37.fejezet: Quarrel

Sziasztok! :)
Ahogy ígértem, itt az új rész :)
Nem tudok semmit sem mondani, csak köszönöm, hogy vagytok nekem :)<3

Nem tudom mikor jön az új rész, mert miközben most ezt írom is sírok, tehát borzalmas a lelki állapotom jelen pillantanban.:)
De ehhez jó olvasást :))

xoxo<3

37.fejezet: Quarrel

(ajánlott(!) zene)

Rettegek a gondolattól, hogy neked valami bajod eshet... 

Percekig még Louis ölelésében szipogtam, miközben ő nyugtatóan simogatta a hátamat.

~Akkor minden rendben?-néztem fel rá miután kicsit megnyugodtam.

~Hát persze.-csókolt meg. ~De elmondhattad volna.

~Nem akartam azt se, hogy aggódj.

~De így is aggódtam...

~Azért az mégis más, de most jól vagyok...

~Szinte 2 hónapig ki se mozdultál a lakásból, szerinted ez mennyire egészségtelen?

~A kertben voltam kint.

~De ez nem ugyanaz!

~És te hogy feltételezhetted, hogy nem tőled van a gyerek?

~Én nem feltételeztem.

~Akkor miért kérdezted?

~Hát mert mégsem voltam itthon, te pedig így fogadsz!
~De hát látszik, hogy nagyobb a hasam! Látszik, hogy van 2 hónapos a baba!

~És én ezekhez értek? Meg tudom tippelni hány hónapos a baba?

~Akkor is! Tudhatnád, hogy soha nem csalnálak meg!

Már állva, egymással szemben veszekedtünk. Igen, veszekedtünk… el sem hiszem. Én ezt nem akarom…

Ha az embert az elképzelhető legnagyobb sorscsapás éri, vagy belevakul, vagy látóvá válik. Figyeljétek meg, mert veletek is előfordulhat majd. Van az életünkben egy legérzékenyebb idegszál, amelyik ha elpattan, az annyira fáj, hogy nem lehet elviselni. És akkor vagy belevakulsz, vagy kinyílik a valódi szemed.

~Hát persze, hogy tudom.-suttogta

~Nem akarok veszekedni.-suttogtam én is.

~Én sem.-mondta, majd megölelt. ~Sajnálom.

~Én is.-fúrtam bele a fejemet a mellkasába.

Párban élni nehéz, mert elköteleződni, áldozatot hozni nehéz, de ha a megfelelő személyért teszed, akkor nem az. Ha ránézel a másikra és azt érzed, hogy senki másra nem vágysz, akkor nincsen ennél könnyebb dolog, de ha nem így érzel, akkor nem ő az igazi.

~Na, és fiú vagy lány?-mosolygott fülig érő szájjal Louis, mire felnevettem. Már hiányzott ez a mosoly.

~Még nem tudom, meg akartalak várni.-mosolyogtam rá, miközben ki tudja milyen okból kifolyólag, de elpirultam.

~Nem tudom ez hogy lehetséges, de gyönyörűbb vagy, amikor elpirulsz.-fogta meg az államat, majd megcsókolt. ~Na, de mire várunk még?!

~Hogy érted?

~Hát tudjuk meg fiú vagy lány lesz-e!

~Te most ki akarsz menni az utcára?

~Persze, miért ne?

Miért ne?! Louis Tomlinson, feltűnt, hogy 2 hónapig bujkáltam, most pedig csak úgy ki akarsz menni?! És a média?! Hát hova tetted a maradék józan eszedet?!

~Ezt biztos jó ötletnek tartod?

~Persze, hiszen velem vagy, miért titkolnánk tovább, hogy terhes vagy?

Húha, ez most hirtelen jött.

~Biztos?-kérdeztem félve.

~Hát persze te kis butus, el sem hiszed mennyire szeretlek, és nem akarlak rejtegetni, ráadásul neked akarom a legjobbat.-nézett mélyen a szemembe.

Ennyire komolyan beszélni, már nagyon rég hallottam. A szívem zakatolt, a baba pedig rúgott egyet.

~Rúgott egyet a baba.-mosolyodtam el, mire Louis is, és a kezét a hasamra tette. A baba, mintha tudta volna, hogy Louis odatette a kezét, ismét rúgott.

~Ejha drágaságom, azért vigyázz a mamira.-simogatta a hasamat, mire kellemes melegség járta át a testemet. ~Na, öltözz át, aztán menjünk.

Eleget tettem Louis kérésének, és átöltöztem az időjárásnak megfelelően, hiszen már október közepe van, sajnos már nem elég a rövidnadrág.

