31.fejezet: Photography

Sziasztok! :)
Bocsi a várakozásért! :(
Köszönöm a 4500 oldal megtekintést, és a 9 feliratkozót! :))
Viszont tegnap még 10 volt...nagyon sajnálom, hogy elpártolt mellőlem, valószínüleg az idő miatt, vagy nem, de nem szeretném ha csalódnátok bennem! :cc

Kevés időm van, le is srültem, szóval még az orvost is be kell iktatni, de abba a kevés időmben is próbálok a legtöbett írni! Csak remélem bíztok bennem, hiszen 1 hét várakozásnál több nemigen volt :)

Na, nem szaporítom tovább a szót! :D
Jó olvasást! :))

xoxo<3

31.fejezet: Photography

(ajánlott zene)

Az egész hetem nagyon fárasztó volt, de minden egyes percét élveztem, és imádtam. Akkor lett volna tökéletes, ha a fiúk is velem vannak.

 

~Oké, mára ennyi volt, köszönöm szépen mindenkinek a munkát.-mondta az újság szerkesztője a fotózáson, ami az utolsó volt a héten.

Megtapsoltuk egymást, és mindenki ment a dolgára, jelen esetben én az öltözőbe.

~Miújság szupermodell?-jött be az öltözőbe Jenny, mikor már a hajamat fésültem ki.

~Semmi extra, holnap elmegyek a képekért.

~Jólvan, Louis-ék már nagyon látni akarják, mi?!

~Mindennap nyaggatnak.

~Aranyosak. Egyébként hogy döntöttél a további fotózásokról?

~Szerintem ez volt az utolsó, már beszólt a fotós, hogy húzzam be a hasam.

~Rendben.-mosolygott rám, majd megölelt. Tudta, hogy mennyire nehéz most nekem, hiszen én világ életemben ezt akartam csinálni, és most egy időre abba kell hagynom…ráadásul nem is kevés időre…

~Figyelj Jenny, lassan nem nagyon fogok utcára járni, tudod, a fotósok miatt, szóval majd néha meglátogatsz?

~Persze te kis butus.-ölel meg ismét.

Másnap 5 helyen voltam, hogy elhozhassak néhány képet.

Épp az utcán sétáltam, mikor kattanásokat hallottam. Körbenéztem, de sehol nem láttam semmit. Végül nem törődve vele, folytattam az utamat.

~Szia, bocsi.-szólított meg egy lány.

~Igen?

~Samantha Carter vagyok, a Sugarscape egyik szerkesztője. Nagyon sokat segítenél Lena, ha adnál egy interjút, ugyanis leépítés van, és félek, hogy amiért még csak 21 vagyok, engem is kirúgnának, de ha hoznék veled egy cikket, megtarthatnám a munkám. Ugye segítessz?-nézett rám kétségbeesetten.

Na sok mindenre számította, de erre nem. Nem is tudom mit kéne csinálnom… Soha nem voltam még ilyen helyzetben. Arra is gondoltam, hogy mivan ha átver, és csak a sztori kell neki, de tényleg elég kétségbeesetten nézett, és biztosan sokat jelent neki ez a munka…akárcsak nekem az enyém….

~Persze, segítek.-mosolyogtam rá, mire hatalmas mosoly jelent meg az arcán, és elindultunk a közeli parkba…

Az ember sohasem tudhatja, kivel hozza össze a sors, vagy hogy egy egyszerű döntés - hogy a sarkon jobbra fordulunk vagy balra - néha mindent megváltoztat. Van úgy, hogy a választásaink nem számítanak. Máskor... egészen váratlan helyzetekbe sodorhatnak.