29.fejezet: Ninth day

Sziasztok! :)
Íme itt az új fejezet, amit igyekeztem hosszabbra írni:))
Remélem elnyeri a tetszéseteket, és akpok pár kommit, mint az előzőhöz :$
Azt is remélem, hogy benéztek az új blogomra :$ Katt!

Nem is szaporítom tovább a szót: Jó olvasást! :))
xoxo<3

29.fejezet: Ninth day

(ajánlott zene)

Hatalmas szerencséd van, hogy apukád szemeit örökölted… ilyen szemekkel úgy fogsz hódítani, mint ő…

Az első dolgom otthon az lesz, hogy felhívom Jenny-t… azt hiszem van mit mesélnem neki…

~Lena baby! Jó, hogy hívsz, a jövő heted tele lesz fotózással!-hadarja el gyorsan Jenny. Na igen, ő már csak ilyen.

~Szia Jenny, nem találkozunk?

~De, de baj van?

~Majd elmondok mindent, 15 perc múlva a Costa-ban?

~Ott leszek, puszi.

~Puszi.

Már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan is mondjam el neki…

Gyorsan elővettem egy megfelelő ruhát, átöltöztem, és már mentem is.

~Na miújság?-kérdezte Jenny, miközben már az italainkkal a kezünkben sétáltunk a közeli parkban.

~Hát akkor a közepébe vágok.-vettem egy mély levegőt, és folytattam. ~Nemrég Harry-vel elmentünk orvoshoz, mert voltak rá utaló jelek, és..és hát kiderült, hogy nem véletlen, mert…mert terhes vagyok.

Jenny szemei kikerekedtek, álla a földet súrolta, és szerintem elfelejtett levegőt venni.

Pár másodperc ácsorgás után aztán észhez tért, és szorosan magához ölelt, én pedig megnyugodtam.

~Jaj drágám, örülök neked.-mosolygott rám, miután elengedett.

~Féltem mit fogsz szólni hozzá.

~És fiú vagy lány, vagy várjunk csak, ugye megtartod?!

~Megtartom persze! De még nem tudom, hogy fiú vagy lány lesz.

~Most ez lehet furán fog hangzani, de te nem Louis-val jársz?

~De, miért?

~Hát nem Harry az apa?

~Jesszusom, nem! Miből gondoltad?

~Hát ő ment el veled az orvoshoz..

~De csak mert ő a legjobb barátom, és őszintén szólva, Louis még nem tudja…

~Hogy mi?! Miért? És mikor akarod elmondani?

~Féltem Louis reakciójától, és majd csak amikor visszajön Londonba.

~Miért, most hol van?

~Francia ország környékén, ma indultak turnézni.

~Oh…

~Hát igen.

~És hogy érzed, a jövőheti fotózást még megcsinálod, utána szünet?

~Szerintem ameddig nem látszik a hasam, addig csinálom, szerintem ez még 1-2 hét, szóval a jövőhét tuti.

Már vagy egy órája beszélgettünk és sétáltunk, mikor megcsörrent a telefonom.

~Louis!-örültem meg szerelmem hívásának.

~Szia kicsim.

~Minden rendben?

~Igen, most érkeztünk meg a szállodába, veled?

~Velem is, Jenny-vel beszéljük meg a jövőheti fotózásokat.

~Óóó, majd küldj képekeet!-kérlelt mint egy óvodás, mire felnevettem.

~Ez csak természetes.

~Harry szeretne veled beszélni, szóval még este írok, szeretlek!

~Jólvan, én is téged, puszilom a többieket.

~Átadom, szia!

~Szia Lenacska!-köszön vidáman Harry

~Harry.-nevetek

~Milyen képekről beszéltetek?

~Jövőhéten lesznek fotózásaim.

~Most komolyan?!-suttogva ordibált. Már ha ez lehetséges..

~Harry nyugi, nem erőltetem túl magam.

~Minden fotózás után írj egy sms-t, hogy hogy vagy, oké?

~Rendben apuci.

~Lena, én csak aggódom érted.

~Tudom, tudom. Csak nyugi.

