de az arcunk egyre közelebb került. Mintha a tudatalattim irányított, nem érzékeltem semmit, csak a gyönyörű kékes-zöld szemeit néztem. Egyik tenyeremet arcára simítottam, és már csak egy tű fért volna el köztünk.

~Louis…-szólalt meg halk rekedtes hangon. Nem derült ki, hogy folytatta volna-e, mert a szánk összeért. És akkor vége volt mindennek…

Figyelem! Innentől egyes szám harmadik személyben fogjátok olvasni!!

Amint ajkuk összeért megszűnt mindkettőjük számára a világ. Egyiküket sem érdekelte sem Eleanor, sem a fiúk, sem a külvilág. Csak ők ketten léteztek. Megszűnt minden fájdalom a lány számára. Elfelejtette, hogy mit tett vele Mario, hogy Louis-nak barátnője van. Azt érezte boldog, és kell valakinek. Hogy a fiú, akiért teljesen oda van, talán viszonozza az érzéseit.

Louis számára is eltűnt minden. Abban a percben nem érdekelte Eleanor, a fiúk, a rajongók, semmi. Csak az, hogy valamit érzett a lány iránt. Nem tudta volna pontosan leírni, vagy elmondani mit is, de tudta, ez a lány különleges.

Miután szétváltak, folytatták egymás szemének kémlelését. Egyikük sem szólalt meg, de úgy érezték így a legjobb. Tudták, ennek lesznek következményei. De perpillanat egyiküket sem érdekelte. Csak élvezni akarták a másik társaságát.

Egyszercsak a lány szeméből egy könnycsepp gördült ki. A fiú nem értette miért volt ez. Talán félt?! Talán nem akarta?! Talán nem volt jó?!

De mikor a könnycsepp legördült, a lány elmosolyodott. Az eddig is összezavart Tomlinson fiú, mostmár semmit sem értett.

A lány nem hitte el, hogy megtörtént. Hogy élete szerelme megcsókolta. Hogy talán van esély. Tudta, hogy a könnycsepp, az csak a boldogságtól jött, és amikor rájött, hogy ez tényleg a valóság, elmosolyodott.

Mosolyogva figyelte Louis értetlen arcát, de nem akart megszólalni. Örült ennek a békés, és nyugodt csendnek.

Végül aztán Louis is feladta, hogy egyenlőre megértse, miért könnyezett a lány, csak az egyik ujjával letörölte a lány gyönyörű arcáról a könnycseppet.

Lena csukott szemmel élvezte, ahogy Louis az arcához ér. Úgy érezte, ennél puhább már csak a szája volt.

Újra és újra lejátszódott a csók mindkettőjükben, de még mindig csak szótlanul figyelték egymást. Azonban egy valami változott.. már mindketten halványan mosolyogva nézték egymást…

5. fejezet: I never thought

                                                        5.fejezet: I never thought..

                                                                 (ajánlott zene) 

Hogy miért várom ennyire, hogy végre köztünk légy? Talán azért, mert te képes vagy szorosabbá tenni a kapcsolatokat…

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Ki keres azon a napon, amikor semmilyen dolgom sincs?!
Szitkozódva a telefonomért nyúltam, és fáradtan felvettem.

~Hallo?-szóltam bele még félálomban.

~Szia szépség, ugye nem keltettelek fel?-hallom meg Mario hangját.

~Ááá, neeem.-mondom szarkasztikusan. ~Hány óra?

~fél 10.-válaszolja

~Tejóég, mit szeretnél?-térek gyorsan a lényegre, hogy hamar vissza tudjak aludni.

~Nem találkozunk ma?-kérdezi kedvesen. Tejóég. Erre most mit mondjak?! Ha igen-t mondok, akkor olyan érzésem lenne, mintha megcsalnám Louis-t, ami hozzáteszem hülyeség. Viszont muszáj lesz igen-t mondanom, és azért, mert ez így nem mehet tovább Louis-val… van barátnője.

~Oké.-válaszolom végül. ~Mikor?

~3 körül?-kérdezi ~Sétálhatnánk, vagy valami.

~Az jó.-mosolyogtam halványan. Valahogy mással sétálnék… nem Lena, felejtsd el!

~Szuper, akkor ott vagyok érted 3-ra, szia!-köszön el lelkesen.

~Szia.-köszönök én is, és megszakad a vonal.

A fejemben annyi minden kavarog egyszerre.

Igen, kétségtelen, hogy aki igazából kell nekem, az Louis. De neki van barátnője, és nem várhatok rá örökre. Adnom kell Mario-nak egy esélyt. Ki tudja, lehet őt is megkedvelem majd. Igen, az sem most lesz.