~Rád fér a friss levegő, ezért nem kocsival megyünk, bírod a sétát?-mosolygott rám kedvesen már az ajtóban.

~Persze.-mosolyogtam vissza, majd kiléptünk az ajtón.

Mélyet szippantottam a levegőből, majd izgalommal és boldogsággal tele egymás kezét fogva elindultunk megtudni a gyerekünk nemét…

:)

Sziasztok! :)
Még nem rész, de az is jön holnap! :)
Hanem a másik blogomon novellaverseny van, jelentkezzetek sokan! :))
Link! :)
xoxo<3

36. fejezet: Discussions

Sziasztok! :)
Nos, ahogy ígértem, itt az új rész! :)
Nem győzőm hangsúlyozni, mennyire imádlak titeket, és mennyire hálás vagyok nektek! :')
14 feliratkozó, 6400 oldalmegjelenítés, és az előtő fejezethez 5 komment *-* #lovemyreaders <3

Remélem ezentúl is legalább ennyit kapok! :))
Jó olvasást! :))

xoxo<3

36.fejezet: Discussions

(ajánlott zene)

Egyetlen pici emberke vagy ebben a hatalmas univerzumban, számunkra mégis mindennél többet jelentesz...

-Louis szemszöge-

Amióta elindultunk a turnéra, erre a pillanatra várok. A pillanatra, amikor ismét láthatom a szerelmemet. Az embert, akit teljes szívemből, mindennél jobban szeretek. Az embert, akibe visszavonhatatlanul beleszerettem.

Amint kinyílt az ajtó, nem gondolkoztam, csak megcsókoltam. Elmondhatatlanul hiányzott már.

Éreztem a könnyeit, de éreztem a mosolyát, így tudtam, ezek csak örömkönnyek. Azonban éreztem valami mást is… Lena meghízott?!

Amint véget ért a csókunk belenéztem gyönyörű könnyes kékeszöld szemeibe, majd tekintetem lejjebb vándorolt. Valami azt súgja Lena nem meghízott…

-Lena szemszöge-

Észrevette. Hát persze, hogy gondoltam, hogy nem is fog neki hamar feltűnni?! Nem gondolkoztam…világos.

~Bemegyünk?-törtem meg végül a csendet, mire Louis rám kapta a tekintetét, bólintott és bementünk.

Oké, hogy is kezdjem el… egyszerűen ilyet nem lehet elkezdeni!

~Szóval azt hiszem az lesz a legjobb, ha a lényegre török…-kezdtem, miközben leültünk a kanapéra. ~Gondolom észrevetted, és igen, gyermeket várok.

Louis szemei hatalmasak lettek, és annyi minden volt bennük. Félelem, meglepődöttség, aggodalom, de én még láttam a szeretetet is…

~Kitől?-kérdezte végül.

Most rajtam volt a sor, hogy hatalmasak legyenek a szemeim. Mi az hogy kitől?! Soha nem csalnám meg, és azt hittem ezt ő is tudja…

~Mi az hogy kitől? Természetesen tőled!-értetlenkedtem

Louis kifújta a levegőt, testtartása is elernyedt, majd szorosan megölelt.

Nem értettem ezt a hirtelen hangulatváltozását, de örültem, hogy itt van velem.

Vannak ölelések,amelyek megváltoztatják az ember életét.

Vannak ölelések,melyek után nem lesz már semmi, ami addig volt.
Vannak ölelések,melyekről úgy hisszük az utolsó,
mégis az első pillanatává válnak valaminek.
Vannak ölelések,melyekre mindennél,
mindennél jobban vágyunk,
mégis félünk tőlük, mert tudjuk,utána semmi sem maradna többé ugyanaz.
S vannak ölelések,
melyek várt-váratlanul
az utolsók maradnak.

~Egyébként el is gondolkoztam azon, miért is nem készül rólad kép se modellként, se az utcán.-engedett el végül Louis

~Nem akartam, hogy mástól tudd meg.-mosolyogtam halványan.

~És te mióta tudod?

~A turné előtt 1-2 héttel voltam orvosnál.

~De miért nem mondtad el akkor?

~Mert féltem…-kezdett könnybe lábadni a szemem

~Mitől?

~Hogy ellöksz magadtól.-kész, ennyi volt, elkezdtem zokogni. Arcomat a tenyerembe temettem, és rázkódni kezdtem a sírástól.

Hamarosan két kezet éreztem meg a hátamon, és hogy Louis az ölébe vesz.

~Soha nem hagynálak el, ezt sose feledd..-suttogta a fülembe…

Jó néha a sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot idézni, jó néha fázni, a semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni, ha fáj, remegni, ha félek..olyan jó néha érezni, hogy élek..!