~Jólvan, vigyázz magadra, szeretlek!

~Ti is vigyázattok, én is téged! Puszi.

~Szia Lena!

~Harry-vel tényleg nagyon jóban lettetek, nagyon aranyos, hogy így aggódik érted.-mosolygott Jenny

~Igen, és nagyon örülök, hogy találtam egy ilyen barátot, mint ő.-mosolyogtam én is.

Azt hittem, hogy minden célba csak egyetlenegy úton lehet eljutni az életben. De ha rálépünk egy útra, azzal még nem kell lemondanunk minden más útról. Rájöttem, hogy az számít, ami útközben történik, csak az számít. A botlások, a pofonok, a barátságok, az utazás számít, nem a cél. Azt hiszem, valahogy bíznunk kell abban, hogy a jövő olyan lesz, amilyennek szeretnénk.

~Szóval holnapután hétfő, már akkor vár egy fotózás, és szerdán, csütörtökön, és pénteken is, és a következő hetet, meg még meglátjuk.-vázolta fel a helyzetet Jenny már nálunk a kanapén.

~Annyira örülök, hogy te vagy a menedzserem.-ölelem szorosan magamhoz. ~Nem akarsz itt aludni? Olyan rég aludtál itt.

~Csajos este: ON!-nevetett, és valóban kezdetét vette egy igazi csajos este, amire már mindkettőnknek szüksége volt…

Lehet azt mondjátok, hogy a barátnőinkkel gyerekesek vagyunk, de igazából csak megtaláljuk a módját, hogy szórakoztassuk magunkat.

novella :)

Sziasztok! :)

Nem, még nem rész, hanem egy novella :)

2 helyen is indultam evvel a novellával, és az egyiken harmadik, míg a másikon második helyezést értem el vele! :)) Nagyon büszke vagyok erre a novellámra, remélem nektek is tetszik :))

Jó olvasást! :)

xoxo<3

I Would Do Anything For You

Az életemben semmi különleges nem volt. 18 éves vagyok, nemrég érettségiztem. Az álmom, hogy táncos legyek. Elmentem egy meghallgatásra, ahol találkoztam egy fiúval. Azt mondta, hogy elintézi, hogy engem mindenképp beválogassanak, csak legyek vele. Megrémültem. Helyes fiú volt, és zöld szemei csak úgy csillogtak, én pedig beleegyeztem. „Összejöttünk”. Hogy miért van idézőjelben? Egyszerű. Ezt aligha nevezném kapcsolatnak. A középpontban a szeretkezés van, nincs mit szépíteni. Szerintem egyikünk sem szerelmes, de ő segít nekem valóra váltani az álmaimat, én pedig ott vagyok neki éjszakánként. Egyébként, mint ember, nagyon jó ember, kedves, vicces, aranyos, de nem vagyok belé szerelmes, és ez hiányzik.

Végül is bejuttatott egy helyre, ahol hírességek mögött táncolhatunk.

A héten mögöttük fogunk táncolni…nem említettem? Ez a fiú nem más, mint Harry Styles…

~Készen állsz?-kérdezte Harry reggeli közben

~Már nagyon várom.-mosolyogtam rá.

2 hete „vagyunk együtt”, és már elég jóban lettünk, de mindketten tisztában vagyunk az érzéseinkkel, és pontosan tudjuk, hogy ez nem szerelem, csak egy barátság.

Hamar megreggeliztünk, és indultunk is be a koncert helyszínére. Hatalmas volt az egész aréna.

~Később találkozunk.-adott egy csókot, és ment is a színpad felé, én pedig hátra a táncosokhoz.

A táncosok nem ítélik itt el egymást. Hogy miért? Mert itt mindenkinél volt egy kis protekció. Nem emlegeti senki, de mindenki tudja, még ha nem is a teljes igazságot…

Gyorsan átöltöztünk, és mentünk melegíteni.

