36. fejezet: Discussions

Sziasztok! :)
Nos, ahogy ígértem, itt az új rész! :)
Nem győzőm hangsúlyozni, mennyire imádlak titeket, és mennyire hálás vagyok nektek! :')
14 feliratkozó, 6400 oldalmegjelenítés, és az előtő fejezethez 5 komment *-* #lovemyreaders <3

Remélem ezentúl is legalább ennyit kapok! :))
Jó olvasást! :))

xoxo<3

36.fejezet: Discussions

(ajánlott zene)

Egyetlen pici emberke vagy ebben a hatalmas univerzumban, számunkra mégis mindennél többet jelentesz...

-Louis szemszöge-

Amióta elindultunk a turnéra, erre a pillanatra várok. A pillanatra, amikor ismét láthatom a szerelmemet. Az embert, akit teljes szívemből, mindennél jobban szeretek. Az embert, akibe visszavonhatatlanul beleszerettem.

Amint kinyílt az ajtó, nem gondolkoztam, csak megcsókoltam. Elmondhatatlanul hiányzott már.

Éreztem a könnyeit, de éreztem a mosolyát, így tudtam, ezek csak örömkönnyek. Azonban éreztem valami mást is… Lena meghízott?!

Amint véget ért a csókunk belenéztem gyönyörű könnyes kékeszöld szemeibe, majd tekintetem lejjebb vándorolt. Valami azt súgja Lena nem meghízott…

-Lena szemszöge-

Észrevette. Hát persze, hogy gondoltam, hogy nem is fog neki hamar feltűnni?! Nem gondolkoztam…világos.

~Bemegyünk?-törtem meg végül a csendet, mire Louis rám kapta a tekintetét, bólintott és bementünk.

Oké, hogy is kezdjem el… egyszerűen ilyet nem lehet elkezdeni!

~Szóval azt hiszem az lesz a legjobb, ha a lényegre török…-kezdtem, miközben leültünk a kanapéra. ~Gondolom észrevetted, és igen, gyermeket várok.

Louis szemei hatalmasak lettek, és annyi minden volt bennük. Félelem, meglepődöttség, aggodalom, de én még láttam a szeretetet is…

~Kitől?-kérdezte végül.

Most rajtam volt a sor, hogy hatalmasak legyenek a szemeim. Mi az hogy kitől?! Soha nem csalnám meg, és azt hittem ezt ő is tudja…

~Mi az hogy kitől? Természetesen tőled!-értetlenkedtem

Louis kifújta a levegőt, testtartása is elernyedt, majd szorosan megölelt.

Nem értettem ezt a hirtelen hangulatváltozását, de örültem, hogy itt van velem.

Vannak ölelések,amelyek megváltoztatják az ember életét.

Vannak ölelések,melyek után nem lesz már semmi, ami addig volt.
Vannak ölelések,melyekről úgy hisszük az utolsó,
mégis az első pillanatává válnak valaminek.
Vannak ölelések,melyekre mindennél,
mindennél jobban vágyunk,
mégis félünk tőlük, mert tudjuk,utána semmi sem maradna többé ugyanaz.
S vannak ölelések,
melyek várt-váratlanul
az utolsók maradnak.

~Egyébként el is gondolkoztam azon, miért is nem készül rólad kép se modellként, se az utcán.-engedett el végül Louis

~Nem akartam, hogy mástól tudd meg.-mosolyogtam halványan.

~És te mióta tudod?

~A turné előtt 1-2 héttel voltam orvosnál.

~De miért nem mondtad el akkor?

~Mert féltem…-kezdett könnybe lábadni a szemem

~Mitől?

~Hogy ellöksz magadtól.-kész, ennyi volt, elkezdtem zokogni. Arcomat a tenyerembe temettem, és rázkódni kezdtem a sírástól.

Hamarosan két kezet éreztem meg a hátamon, és hogy Louis az ölébe vesz.

~Soha nem hagynálak el, ezt sose feledd..-suttogta a fülembe…

Jó néha a sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot idézni, jó néha fázni, a semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni, ha fáj, remegni, ha félek..olyan jó néha érezni, hogy élek..!