35.fejezet: Thinking

Sziasztok! :)
Ahogy ígértem, itt a rész! :))
A következő részben kidülnek dolgok ;))

Csütörtökön tudom legközelebb hozni a részt!
Köszönöm a 13 feliratkozót, és a több mint 6000 oldalmegjelenítést! *-* És köszönöm az előző részhez a 3 kommentet! *-* Sosem gondoltam volna, hogy ilyen sikere lesz a blognak, #lovemyreaders <3

Na, de nem szaporítom a szót, szaporítsátok ti kommentárban :D
Jó olvasást! :))
xoxo<3

35.fejezet: Thinking

(ajánlott zene)

Életemben nem izgultam még annyira, mint amikor elmondtam Louis-nak, hogy érkezel… legközelebb akkor fogok így izgulni, amikor tényleg megérkezel…

-Lena szemszöge-

Harry mindent elmesélt mi történt eddig a turnén, és voltak részek, amiknél már folyt a könnyem a nevetéstől.

~És mostmár tudod, hogy fiú vagy lány?-kérdezte

~Nem mentem el megnézetni.-ráztam a fejem. ~Ha úgy adódik, akkor majd Louis-val elmegyek.

~Nagyon izgulsz, ugye?

~El sem tudod hinni, mennyire.

~Minden rendben lesz.-simított végig karomon Harry egy bíztató mosoly kíséretében.

~Na, de gondolkozzunk a neveken.-vetettem fel a témát.

~Ha lány lesz Darcy lesz, és ugyanúgy fogják hívni a lányainkat.-mosolygott Harry

~Hmm, szép név a Darcy..-gondolkozok el. ~Nekem tetszik a Hope is.

~Egyetértek.-dörzsöli az állát. ~És ha fiú?

~Tetszik a Tom…

~Túl hivatalos

~Dan?

~A-a

~Mitch?

~Nem elég kifinomult..

Néha elgondolkozom Harry honnan tud ilyen szavakat csak úgy random mondani…

~Aaron?!-szinte egyszerre mondjuk ki a nevet, majd felnevetünk.

~Szerintem ez Louis-nak is tetszene.-mondja Harry.

Harry-vel szinte be sem állt a szánk. Már hiányoztak ezek a napok…

~És hogy állsz a rosszullétekkel?-kérdezte mikor már vacsora után mosogattunk.

~Már nem igazán vannak, de még csak ezután jön a neheze.-sóhajtok.

~Félsz a szüléstől?

~Nagyon.

Ezután Harry nem szólt semmit, csak megölelt, majd kezdetét vette egy hatalmas vizicsata.

Este természetesen együtt aludtunk el, legjobb barátok módjára…

Egy ölelésnek hatalmas értéke van. Segít abban, hogy szavak nélkül tudasd a másikkal mit érzel iránta. Ha rossz napod van, ha ideges vagy, egy ölelés segít megnyugodni. Érezteti, hogy biztonságban vagy. Egy ölelés segít kibékülni, segít jobban, sokkal jobban szeretni. Egy ölelés lehet fájdalmas, boldog, lehet tiltott, vagy éppen titkos. De felesleges soha.

2 körül Harry hazaindult. Megígérte, hogy még mielőtt folytatják a turnét, az utolsó nap az összes fiú itt lesz.

10 perces búcsúzkodás után Harry hazaindult Holmes Chapel-be, nekem pedig maradt 3 órám Louis érkezéséig…

Csak kattogott az agyam, hogy hogyan is mondja el Louis-nak… egyszerűen sehogyse tudtam elkezdeni…

Bénábbnál bénább ötletek jöttek elő a fejemből, és már azon gondolkoztam, hogy hogy jutnak eszembe ekkor idiótaságok…

Végül, hogy kitisztítsam a fejemet elment zuhanyozni, és hajat mosni. Már nagyon hiányzik a friss levegő, de nem mehet még ki. Nekem kell elmondanom Louis-nak, nem mástól kell megtudnia…

Sokat gondolkoztam mit vegyek fel, mert ha valami sima pólót veszek, rögtön kiszúrja, de ha valami bővet, akkor nem… Nehéz döntés.

Végül felvettem egy olyan ruhát, amiben látszik a hasam… így talán egyszerűbb lesz… remélem.

Észre se vettem, hogy hogy elment az idő, és már csak a csengőt hallottam meg, amire rúgott egyet a baba. Érezné, hogy Louis az?!