Most biztosan azt hiszitek nem is vagyok boldog…hát meg kell mondjam, hogy de, mert táncolok, és ha táncolhatok boldog vagyok. Igen, lehet hogy nem a legtökéletesebb az életem, de lesz még jobb is…

Miután befejeztük a melegítést, a szervező ismertette a mai programot. Bemutatta a fiúkat is. Ezután még beszélt, és végig éreztem egy tekintetet magamon. Gondoltam Harry az, de amikor odafordultam meglepődve észleltem, hogy Liam az. Megszeppenve figyeltem gyönyörű barna szemeit, mire elmosolyodott, én pedig elpirultam. Tejóég, mivan velem?!

Táncoltunk.

Tánc közben könnyű kizárni a külvilágot, és csak arra összpontosítani, amit csinálsz. Abban a percben nem számít ki vagy, hogy hogy éled az életed, hogy mit csináltál… abban a percben az lehetsz, aki csak akarsz lenni, és ez által boldog leszel.

Azonban mikor befejezed visszacsöppensz a világodba, és újra érzékelsz mindent, többek közt, hogy egy csillogó barna szempár téged néz.

A próbának vége, és fáradtan nyúlok a vizes palackom után.

~Szia.-szólít meg valaki, mire felemel a fejemet, és a ma már többször látott barna szemekbe ütközök.

~Szia.-mosolygok rá.

~Nagyon jól táncolsz.-mosolygott félénken ~Egyébként Liam vagyok.

~Köszönöm, és tudom.-kuncogok. Tejóég, én nem szoktam kuncogni… ~Macy.

~Macy!-hallok meg egy hangot, és meglátom, hogy Harry közeledik felénk. ~Sziasztok.

~Szia.-köszönök halványan mosolyogva, mire Harry egy puszit nyom az arcomra.

~Öm, én megyek, örülök, hogy találkoztunk Macy.-int Liam, és ment is.

~Szia Liam.-köszönök halkan, de már valószínűleg nem halhatta.

~Nálam alszol este, ugye?-búgja Harry a fülembe, mire bólintok, és egy csók után az öltöző felé veszem az irányt.

Összezavarodtam.

Jön egy fiú, akit nem is ismerek, és egyetlen pillantásával képes megváltoztatni. Igen, megváltoztatni, ugyanis rám nem igazán jellemző, hogy elpirulok, vagy kuncogok. De ő, azokkal a barna szemeivel rabul ejtett. Miért gondolok ennyit rá? Miért akarok a közelében lenni? Nem, az nem lehet…én csak egyszer voltam szerelmes, de ez most más…ez erősebb érzés… ilyen nincs.

Az egész hetem ilyen volt. Reggel Harry-vel, aztán tánc, Liam-mel beszélgetés, és este ismét Harry. Ördögi körforgás.

Holnap van a koncert, épp vége lett a próbának, és a Liam-el való közös beszélgetőhelyünk felé igyekszem. Már szinte törzshelyünké vált ez a hely. Igazából semmi különleges nem volt benne, hátul az egyik öltöző, amit senki nem használt, de nekem sokat jelentett…és csak remélni tudtam, hogy Liam-nek is.

Mint máskor is, Liam már ott várt, azonban a kezében most volt egy gitár is. Rám mosolygott, én pedig becsukva magam mögött az ajtót, leültem szembe vele.

~Hoztam egy kis meglepetést.-mosolygott rám ~Énekelhetek neked?

Csak bőszen bólogattam, mire Liam elmosolyodott, és nekikezdett az első akkordoknak.

~Csak figyeld a szöveget…

Lately I found myself thinking been dreaming about you allot
And up in my head I'm you're boyfriend
But that's one thing you've already got.

Hihetetlen, hogy pont ezt énekli. Ez az egyik kedvenc számom… de, ez a dal.. várjunk csak…

Would he say he's in l.o.v.e

Well if it was me, then I would (I would)
Would he hold you when you're feeling low
Baby you should know that I would (I would)

Nem, ez lehetetlen… ilyen nincs…

Back in my head we where kissin' I thought things where going alright

Óóó drága Liam, ha te azt tudnád, hogy én hányszor gondoltam arra, hogy csókolózunk…

It feels like I'm constantly playing A game that I'm destined to loose
Cause I cant compete with your boyfriend He's got twenty seven tattoos.