Még kicsit lustálkodtam, de végül kezdtem magammal valamit, és még ebédet is csináltam magamnak.

negyed3 fele végül elkezdtem készülődni. Zuhanyoztam, majd felvettem egy fehér nyári ruhát, és egy farmer dzsekit. Sminkeltem, felvettem egy kék magassarkút is.

 Na most kérdezhetitek, hogy miért veszek magassarkút, amikor sétálni megyünk.. egyszerű! Már hozzászoktam, hogy sokat kell sétálnom ennél durvábbakban, és nagyon szeretem őket, és van is egy pár darab.

Hajamat gyorsan kivasaltam, és jött is Mario.

~Szia szépségem, ejha.-mosolygott Mario, mikor ajtót nyitottam.

~Szia.-mosolyogtam rá.

Egy parkban sétáltunk, fagyiztunk, beszélgettünk. Minden jó volt, és én tényleg próbálom jobban megkedvelni, de valami akadályozza, és attól félek, ez a valami Louis.

~Ismét jól éreztem magam.-mosolyogtam rá már az ajtóban.

~Veled mindig.-mosolygott ő is, és eltűrt egy tincset a fülem mögé, és hajolt közelebb.

Először el akartam hajolni, de megfogadtam, hogy adnom kell neki egy esélyt, így hagytam.

Megcsókolt. Azt hittem érezni fogok valami bizsergést, melegséget, akármit. De nem, nem történt csoda.

Mario mosolyogva hajolt el, majd hamarosan ismét megcsókolt. Ismét megpróbáltam, de még mindig nem történt semmi. Mario egyik keze kezdte bebarangolni a testem, míg a másik, a zárban levő kulcsot próbálta elforgatni. Sajnos erre már csak akkor jöttem rá, mikor már kinyitotta az ajtót.

Próbáltam el szakadni tőle, de ő erősebb volt, és betolt az ajtón. Becsapta maga mögött az ajtót, és engem pedig a falnak nyomott.

Amikor a nyakamat kezdte csókolgatni, végre szóhoz jutottam.

~Mario mit csinálsz, hagyj.-próbálta eltolni.

~Ne mond már, hogy nem akarod.-mondta, és próbálta levenni a kabátomat.

~Nem akarom, engedj el.-majdnem kiabáltam.

~Csak maradj nyugton.-motyogta.

Sikerült levennie a kabátot, próbáltam eltolni magamtól, de nagyon erős volt.

~Mario könyörgöm.-már csuklott el a hangom.

~Jaj szépségem semmi baj.-simogatta meg az arcom, én pedig kapva az alkalmon kibújtam a kezei közül.

~Tűnj innen!-ordítottam könnyes szememmel.

~Na ne játszadozz velem.-mondta, és egy lépéssel átszelte a köztünk levő távolságot, és felpofozott.

Itt már nem bírtam, teljesen kitört belőlem a sírás, és Mario meg sem állt.

~Ha hagytad volna magad, nem kellett volna többször is megütnöm téged.-mondta Mario, miután elvégezte a dolgát. ~Majd találkozunk.-kacsintott, és ment is.

Ott feküdtem a nappaliban könnyes szemekkel. Reszkettem a félelemtől, a fájdalomtól, és a sírástól.

Remegve felvettem a fehérneműimet, mikor megszólalt a telefonom. Összerezzentem, és anélkül, hogy megnéztem volna ki az, felvettem.

~Szia Lena.-hallottam meg Louis mosolyogós hangját.

~Louis.-mondta remegve és szipogva, de belül nyugalom járt át.

~Lena minden rendben?-kérdezte, és hallottam hangján, hogy aggódik.

~Nem, semmi sincs.-mondtam, és ismét kitört belőlem a zokogás.

~Jesszusom, otthon vagy?-kérdezte

~I-igen.-válaszoltam dadogva

~Ne mozdulj, 10 perc és ott vagyok!-mondta, és hallottam, ahogy elindul. ~És Lena..

~I-igen?-kérdeztem

~Könyörgöm ne csinálj semmi butaságot.-mondta halkabban.

~Rendben.-szipogtam, és megszakadt a vonal.

Egyszerűen csak ültem ott, és sírtam. Nem tudtam mit csinálni. Nem hittem volna, hogy ilyen Mario. Adni akartam neki egy esélyt, ő pedig ezt tette velem.

Ki tudja meddig ülhettem ott sírva, de a csengő hangja hozott vissza a világba. A világba, ami tele van szenvedéssel.