Lesiettem, és végre megpillanthattam Louis gyönyörű kék szemeit…

34.fejezet: Reactions

Sziasztok! :)
Ééés az új fejezet! :))
Hosszúra sikeredett, egyrészt mert a legutóbbiak nem annyira voltak hosszúak, ásrészt elragadott az írás :D
Nagyon köszönöm az előző fejezethez a 3 kommentet, a 12 feliratkozót és az 5700 oldalmegjelenítést! *-*
lovemyreaders <3

Na, nem beszélek annyit :D
Jó olvasást! :))

xoxo<3

34.fejezet: Reactions

(ajánlott zene)

Amint megpillantottalak tudtam, különleges vagy...akárcsak az apukád.... 

Szó szerint leesett az állam mire elolvastam a cikket. Ez a lány hihetetlenül fogalmaz!

Az első dolgom az volt, hogy tárcsáztam Jenny-t..

~Szia Lena, hogy vagy?-szólt bele kedvesen

~Szia Jenny, jól vagyok, köszi, lehet egy kérésem?

~Na had halljam.-kuncogott

~Ugye neked elég sok kapcsolatod van…

~Igen…?

~Kéne egy lány száma, a Sugarscape-nél dolgozik.

~Hogy hívják?

~Samantha Carter

~Oké, de minek kell?

~Nézd meg a Sugarscape honlapját és megtudod.

~Oké, hamarosan megszerzem a számot.

~Imádlak, köszönöm!

~Bármikor, tudod. Na puszi

~Szia.

Azt hiszem, meg kell köszönnöm neki ezt az egészet…

-Louis szemszöge-

~Hé Boobear.-ült le mellé Harry a szállodai szobánkban. Hát ki más hívna így?! ~Olvastál mostanában Sugarscape-et?

~Nem, miért?-érdeklődtem

~Hát akkor olvass.-ezzel a kezembe nyomta a telefonját. Rá pillantottam, és Lena-t és magamat pillantottam meg.

Elgondolkoztam, majd rájöttem, hogy biztos ez az az interjú, amiről Lena beszélt.

Harry elment zuhanyozni, én pedig elkezdtem olvasni…

Szerelem volt neki első látásra?! Várjunk csak… aznap, mikor megismertem kiborult, sírt… ráadásul pont erről a témáról kérdezett… miattam borult volna ki?!

Emlékszem mennyit beszéltek Harry-vel, és ez mostanában sincs másképp.

Nehezen viseli a turnét, ahogyan én is. Tudom, hogy ez egy fantasztikus dolog, és hatalmas lehetőség, és így is élem át, de Lena hiánya… nem gondoltam volna, hogy ez lesz, hogy ennyire tud majd valaha is hiányozni valaki… Igen, minden nap, minden órában és minden percben.

Igen, én is olvastam utálkozó üzeneteket, de szinte soha nem mutatta mennyire fáj neki, de legbelül éreztem… hiszen kinek ne fájna ez?! Ráadásul Lena tényleg nagyon érzékeny tud lenni…

Legalább 5x olvastam át a cikket, és minél többet olvastam, annál jobban hiányzott Lena…

Azt hiszem, ha valamit megtanultam ebben az évben, az az, hogy az lehetsz, aki szeretnél. De amikor jön a szerelem - úgy értem, az igazi szerelem - a legjobb dolog az, ha magadat adod!

-Másfél hónappal később-

~Oké, akkor te mész először Lena-hoz egy napra, és utána megyek én.-mondtam Harry-nek már a repülőtéren.

2 hónapja nem láttam Lena-t, és most végre van egy hét szabadságunk.

Előtte volt 2 nap szabadságunk, de nem tudtam elmenni Lena-hoz, mert Phoebe-nek és Daisy-nek is kivették a mandulájukat, és nagyon szerették volna ha ott vagyok velük. Lena meg is értette, de már nagyon nehéz volt mindkettőnknek. Harry el tudott menni, és biztosított arról, hogy Lena jólvan. Hát ez akkor is kevés volt. Na, de holnap kora este már újra láthatom.

~Rendben te kis hős szerelmes BooBear.-vigyorog Harry, majd felszállunk a gépre…

-Harry szemszöge-

1 hónapja jártam Lena-nal utoljára, már akkor kezdett növekedni a hasa, de mostanra már biztos nagyobb egy kicsit. Szerintem nagyon édes kismama, és én mondom, szebb is lett, már ha ez lehetséges…

~Nyitom.-hallom meg Lena hangját, és a következő pillanatban már a nyakamban van.

~Szia Lena.-kuncogok, miközben ölelem. ~Na hadd nézzelek.-tolom el egy picit magamtól.

Nem tévedtem, Lena hasa nőtt, de ki is volt virulva.