Ha te azt tudnád, hogy kevesebb ideje ismerlek, mint Harry-t, máris szerelmes vagyok beléd…

Would he please you

Would he kiss you

Would he treat you like I would ( I would)
Would he touch you

 Would he need you

Would he love you like I would

Nem, Harry nem szerelmes belém, semmi sem olyan, mintha veled lennék…

Would he says that he's in L.o.v.e Well if it was me, then I would
Would he hold you when you're feeling low
Baby you should know that I would

Szóval te is azt érzed, mint én? De, ez nem lehet…

~Liam…-szólaltam meg elfojtott hangon könnyes szemekkel.

~Figyelj Macy..-kezdte, és lerakta az öléből a gitárt. ~Tudom, hogy Harry-vel jársz, de én nagyon megkedveltelek, és azt érzem, hogy te is kedvelsz. Nem szeretném ha ennek úgy lenne vége, hogy ezt nem mondom el. Csak tudd Macy, minden ami a dalban van igaz, és így is érzem. Azt szeretném, hogy tudd, én itt vagyok, és leszek neked.

~Liam… én.. ezt nem tehetem.-hajtom le a fejemet.

Hogy miért nem? Mert Harry-vel azt beszéltük meg, hogy titokban tartjuk, hogy miért is vagyunk együtt. Ha most elmondanám Liam-nek, hogy mit érzek rögtön kérdezősködne, hogy miért vagyok Harry-vel… az élet bonyolult.

Amikor beleszeretünk valakibe, az a benyomásunk támad, hogy az egész univerzum mellettünk áll és támogat: ezt láttam ma a naplementében. De ha valami rosszul sikerül, egy csapásra oda az egész! Oda minden: a kócsagok, a távoli zene és ajkának édes íze. Hogyan tűnhet el ilyen hirtelen a szépség, ami néhány perccel ezelőtt még megvolt?

  Az élet nagyon gyors: pillanatok alatt letaszíthat minket a mennyekből a pokol fenekére.

Pontosan…

~De Macy… -kezdte, de én megráztam a fejem, és sietősen elhagytam az öltözőt.

Tudom, gyávaság volt elfutni, de nem volt más választásom.

Csak futottam a hosszú folyosón, és a könnyeimmel küszködtem.

Még láttam Harry-t, de csak futottam tovább.

Egy számomra ismeretlen helyen álltam meg. Félhomály volt. Tökéletes. Leültem, és utat engedtem a könnyeimnek. Ott ültem egyedül, és csak sírtam. Nemrég még azt mondtam, hogy jó az életem, és nagyrészt boldog vagyok… most meg?! Egy csődtömegnek érzem magam…

Ki tudja mióta ülhettem ott egyedül, mikor lépteket hallottam meg mögülem. Odakaptam a fejem, és Harry-vel találtam szembe magam. Odaült mellém, és rám emelte csillogó zöld szemeit.

~Figyelj Macy, tudom, vagyis sejtem mit érzel Liam iránt…

~Nem Harry, nem szeretnék erről beszélni.

~Pedig muszáj lesz, ugyanis én már beszéltem Liam-el.

Hitetlenül rákaptam a tekintetem, ő pedig csak mosolygott.

~Mindent elmondtam neki, semmi baj.-simogatta a hajam ~De remélem még barátok lehetünk.

~Harry Styles te vagy a világ legeslegjobb barátja!-borultam nyakába, és könnyeim ismét utat törtek, ám immáron a boldogságtól.

~Valaki beszélni szeretne veled.-mondja, és hátra mutat.

Az ajtóban Liam áll.

Harry ad egy puszit a fejem tetejére, majd el is hagyja a termet.

~Szóval mostmár mindent tudsz.-töröm meg a csöndet

~Majdnem.-mondja ~Az érzéseidet még mindig nem tudom

~Elég annyi, hogy még életemben nem éreztem ilyen erős szerelmet senki iránt?-mosolygok rá, mire kifújja a levegőjét.

