29.fejezet: Ninth day

Sziasztok! :)
Íme itt az új fejezet, amit igyekeztem hosszabbra írni:))
Remélem elnyeri a tetszéseteket, és akpok pár kommit, mint az előzőhöz :$
Azt is remélem, hogy benéztek az új blogomra :$ Katt!

Nem is szaporítom tovább a szót: Jó olvasást! :))
xoxo<3

29.fejezet: Ninth day

(ajánlott zene)

Hatalmas szerencséd van, hogy apukád szemeit örökölted… ilyen szemekkel úgy fogsz hódítani, mint ő…

Az első dolgom otthon az lesz, hogy felhívom Jenny-t… azt hiszem van mit mesélnem neki…

~Lena baby! Jó, hogy hívsz, a jövő heted tele lesz fotózással!-hadarja el gyorsan Jenny. Na igen, ő már csak ilyen.

~Szia Jenny, nem találkozunk?

~De, de baj van?

~Majd elmondok mindent, 15 perc múlva a Costa-ban?

~Ott leszek, puszi.

~Puszi.

Már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan is mondjam el neki…

Gyorsan elővettem egy megfelelő ruhát, átöltöztem, és már mentem is.

~Na miújság?-kérdezte Jenny, miközben már az italainkkal a kezünkben sétáltunk a közeli parkban.

~Hát akkor a közepébe vágok.-vettem egy mély levegőt, és folytattam. ~Nemrég Harry-vel elmentünk orvoshoz, mert voltak rá utaló jelek, és..és hát kiderült, hogy nem véletlen, mert…mert terhes vagyok.

Jenny szemei kikerekedtek, álla a földet súrolta, és szerintem elfelejtett levegőt venni.

Pár másodperc ácsorgás után aztán észhez tért, és szorosan magához ölelt, én pedig megnyugodtam.

~Jaj drágám, örülök neked.-mosolygott rám, miután elengedett.

~Féltem mit fogsz szólni hozzá.

~És fiú vagy lány, vagy várjunk csak, ugye megtartod?!

~Megtartom persze! De még nem tudom, hogy fiú vagy lány lesz.

~Most ez lehet furán fog hangzani, de te nem Louis-val jársz?

~De, miért?

~Hát nem Harry az apa?

~Jesszusom, nem! Miből gondoltad?

~Hát ő ment el veled az orvoshoz..

~De csak mert ő a legjobb barátom, és őszintén szólva, Louis még nem tudja…

~Hogy mi?! Miért? És mikor akarod elmondani?

~Féltem Louis reakciójától, és majd csak amikor visszajön Londonba.

~Miért, most hol van?

~Francia ország környékén, ma indultak turnézni.

~Oh…

~Hát igen.

~És hogy érzed, a jövőheti fotózást még megcsinálod, utána szünet?

~Szerintem ameddig nem látszik a hasam, addig csinálom, szerintem ez még 1-2 hét, szóval a jövőhét tuti.

Már vagy egy órája beszélgettünk és sétáltunk, mikor megcsörrent a telefonom.

~Louis!-örültem meg szerelmem hívásának.

~Szia kicsim.

~Minden rendben?

~Igen, most érkeztünk meg a szállodába, veled?

~Velem is, Jenny-vel beszéljük meg a jövőheti fotózásokat.

~Óóó, majd küldj képekeet!-kérlelt mint egy óvodás, mire felnevettem.

~Ez csak természetes.

~Harry szeretne veled beszélni, szóval még este írok, szeretlek!

~Jólvan, én is téged, puszilom a többieket.

~Átadom, szia!

~Szia Lenacska!-köszön vidáman Harry

~Harry.-nevetek

~Milyen képekről beszéltetek?

~Jövőhéten lesznek fotózásaim.

~Most komolyan?!-suttogva ordibált. Már ha ez lehetséges..

~Harry nyugi, nem erőltetem túl magam.

~Minden fotózás után írj egy sms-t, hogy hogy vagy, oké?

~Rendben apuci.

~Lena, én csak aggódom érted.

~Tudom, tudom. Csak nyugi.

~Jólvan, vigyázz magadra, szeretlek!

~Ti is vigyázattok, én is téged! Puszi.

~Szia Lena!

~Harry-vel tényleg nagyon jóban lettetek, nagyon aranyos, hogy így aggódik érted.-mosolygott Jenny

~Igen, és nagyon örülök, hogy találtam egy ilyen barátot, mint ő.-mosolyogtam én is.

Azt hittem, hogy minden célba csak egyetlenegy úton lehet eljutni az életben. De ha rálépünk egy útra, azzal még nem kell lemondanunk minden más útról. Rájöttem, hogy az számít, ami útközben történik, csak az számít. A botlások, a pofonok, a barátságok, az utazás számít, nem a cél. Azt hiszem, valahogy bíznunk kell abban, hogy a jövő olyan lesz, amilyennek szeretnénk.

~Szóval holnapután hétfő, már akkor vár egy fotózás, és szerdán, csütörtökön, és pénteken is, és a következő hetet, meg még meglátjuk.-vázolta fel a helyzetet Jenny már nálunk a kanapén.

~Annyira örülök, hogy te vagy a menedzserem.-ölelem szorosan magamhoz. ~Nem akarsz itt aludni? Olyan rég aludtál itt.

~Csajos este: ON!-nevetett, és valóban kezdetét vette egy igazi csajos este, amire már mindkettőnknek szüksége volt…

Lehet azt mondjátok, hogy a barátnőinkkel gyerekesek vagyunk, de igazából csak megtaláljuk a módját, hogy szórakoztassuk magunkat.