~Nagyon jól nézel ki.-dícsértem meg mosolyogva.

~Köszönöm, na de ne ácsorogj, gyere be.-int, mire bementünk, és kezdetét vette a legjobb barátok napja...

Blogverseny :)

Sziasztok! :)
Még nem rész, hanem jelentkeztem a Six roses, one bouquet... blogversenyére :))
Ha van kedvetek jelentkezzetek ti is! :))
xoxo<3

33.fejezet: The article

Sziasztok! :)
Ahpgy ígértem itt az új rész! :)
Szóval, ez egy külön rész, majd meglátjátok miért :)

Remélem elnyeri a tetszéseteket! :)

A következő rész szerdán, vagy csütörtökön fog érkezni! :))
Köszönöm a 10 feliratkozót, és az 5300 oldalmegjelenítést!! *-*
Love my readers <333
A másik blogomban írtam egy kis személyeset, és kíváncsi vagyok a véleményetekre :)

Katt!

Na, de jó olvasást, és ne felejtsetek véleményt írni! :) *-*

xoxo<3

33.fejezet: The article

(ajánlott zene)

3 hónap. Mennyi minden történhet 3 hónap alatt. Gondoljunk csak bele.

Na, de miért is feszengetem ezt a három hónapot? Igazán egyszerű. Körülbelül három hónapja minden cikk az új álompárról szólt. És hogy ki ez az álompár? Hát természetesen nem más, mint Louna, vagyis Lena Jones (19) és Louis Tomlinson (21)

A pár létrejötte nagy port kavart, hiszen mindenki úgy tudta, hogy Louis még Eleanor Calder-el (20) jár. Persze találgatások jöttek, miszerint a párt egyre kevesebbszer látni együtt, de semmit nem lehetett biztosra venni. Ám Louis egy interjú alkalmával hamarosan bejelentette, hogy szakítottak. Sok információ nincs a szakításról, de egy biztos: Barátságban váltak el.

Persze ezután Louis és Lena egyre többet mutatkoztak a nyilvánosság előtt, és egy pár hétre rá, már egyáltalán nem volt titok a szerelmük.

Na, de ugorjunk csak vissza…

Lena Jones nevét egyre többen kezdték megismerni a modellvilágban, hiszen elég felkapott lett az alig 19 éves lány. Munkájának köszönheti a találkozást a One Direction-el, hiszen közös fotózásra kérték fel őket, méghozzá a Vouge magazin.

~A fotózás előtt 1-2 héttel találkoztam először velük.-nyilatkozta Lena, majd mikor Louis-ról kérdeztem, a következőképp válaszolt:

~Számomra ez szerelem volt első látásra. Annyira megfogott a kisugárzása, a személyisége, és a kék szemei…

Azt persze nem tudjuk, hogy Louis miként érzett akkor a lány iránt, de biztos vagyok benne, hogy hasonló jókat, hiszen csak rájuk kell nézni.

Beszélgetésünk során szó esett arról is, hogy milyen kapcsolatot ápol a fiúkkal. Állítása szerint jó barátok lettek, aminek örül, ám egyiküket kifejezetten megkedvelte..

~Egyértelműen Harry-vel a legszorosabb a kapcsolatom. Legjobb barátra találtam benne. Bármit elmondhatunk egymásnak, és mindig itt vagyunk a másiknak.

Megkérdeztem azt is, hogy hogy alakult ki ez a barátság köztük…

~Azt hiszem Harry-vel már az első pillanatban egymásra hangolódtunk. Nagyon sokat beszélgettünk, aminek meg is lett az eredménye.

Mesélte hatalmas mosollyal az arcán Lena.

A One Direction nemrég indult új albumuk világkörüli turnéjára. Igen, pár hete elkezdték a Take Me Home turnét. (Mintha valaki nem tudta volna…)

Amikor ehhez a részhez értünk az interjúban, Lena száját egy apró, alig észre vehető sóhaj hagyta el. Azt hiszem itt sok mindent átértékeltem, és javaslom az olvasóknak is. Hiszen gondoljunk bele… 250 (!) nap a szerelmed nélkül… anélkül az ember nélkül, akit mindennél jobban szeretsz… borzalmasan hosszú idő…

Egy alapvető kérdést azonban mégis feltettem neki, méghozzá azt, hogy hogyan is bírja…

~Nehezen, nagyon is, de emellett hihetetlen büszke vagyok mind az öt fiúra.

(…)
~Hiányzik minden nap, minden órában és minden percben, de mindennap beszélünk, és ez megnyugtat, ad egyfajta belső melegséget, hogy hallhatom a hangját. Meg persze a többi fiúét.