3 lépéssel átszeli a köztünk levőtávolságot, és boldogan a karjai közé vesz. Soha nem voltam még ilyen boldog…

28.fejezet: Eight day

Sziasztok!:)
Bocsibocsibocsi a késésért, de nagyon zsúfolt hetem volt:s
A hétvégén lesznek a táncvizsgáim, nagyon szurkoljatok :$
Jó olvasást! :))
xoxo<3

28.fejezet: Eight day

(ajánlott zene)

Annyira kis pici és törékeny vagy… senki sem tud ellenállni neked már most…

~E-ez biztos?-kérdeztem

~Teljes mértékben.-mosolygott az orvos. ~Ha most megbocsájtanak.

~Persze, köszönjük.-mondta Harry, majd az orvos kiment.

Percekig csak szótlanul ültünk.

Kétségbeestem. Féltem mindentől, de legfőképp attól, hogy el fogom veszíteni Louis.

Annyira csak ezen járt az eszem,  hogy elkezdtem könnyezni.

~Lena.-ölelt át rögtön Harry. ~Nem lesz semmi baj.

~De elveszítem Louis-t.

~Biztos hogy nem!
~Én nem tudom, hogy mit csináljak…

~Hogy érted?-nézett a szemembe

~Nem…nem szeretném még elmondani senkinek…

~De…

~Figyelj, 2 hét múlva indultok turnézni, annyi idő alatt nem fog nagyon nőni a hasam, vagy ha rákérdez, majd mondok valamit. Nem akarom, hogy idegeskedjen a turné alatt. Ha hazajöttök, addigra úgy is látszani fog, addig pedig kitalálok mindent…

~Ha te ezt szeretnéd, nem mondom el senkinek, de rám bármikor számíthatsz, tudod.-mosolygott.

Mi a barátság egyáltalán, ha nem az, hogy osztozunk egymás őrültségeiben?!

Harry-nek különleges helye van a szívemben. Soha nem hittem volna, hogy bárkivel is lehet ilyen szoros barátság. De Harry annyira különleges. Benne megbízom, elfogad, együtt vagyunk mindig, bármi is van, mindig számíthatunk egymásra. Azt hiszem ez az igazi barátság lényege…

"A barát az az ember, aki mellett mersz önmagad lenni"

Végül ahogy Louis-nak ígértük, a stúdióba mentünk, utána Louis-val beültünk ebédelni.

~Jól elvoltatok Harry-vel?-kérdezte ebéd közben.

~Igen, Harry a legjobb barátom lett.-mosolyogtam

~Ennek igazán örülök.-mosolygott ő is, majd folytattuk az ebédet.

A délután további részét otthon összebújva töltöttük. Louis is elég fáradt volt, és én is, és másra sem vágytunk, csak arra, hogy a nap végén egymás karjaiban elnyomjon minket az álom…

Ha azt mondom: szeretlek, azt nem megszokásból teszem, hanem azért, hogy emlékeztesselek,te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem..

A hátralevő 2 hetet végig Louis-val és a fiúkkal töltöttem.  Szerencsére még nem látszik a hasam nagyon, szóval még csak találgatások se lettek. Persze Harry mindennap megkérdezi, hogy jól vagyok-e, ne segítsen valamit, meg ilyenek, ami egyébként rettentő aranyos tőle, csak nehogy elszólja magát.

~Nagyon fogsz hiányozni.-suttogja a fülembe Louis már a reptéren. Eljött ez a nap is, ma indulnak turnézni.

~Vigyázz magadra, és legyetek jók.-bújok hozzá még jobban.

~Nagyon szeretlek.

~Én is szeretlek Louis.

Aki szeret: nem fogja elvárni tőled, hogy úgy viselkedj, ahogy ő akarja, hanem mosolyog, amikor látja, hogy egyedi vagy. Aki szeret, nem fogja elvárni, hogy úgy élj, ahogy ő jónak gondolja, hanem örömmel látja, ahogyan élsz. Aki szeret, nem akarja elvenni a szabadságodat, hanem örül annak, aminek te is örülsz. Aki szeret, nem akar ujjal mutogatni rád, hogy te rontottad el az életét, hanem megköszöni, hogy mellette vagy és tanítod őt. Aki szeret, átölel bármikor, tiszta szívvel, minden ok nélkül, mert szeret.