Ajtót nyitottam, és Louis aggódó gyönyörű kék szemeivel találtam szembe magam.

~Lena tejóég.-ölelt meg miután bejött. Ez az ölelés segített, hogy abba hagyjam a sírást. ~Ülj le, hozok neked valami ruhát.-mondta, és odavezetett a kanapéhoz. Hoppá, azért felöltözhettem volna.

Louis hamar eltűnt, de olyan hamar vissza is jött egy pólóval, és egy pamut rövidnadrággal. Gyorsan belebújtam, és mindketten leültünk a kanapéra.

~Mi történt?-kérdezte aggódva.

~Volt egy fiú, pár napja ismertem meg, és elmentünk sétálni, és amikor hazakísért letámadott, és…és..-nem tudtam folytatni, ismét zokogni kezdtem. Louis gyorsan a kezei közé vett, én pedig szorosan odabújtam hozzá. ~Nem tudtam leállítani, meg is vert.

~Tejóég Lena.-mondta Louis halkan. ~Figyelj.-kérte, és kicsit eltolt magától, de csak annyira, hogy a szemébe nézhessek, ugyanúgy ölelt közben. ~Kérlek mond el ki volt, jelentsük fel, és mennyünk el orvoshoz.-kérte.

~Louis..én..-kezdtem, de leintett.

~Kérlek.-szemeit belefúrta az enyéimbe, és nem volt más választásom, bólintottam. ~Köszönöm.-suttogta, majd ismét szorosan magához húzott.

~Mario-nak hívják, és fotós.-mondtam nem sokkal később, mikor még mindig ölelkeztünk.

~Rendben, akkor menj készülődj, megvárlak, és elmegyünk egy orvoshoz.-mosolygott rám halványan, de annál kedvesebben.

Bólintottam, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy egyszerű szettett,

 és mikor kiértem, Louis akkor tette le a telefont. Rám mosolygott, majd mikor mellé értem átkarolt, és mostmár a kocsiig átkarolva mentünk. Kinyitotta nekem az ajtót, majd ő is beszállt, és csöndben utaztunk.

Mikor odaértünk bejelentkeztünk, és hamar bemehettem.

Soha többet ilyet! El is sírtam magam megint, és csak az éltetett, hogy Louis ott volt nekem, mintha mindig velem lenne…

Szerencsére semmi komoly baj nem történt.

~Szeretnéd, hogy veled maradjak?-kérdezte, miután kijöttünk a kórházból.

~Kérlek.-néztem rá, mire rámmosolygott, ami belőlem is kiváltott egy kisebb mosolyt.

~Végre mosolyogni látlak.-sóhajtott fel, majd megölelt.

Átmentünk hozzám, és a nap hátralevő részét végig beszélgettük.

Fogalmam sincs meddig beszélgethettünk, mikor egyre nehezebbek lettek a szemeim, amit Louis is észrevehetett, mert az ölébe húzott, és énekelni kezdett, miközben a hátamat simogatta. Louis gyönyörű hangja, és nyugtató simogatása hamar álomba ringatott…

Sziasztok! :)

                                                                      Itt az új fejezet :$

Annyira örülnék, ha lenne még több feliratkozóm, kommentetelőm, stb., szóval ha megosztanátok a blogot, vagy valami, azt nagyon nagyon megköszönném, és nagyon hálás lennék :')

Köszönöm az eddigi olvasókat! :))))

xoxo <3

4. fejezet: Which boy?!

Sziasztok! :)
Hihetetlenül eszméletlenül nagyon boldoggá tettetek a feliratkozásokkal, és Vanda nagyon nagyon köszönöm a komit! :))) Annyira feldobtátok a napomat! :D

Bocsi, hogy ennyit kellett várni, de zsúfolt hetem volt, vagyis még van a holnap, de utána már kicsit könnyebb lesz, mert nem délutánonként fogok próbálni:) Ja, és le is vagyok sérülve, de nem áll meg az élet.. :D
Szóval mégegyszer köszönöm nektek, és remélem még bombáztok majd kommikkal és feliratkozásokkal! :)))

Jó olvasást!:) xoxo <3                                                                 

                                                                 4.fejezet: Which boy?!

                                                                       (ajánlott zene) 

Azt hiszem, te leszel a világ legboldogabb kisfiúja…hiszen van egy ilyen apukád, mint Ő…

Mosolyogva léptem be a terembe. Boldognak éreztem magam.

~Mi ez a nagy vigyorgás kicsilány?-mosolygott rám Mario.