(…)

~Harry-vel is mindennap beszélünk, és szinte mindig ő a gyorsabb, így azzal szokott vége lenni a beszélgetéseinknek, hogy Louis rászól, hogy nem beszéljen annyit.

Itt már nevetett.

Bevallom, elérzékenyültem ennél a résznél, ugyanis miközben mesélt, teljesen bele tudtam élni magamat a helyzetbe, és tényleg hihetetlenül nehéz lehet most neki.

Amikor arról kérdeztem, hogy szokott-e utáló üzeneteket kapni, éreztem, hogy egy fájdalmas pontra tapintottam…

~Igazából az elején sokszor nézegettem őket, és be kell valljam, nagyon rosszul estek. Nem tudom mit ártottam nekik, hogy ezeket mondják. Azonban mindig akadtak kedves emberek, akik megvédtek, és ez hihetetlenül jól esett, bár azzal is tisztában vagyok, hogy utálkozók mindig lesznek.

Irigylésre méltó a felfogása. És van egy olyan érzésem, hogy Louis-ért képes megbirkózni az ilyen helyzetekkel, hiszen csak rá kell nézni és látjuk milyen törékeny lány.

Lena modell karriere szárnyal, egy hét alatt akár 5 fotózást is letud.

Eleve egy szimpatikus egyéniség volt, de miután megcsináltam vele az interjút még inkább belopta magát a szívembe. Egy nagyon kedves, közvetlen, vicces és őszinte lányt „ismertem” meg.

Ráadásul igen jó ízlése van a divathoz, bár egy modelltől mit vártam?!

Samantha Carter, Sugarscape

32.fejezet: The interview

Sziasztok! :)
Huhú! Egész időben! :D
A következő rész különlegesebb lesz! ;) Just sayin'

Soo... 

Jó olvasást ehhez a részhez! :)
xoxo<3

32.fejezet: The interview

(ajánlott zene)

Máris látszanak a tökéletes vonásaid, amiket az apukádnak köszönhetsz....

~Szóval elmondanád, hogy hogy ismerkedtetek meg?-kérdezte, miután leültünk, és elővette a kis diktafonját.

~Ugye elég sokan látták a közös fotózásról készült képeket?! Nos, azelőtt egy-két héttel találkoztam velük először, és számomra ez szerelem volt első látásra. Egyszerűen annyira megfogott a kisugárzása, a kék szemei, a humora és mindene, hogy ha akartam volna se tudtam volna neki ellenállni.

~Viszont ha jól tudom ekkor még Eleanor Calder-el járt?

~Igen, de mi csak a szakításuk után jöttünk össze.

~És most pontosan mióta is vagytok együtt?

~3 hónapja.-mosolyodtam el.

~Most indultak a turnéjukra, hogy viseled?

~Nehezen. Hiányzik, mindig, de hihetetlenül büszke vagyok mind az 5 fiúra.

~Melyikükkel a legjobb a kapcsolatod?

~Egyértelműen Harry-vel. A legjobb barátom lett.

Legalább fél órát kérdezgetett, de nem éreztem egyáltalán tolakodónak, és ezért hálás is voltam neki.

~Tényleg nagyon köszönöm, hogy segítettél.-mosolygott rám az interjú végén.

~Igazán nincsmit.-mosolyogtam én is, majd hirtelen megölelt. Meglepetésként ért, de nevetve visszaöleltem, majd elbúcsúztunk egymástól.

Hazafele azon gondolkoztam, hogy el kéne-e mondanom Louis-nak az interjút, hiszen joga van tudni… tejóég! Mi van, ha nem szabadott volna bármit is mondanom ennek a lánynak?! Amint hazaérek, felhívom Lou-t…

~Szia szerelmem.-szólt bele a telefonba rögtön Louis

~Szia édes.-köszönök. ~Hogy vagy?

~Jó vagyok, és te?

~Én is.-tartottam egy röpke szünetet. ~Lehet egy kérdésem?

~Persze.

~Nekem szabad interjút adnom?

~Miért akarsz interjút adni?

~Nem akarok, de egy lány odajött hozzám, és azt mondta hogy az állása múlik rajta, és én megmenthetem ha csinálhat velem egy interjút, és annyira lehangoltnak tűnt, meg kedves is volt, hogy nem mondhattam nemet.-hadartam el egy szuszra

~Jesszus baby, vegyél levegőt.-nevetett.

~Nem haragszol?

~Miért haragudnék? Ráadásul rád? Ugyan már.-nevetett még mindig

~Akkor jó.-mosolyodok el.

~Egyébként eszméletlenek lettek a képek, a középsőt be is állítottam háttérnek.