~Minden nap beszélünk.-ölelt meg most Harry

~Vigyázzatok egymásra.

~Ne erőltesd nagyon magad, ha bármi van hívj, vigyázz magadra, és szeretlek.

~Harry nyugi, minden rendben lesz, én is szeretlek.

 "Nem csak a szerelemben, de a barátságban is létszükséges az érzelemnyílvánítás, még akkor is ,ha teljesen nyilvánvaló: a felek rajonganak egymásért."

Ezután végig ölelgettem mindannyiukat, egy utolsó csók Louis-nak, és indulnak is.
Még látom, ahogy felszáll a gép, és amint felszállt, kihullik egy könnycsepp, és rándul egyet a hasam…

27.fejezet: Seventh day

Sziasztok! :))
Ezer bocsi a késésért!!:c
Remélem nem hargszotok, és kárpótlásul egy hosszabb részt hoztam! :))
Ne felejtsétek látogatni a másik blogomat is! :))
Jó olvasást! :)
xoxo<3

27.fejezet: Seventh day

(ajánlott zene)

Mintha minden világosabb lett volna mikor megérkeztél…

Alig aludtam az éjjel. Pánikoltam, rosszul is voltam, féltem, forgolódtam, egyszóval alváson kívül mindent csináltam. Végül reggel 6-kor meguntam, és úgy döntöttem elmegyek futni.

Gyorsan felvettem egy futáshoz alkalmas ruhát, hajamat összefogtam, zene a fülemben, és indultam is, persze csak halkan, hisz Louis még mindig aludt.

Benyomtam egy pörgős számot, és a közeli park felé igyekeztem. Próbáltam mindent kizárni a fejemből, és csak a zenére, és a futásra koncentrálni. Eleinte elég nehéz volt, hiszen végig kattogott az agyam, de egy kis idő után megszűnt a világ. Semmire sem gondoltam, csak futottam. Mintha a problémáim elől menekülnék, ami pedig gyávaság, de vannak olyan helyzetek, amikor már nem tudsz mit tenni, amikor már nem érzed magad elég erősnek, hogy szembe nézz a problémáiddal.

Az időérzékem is teljesen elveszett, és a telefonom csörgése hozott vissza a világba.

~Igen?-váltottam át sétára.

~Lena tejóég, minden rendben? Hol vagy?-hallom meg szerelme aggódó hangját.

~Jól vagyok, és a parkban futok.

~És mióta?

~Úgy fél 7 óta, de már indulok hazafele.

~Tejóég, rendben, várlak. Szia!

~Oké, szia!

Megnézem telefonom kijelzőjét. 10:23. Húha! És alig éreztem, hogy ennyi ideig futottam. Bár most, hogy megálltam, érzem a lábaimat, látom, hogy egyre több ember, és autó van, és hogy egyre melegebb, és világosabb van. Telefonomat elrakom, és hazaindulok.

Bármikor, mikor magányos vagy, gondolj arra:

valaki, valahol most rád gondol...

Mikor hazaértem Louis már felöltözve ült a kanapén, és a telefonját nézegette. Amint észrevett rögtön fölállt, és szorosan magához szorított.

~Minden rendben Lena?-kérdezte miután elengedett.

~Persze, csak nem tudtam aludni, és gondoltam futok egyet.

~A szívrohamot hoztad rám, legalább egy üzenetet hagyhattál volna.

~Bocsánat nem akartam, és legközelebb hagyok.

~Tudod, hogy mennyire szeretlek?!-nézett a szemembe, majd megcsókolt.

~Szeretlek.-suttogtam ajkaiba, majd ismét megcsókolt.

A csók és a zene a világ közös nyelve.

~Ma az én részeimmel kezdjük a próbát, mondanám, hogy gyere velem, de Harry hívott, és 10 perc múlva itt van, mert veled akar lenni.-mondta Louis, a gyomrom pedig összerándult.