~Csak jól laktam.-kacsintottam rá.

~Óó, akkor remélem este is jól fogsz lakni.-kacsintott most ő. Ó, a vacsora. Basszus.

~Ömm, persze.-mosolyogtam rá zavartan, de szerencsére jöttek a többiek, így ez a beszélgetésünk abbamaradt.

Az egész válogató alatt a Louis-val közös ebédszünetünkön gondolkoztam.

Egyrészt ennyire jól már nagyon rég éreztem magam, másrészt viszont van barátnője. Én nem akarok ribi lenni, és tönkre tenni egy kapcsolatot, de Louis…ő annyira tökéletes. Csak annyit mondana, hogy én vagyok az, aki kell neki, azt hiszem az egész életemet neki adnám. Ez nem beteges kicsit?! De ha egyszer ezt érzem…

Azon is gondolkoztam, hogy elmenjek-e Mario-val vacsorázni, hisz ez logikusan randi, de Louis-on kívül senkivel sem szeretnék randizni. Viszont nem szeretném megbántani, és végülis Louis-nak van barátnője, így végülis úgy döntöttem nem mondom le.

Amikor hazaértem, csak elfeküdtem a kanapén, és beraktam egy filmet, ám hamarosan a telefonom csörgése megzavart. Kelletlenül felültem, de amint megpillantottam a kijelzőt, a szívem egy hatalmasat dobbantott.

~Szia Lena.-szólt bele rögtön vidáman.

~Szia Lou.-mosolyogtam

~Mi jót csinálsz?-kérdezte. Hát nem édes? Csak felhívott, hogy mi van velem. Mr. Tökéletes!

~Épp filmet nézek.-mondtam ~Te?

~Harry-vel is filmeztünk, csak most elment zuhanyozni.-válaszolta.

~És most unatkozol.-mondtam mosolyogva

~Nem vészes.-mondta ~De mit csinálsz holnap?

~Őőő, azt hiszem délelőtt fotózásom van.-válaszolom

~És délután nem szeretnél benézni a próbánkra?-kérdezi kedvesen

~De szívesen, de szeretném ha tudnál valamit.-mondtam

~Kezdek félni.-mondta, mire elmosolyodtam, persze ezt ő nem láthatta.

~Borzalmasan tájékozódom, szóval extra pontos cím és leírás kell.-mondom, mire felnevet. ~Nem vicces, komolyan!

~Érted megyek.-mondta, és hallottam hangján, hogy még mindig vigyorgott ~Mikor végzel?

~1 körül azt hiszem.-válaszolom.

~Az jó, mert mi 2-től próbálunk, legalább lesz időnk enni.-mondta, a szívem meg már majdnem kiugrott a helyéről.

~Akkor ezt megbeszéltük.-mosolyogtam

~Ééés megkapom az elmaradt ölelésem.-mondta, én pedig elolvadtam.

~Akár többet is.-vigyorogtam, mint a tejbetök.

~Vigyázz, mert behajtom.-mondta.

~Ne ijesztgess.-nevettem.

~Nem szokásom.-nevetett ő is. Most komolyan, kinek van mégegy ilyen édes nevetése?! ~Akkor holnap találkozunk.

~Igen.-mosolyogtam, és beharaptam az alsó ajkam.

~Akkor jóéjt.-mondta

~Neked is.-köszöntem el, majd megszakadt a vonal.

Hihetetlen boldogan dőltem hátra a kanapén.

Mostmár biztos, Louis az igazi.

Viszont, egyenlőre még Mario-val vacsorázom, ugyhogy ideje készülődni.

Gyors zuhanyzás után felvettem egy barna csőnadrágot, egy ujjatlan inget, egy barna magassarkút, smink, kiegészítők, egy barna kardigán, és Mario már csöngetett is.

~Szia szépség.-mosolygott Mario. ~Ezt neked hoztam.-nyújtott át egy szál rózsát. Kis aranyos.

~Szia, köszönöm szépen.-mosolyogva elfogadtam a virágot, és már mentünk is.

~Amugy nagyon csinos vagy.-mondta útközben.

~Köszönöm, te is jól nézel ki.-mosolyogtam rá.

Hamar odaértünk az étterembe, és kellemesen telt a vacsora. Ismerkedtünk meg minden, de közel sem volt annyira jó, mint Louis-val lenni. Hiányzott Louis.

~Jól éreztem magam.-mondta Mario, mikor már az ajtómnál álltunk.

~Én is, köszönöm.-mosolyogtam rá.