~Örülök, hogy tetszenek.-pirultam el.

~Neked mi most a háttered?

~Hát te.-nevettem, mire ő is.

~Le kell tennem, mindjárt kezdünk…

~Jólvan, legyetek ügyesek, puszilok mindenkit, főleg Harry-t.

~Átadom, szeretlek!

~Szeretlek, szia!

A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek".

Akkor kíváncsian várom a cikket…

31.fejezet: Photography

Sziasztok! :)
Bocsi a várakozásért! :(
Köszönöm a 4500 oldal megtekintést, és a 9 feliratkozót! :))
Viszont tegnap még 10 volt...nagyon sajnálom, hogy elpártolt mellőlem, valószínüleg az idő miatt, vagy nem, de nem szeretném ha csalódnátok bennem! :cc

Kevés időm van, le is srültem, szóval még az orvost is be kell iktatni, de abba a kevés időmben is próbálok a legtöbett írni! Csak remélem bíztok bennem, hiszen 1 hét várakozásnál több nemigen volt :)

Na, nem szaporítom tovább a szót! :D
Jó olvasást! :))

xoxo<3

31.fejezet: Photography

(ajánlott zene)

Az egész hetem nagyon fárasztó volt, de minden egyes percét élveztem, és imádtam. Akkor lett volna tökéletes, ha a fiúk is velem vannak.

 

~Oké, mára ennyi volt, köszönöm szépen mindenkinek a munkát.-mondta az újság szerkesztője a fotózáson, ami az utolsó volt a héten.

Megtapsoltuk egymást, és mindenki ment a dolgára, jelen esetben én az öltözőbe.

~Miújság szupermodell?-jött be az öltözőbe Jenny, mikor már a hajamat fésültem ki.

~Semmi extra, holnap elmegyek a képekért.

~Jólvan, Louis-ék már nagyon látni akarják, mi?!

~Mindennap nyaggatnak.

~Aranyosak. Egyébként hogy döntöttél a további fotózásokról?

~Szerintem ez volt az utolsó, már beszólt a fotós, hogy húzzam be a hasam.

~Rendben.-mosolygott rám, majd megölelt. Tudta, hogy mennyire nehéz most nekem, hiszen én világ életemben ezt akartam csinálni, és most egy időre abba kell hagynom…ráadásul nem is kevés időre…

~Figyelj Jenny, lassan nem nagyon fogok utcára járni, tudod, a fotósok miatt, szóval majd néha meglátogatsz?

~Persze te kis butus.-ölel meg ismét.

Másnap 5 helyen voltam, hogy elhozhassak néhány képet.

Épp az utcán sétáltam, mikor kattanásokat hallottam. Körbenéztem, de sehol nem láttam semmit. Végül nem törődve vele, folytattam az utamat.

~Szia, bocsi.-szólított meg egy lány.

~Igen?

~Samantha Carter vagyok, a Sugarscape egyik szerkesztője. Nagyon sokat segítenél Lena, ha adnál egy interjút, ugyanis leépítés van, és félek, hogy amiért még csak 21 vagyok, engem is kirúgnának, de ha hoznék veled egy cikket, megtarthatnám a munkám. Ugye segítessz?-nézett rám kétségbeesetten.

Na sok mindenre számította, de erre nem. Nem is tudom mit kéne csinálnom… Soha nem voltam még ilyen helyzetben. Arra is gondoltam, hogy mivan ha átver, és csak a sztori kell neki, de tényleg elég kétségbeesetten nézett, és biztosan sokat jelent neki ez a munka…akárcsak nekem az enyém….

~Persze, segítek.-mosolyogtam rá, mire hatalmas mosoly jelent meg az arcán, és elindultunk a közeli parkba…

Az ember sohasem tudhatja, kivel hozza össze a sors, vagy hogy egy egyszerű döntés - hogy a sarkon jobbra fordulunk vagy balra - néha mindent megváltoztat. Van úgy, hogy a választásaink nem számítanak. Máskor... egészen váratlan helyzetekbe sodorhatnak.

30.fejezet: Tenth day

Sziasztok! :)
Bocsi, hogy ennyit kellett várnotok, de nagyon nem volt időm:s

A másik blogomon novella verseny van, ha gondoljátok jelentkezzetek! :))
De ez a blogom a legfontosabb, szóval remélem szívesen olvassátok! :))
Jó olvasást! :))

xoxo<3

30.fejezet: Tenth day

(ajánlott zene)

Annyira lélegzetelállítóan gyönyörű vagy… pedig ezt fiúkra ritkán mondják, de rád igaz…

Hajnali négykor dőltünk ki. Eskü, mintha újra 10 évesek lettünk volna. Jenny még be is fonta a hajam. Nézegettünk esküvői katalógusokat is, és hát kénytelenek voltunk olyan koszorúslány ruhát választani, ami rá fog menni a hasamra, ugyanis az esküvőjén, már az utolsó hónap elején, vagy az utolsó előtti végén leszek. Időponttól függ. Filmeztünk, zenét hallgattunk, táncoltunk, énekeltünk…vagyis inkább üvöltöztünk, idióta képeket csináltunk, egyszóval fantasztikus csajos este volt.