~Öm, oké.

~De mondta, hogy behoz a stúdióba, úgyhogy utána csinálhatnánk valamit.

~Az nagyon jó lenne.-mosolygok rá,

Minden csók földrengés a szívnek.

Louis távozása után 15 perccel megérkezett Harry. Szorosan megöleltük egymást, majd indultunk is.
Harry természetesen kocsival volt, nem akartunk feltűnést kelteni.
A kórházban is megkértünk mindenkit, hogy ne terjesszék, hogy itt voltunk. Persze, ez nem volt ingyen… Manapság mi van??!

~Jónapot.-jött be egy 30-as férfi. ~Dr. Brown vagyok.

~Lena Jones.-fogok vele kezett

~Harry Styles.-fognak kezet.

~Szóval lenne néhány kérdésem.-kezdi. ~Hányszor voltak együtt?

~Ó, mi nem…-kezdtem

~Ha van baba, nem én vagyok az apuka.-mosolygott Harry ~A legjobb barátomé, csak ő most nem tud itt lenni.

~Rendben, akkor Miss. Jones?

~Kétszer.

~És nem védekeztek egyszer sem?

~Nem.-itt kicsit elpirultam

~Olvastam a panaszait.-néz rá a papírjára ~Elküldöm egy ultrahangra.

~Mehetek vele?-kérdezi Harry

~Természetesen.-mosolygott. ~Jöjjenek velem.

Elmentünk egy másik terembe, ahol aztán lefeküdtem egy ágyra. Pólómat felhúzta, majd valami krémmel bekente, majd egy kis géppel el kezdett körözni a hasamon, miközben a monitort figyelték Harry-vel.

Körülbelül 5-10 percig csinálhatta, de nekem óráknak tűnt. Folyamatosan kattogott az agyam, hogy mi van, ha terhes vagyok?! Mit mondok Louis-nak? Mi lesz a karrierünkkel? Megtartjuk? Najó, egy dologban biztos voltam…. Nem fogok megölni egy kisbabát, szóval mindenképp megtartom… csak reménykedni tudok, hogy Louis nem fog elhagyni emiatt…

~Gratulálok Miss. Jones, önnek kisbabája lesz.-mosolygott az orvos, és abban a pillanatban megfagyott a levegő…

:)

Halihó emberkék! :))
Még nem résszel jövök, (szerdán jön szerintem, ha nem előbb!) hanem egy hírrel! :)
Indítottam egy másik blogot is! :) Nem, nem fogom ezt elhanyagolni, mert ez az első(!) számú blogom, de kipattant a fejemből egy történet, és gondoltam megosztom veletek :$
A másik pedig, hogy ott is leírtam, hogy én csináltam azt a fejlécet, és ha szeretnétek, csinálok bárkinek fejlécet, csak írjatok akár itt, akár ott :))
Remélem azt is legalább ennyien látogatjátok! :)
Erről jut eszembe, 2500 kattintáson túl a blog! Wohooo <3 Ezer köszönet:))
Szóval várom a véleményeket ide is, oda is :))
xoxo<3
http://dancerbecomealover.blogspot.hu/ :)

ui: nem tudom, hogy jött ez a kép, de szerintem nagyon jó :'D

26.fejezet: Sixth day

Sziasztok! :)
Íme, az új fejezet! :) Remélem tetszik, és kapok néhány kommentet :))
Ui: Imádom a gif-et a legvégén :)):D
Jó olvasást! :))
xoxo<3

26.fejezet: Sixth day

(ajánlott zene)

Az aggodalmat az emberek alig fogják fel, de amint kapnak egy ilyen csodát, mint te, rögtön rájönnek mit is jelent igazán aggódni…

~Lena mi a baj?-húzódott el Louis amint megérezte a könnyeimet.

~Nem tudom.-néztem a szemeibe, de a könnyeim még mindig folytak.

Louis aggódva nézett, majd hirtelen megölelt. Hajamat és hátamat simogatta, miközben a fülembe suttogott.