Mario is elmosolyodott, majd közelebb hajolt. Tudtam, hogy meg akar csókolni, de én egyáltalán nem akartam, így a csókból egy arcra puszi lett.

~Jóéjt Mario.-mosolyogtam rá zavartan.

~Szép álmokat.-mondta, én pedig bementem.

Tényleg kellemesen éreztem magam, és nem akartam megbántani Mario-t, de már most bűntudatom van, hogy elmentem vele, és egyáltalán nem az ő csókjára vágytam…

Másnap reggel fáradtan ébredtem, de eszembe jutott, hogy ma találkozom Louis-val, így a reggeli teendők után felvettem egy kicsit átlátszó inget, -igen, nagyon tetszeni szeretnék Louis-nak, egy fehér nadrágot, egy magastalpút, kiegészítők, és már indultam is.

 Még útközben kaptam Lou-tól egy sms-t, hogy küldjem el a stúdió címét.

Hamar odaértem, és mivel naturabb sminkem és hajam volt, az is hamar megvolt.

A fotózás vége fele járhattunk, épp ingben fényképeztek,

 mikor megláttam Harry-t és Louis-t. Amint megláttak elkezdtek vigyorogni, és integetni, és hasonlóképp tettem én is, ám a fotózás nem állhatott le, így ők a maradék 10-15 csendben végig nézték.

~Jó képek lesznek.-mondta Louis, miután odamentem hozzájuk.

~Az tuti.-mosolygott Harry is.

~Hát reméljük.-mosolyogtam rájuk kicsit elpirulva.

~Na öltözz hercegnő, aztán menjünk.-vigyorgott Harry.

~1 perc.-mosolyogtam rájuk, és már mentem is.

Igazából jó, hogy Harry is itt van, mert nagyon jót beszélgettem vele, és rájöttem, hogy jót akart azzal, hogy elmondta, hogy Louis-nak barátnője van. Viszont annak mégjobban örülök, hogy Louis is itt van!

Gyorsan átöltöztem, megfésülködtem, és mentem is ki a fiúkhoz.

Nagyon jól telt az ebéd, sokat röhögtünk, és utána a próbájuk, hát az valami fantasztikus volt.

Eddig nem is hallottam az új albumukat, csak a 2 klippeset, de eszméletlen!

~Eszméletlenek vagytok!-mondtam nekik, miután befejezték a próbát.

~Tetszett?-kérdezte Liam

~Az nem kifejezés.-válaszoltam vigyorogva, mire ők is rám mosolyogtak.

Még beszélgettünk kicsit, és végig magamon éreztem Louis pillantását, amitől néha kicsit elpirultam, de akkor is jól esett.

~Haza vigyelek?-kérdezte Louis, miután kezdtünk szétszéledni.

~Nem lenne baj?-kérdeztem

~Dehogyis.-legyintett mosolyogva ~Menjünk.

Átkarolta a vállamat, és úgy sétáltunk az ajtóig, majd ott elengedett. Logikus volt a fotósok miatt, akik most nem voltak szerencsére olyan sokan.

Beszálltunk a kocsijába, bediktáltam a címet, és már mentünk is.

~Melyik szám tetszik a legjobban?-kérdezte mosolyogva

~They don't know about us, Chane my mind, Over again, ez a három egyszerűen gyönyörű, de az összeset imádtam.-válaszoltam mosolyogva

~A change my mind-ot én kezdem.-húzta ki magát önelégülten mosolyogva

~Nem mondod?!-néztem rá. ~Szeretem a hangod.

~Tényleg?-nézett egy pillanatra rám, majd vissza az útra.

~Tényleg.-mosolyogtam kicsit elpirulva.

~Akkor jó.-vigyorgott. ~Amugy csinos vagy.

~Köszi.-mosolyogtam

Ezután csöndben voltunk, de nem az a kínos csend, hanem az a kellemes.

~Köszi, hogy hazahoztál.-mosolyogtam rá, mikor leparkolt a ház előtt.

~Bármikor.-mosolygott ő is, majd amennyire tudtuk, megöleltük egymást. ~Úgy látszik mindig tartozni fogsz egy öleléssel.

~Nem bánom.-kacsintottam rá. ~Szia Louis.

~Szia Lena.-köszönt ő is, majd egy utolsó mosoly után kiszálltam a kocsiból.

Felmentem a bejárathoz, intettünk egy utolsót, és megvártam, míg Louis kikerült a látóteremből.

Mosolyogva mentem be a házba, és egész este levakarhatatlan volt ez a mosoly. Még elalvás előtt is csak mosolyogtam, hiszen boldog vagyok…