"A barát az az ember, aki mellett mersz önmagad lenni" 

Együtt reggeliztünk, majd nem sokkal utána, Jenny hazament.

Holnap ismét fotózás. Nagyon szeretem csinálni, és nagyon sajnálom, hogy nem sokára egy időre abba kell hagynom, de igazán van ennek jó oldala is. Mindig is szerettem volna kisbabát, jó, az már mellékes, hogy nem 19 évesen, de a sors így akarta. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy fiú, vagy lány lesz-e. Csak legyen egészséges! De talán ha választhatnék, most inkább kisfiút szeretnék, nem tudnám megfogalmazni miért. Nagyon örülnék neki, ha sportolna, hiszen ha van egy kis szerencséje, és hasonlítani fog az apukájára, akkor lányok milliói fognak bomlani utána. Remélem, hogy olyan gyönyörű kék szemei lesznek, mint Louis-nak, de legfőképp azt remélem, hogy Louis-val együtt neveljük fel…

Elég sokáig ábrándozhattam, ugyanis a telefonom hozott vissza a nagyvilágba, és Harry vigyorgó tekintetével találtam szembe magam…csak tudnám miért, és mikor állította be ezt a képet hívó képnek....

~Szia Harry.-köszöntem vidáman. Nagyon jól esik, hogy mindig felhív.

~Szia Lena.-köszönt ő is. ~Épp ebédszünet van, miújság?

~Semmi különös, Jenny-vel csajos estét tartottunk.

~És jó volt?

~Nagyon.

~Ennek örülök.

~Tudod min gondolkoztam?

~Hogy mennyire jól nézek ki?! Jaj köszi Lena.

~Hát persze Harry.-forgattam meg a szemeimet, amit ő ugyan nem látott, de felnevetett.

~Akkor min?

~A kisbabán.

~Pontosabban?

~Hogy fiú vagy lány lesz, hogy milyen lesz, és hogy Louis-val mi lesz..

~Hogy-hogy mi lesz?!

~Hát, hogy el fogja-e fogadni…

~Ismerem a legjobb barátomat, és fantasztikus apuka lesz, és boldogan fogjátok nevelni együtt.

~Köszi Harry.

~Csak az igazat mondom. Amúgy tényleg, minek örülnél?

~Mindkettőnek, de talán inkább fiúnak.

~Én kislánynak.

~Nem a te gyereked.-nevetek

~Ki tudja…

~Az azért egy meglepő fordulat lenne.-nevetünk immár mindketten

~És neveken gondolkoztál már?

~Gondoltam majd segítesz.

~Ez csak természetes. Majd gondolkozom.

~Harry tedd már le a telefont, én is szeretnék beszélni a barátnőmmel!-hallom meg Louis távoli hangját. Gondolom nem egy szobában vannak.

~Ez volt a végszó. Akkor majd gondolkozom, és hívlak. Vigyázz magadra.

~Jólvan, sok sikert estére. Szeretlek.

~Én is téged, és köszi! Szia.

~Szia Harry.

"Míg van posta, és nem vágják el a telefonvonalakat, míg van mondanivalónk, s amíg minden szorongásunk és örömünk meg akarjuk osztani egymással, addig barátok maradunk. Mindörökre." 

Alig telt el 1 perc, a telefonom ismét csörgött, de ezúttal Louis vigyorgott rám a képernyőről.

~Szia szerelmem.-hallom meg Louis gyönyörű hangját.

~Szia édes.

És így kezdődött egy 15 perces beszélgetés kezdete. Minden szóba jött, és én már azon voltam, hogy elmondom neki, de nem akarom, hogy így és most tudja meg. Majd ha hazajön a turnéról.

~Legyetek ügyesek este.

~Igyekszünk.

~Puszilok mindenkit, és szorítok nektek.

~Átadom, szeretlek!

~Én is téged, és már most hiányzol.

~Te is nekem, vigyázz magadra, szia!

~Ti is, szia!

  "A tudat, hogy szerethetsz és szeretnek olyan melegséget és gazdagságot ad az életnek, amit semmi más nem pótolhat."