~Minden rendben lesz Lena, ígérem.-ismételgette, én pedig fokozatosan nyugodtam meg. Fogalmam sincs mitől jött rám ez a hirtelen kiborulás.

Az a lány akarok lenni, akit félsz elveszíteni, a lány aki nélkül nem tudsz élni, a lány akire mindig gondolsz és akit örökké szeretni fogsz.

~Minden rendben?-kérdezte Harry amint leértünk. Mi csak egy bólintással válaszoltunk, majd leültünk hozzájuk.

Harry, -nem viccelek, vagy 10 percig méregetett. Kezdett zavaróvá válni, és épp szólni akartam, mikor beelőzött.

~Beszélhetnénk?-kérdezte, mire bólintottam, és felmentünk a szobámba.

~Szóval?-kérdeztem, mikor leültünk az ágyamra

~Volt már a mai előtt is rosszulléted?

~Igen, aznap mikor elmentünk a megbeszélésre Paul-hoz kétszer is, az egyiknél majdnem kijött az összes étel.

~És pirosak a szemeid, sírtál?

~Igen, de fogalmam sincs miért.

~És mostanában sokat sírtál?

~Hát valamelyik nap olvastam üzeneteket twitteren, és akkor valamiért bekönnyeztem, pedig ez nem igazán vall rám.

~És mond csak, Louis-val voltatok már együtt úgy?

~Harry, kezdesz idegesíteni a sok kérdéseddel.

~Ez az utolsó, csak mond!

~Voltunk.-pirultam egy kicsit el, mire Harry szemei kitágultak.

~Nem gondolod, hogy kicsit sok az összefüggés?

~Nem értelek.-néztem rá értetlenül

~Rosszullét, érzékenység, furcsa kajákat eszel, lásd a mai majonézes bolognait, és fogadjunk, hogy nem védekeztetek.-mondta Harry, nekem pedig kellet pár másodperc míg rájöttem mire is akar kilyukadni.

~Harry, te most arra célzol…

~Szerintem el kéne mennünk orvoshoz.

Az lehetetlen…

~De csak kétszer voltunk úgy együtt.

~Pont elég.

~Ugye elkísérsz?-néztem rá könnyes szemekkel, mire megölelt.

~Mindig melletted leszek.-suttogta. ~Tudod, örökké legjobb barátok.-kuncogott a fülembe.

~De egyelőre ne szóljunk Louis-nak, kérlek.-néztem rá

~Oké, de miért?

~Mert nem szeretném ha felzaklatná magát.

~Azt inkább neked nem kéne…

~Harry még egyáltalán nem biztos.

~Jójó, nyugi.-nevetett huncutul, mire rácsaptam a combjára. ~Naa.

Harry felkapott az ölébe, és futva levitt a nappaliba, miközben én nevettem. Inkább sikongattam. Keverék.

A tökéletes Barát...
Kitalálja a gondolataimat, és mindig örül, ha lát. Figyel rám, ha kérem rá, és megosztja velem titkait. Vállát nyújtja, hogy megpihenjek és kezét, ha szükségem lenne rá. Mellettem áll a bajban is! Szíve felém mindig nyitva áll… -és ez nekem, mind TE vagy!

Az este további része nagyon jó hangulatban telt azt leszámítva, hogy Harry és Louis is minden lépésemet árgus szemekkel figyelték. Komolyan, amikor kimentem mosdóba, a szemükkel végig követtek.

Este 10 fele döntöttek úgy, hogy –Louis-on kívül hazamennek. Mindenkit végig ölelgettem, utoljára Harry-t, mert vele a leghosszabb.

~Holnap megpróbálunk mindent elintézni.-suttogta, majd egy hatalmas arcra puszi után ment a többiekkel, én pedig ott maradtam Louis ölelésében, miközben rettegtem a holnaptól…

It's Hazza's day!

Még nem résszel, hanem egy különleges alkalomból jövök :) (még ma teszek fel egy novellát, szóval a novelláknál tessék csekkolni;))
Nagyon boldog szülinapot a mi egyetlen Harry-nknek! :))<3 19! :)