27.fejezet: Seventh day

Sziasztok! :))
Ezer bocsi a késésért!!:c
Remélem nem hargszotok, és kárpótlásul egy hosszabb részt hoztam! :))
Ne felejtsétek látogatni a másik blogomat is! :))
Jó olvasást! :)
xoxo<3

27.fejezet: Seventh day

(ajánlott zene)

Mintha minden világosabb lett volna mikor megérkeztél…

Alig aludtam az éjjel. Pánikoltam, rosszul is voltam, féltem, forgolódtam, egyszóval alváson kívül mindent csináltam. Végül reggel 6-kor meguntam, és úgy döntöttem elmegyek futni.

Gyorsan felvettem egy futáshoz alkalmas ruhát, hajamat összefogtam, zene a fülemben, és indultam is, persze csak halkan, hisz Louis még mindig aludt.

Benyomtam egy pörgős számot, és a közeli park felé igyekeztem. Próbáltam mindent kizárni a fejemből, és csak a zenére, és a futásra koncentrálni. Eleinte elég nehéz volt, hiszen végig kattogott az agyam, de egy kis idő után megszűnt a világ. Semmire sem gondoltam, csak futottam. Mintha a problémáim elől menekülnék, ami pedig gyávaság, de vannak olyan helyzetek, amikor már nem tudsz mit tenni, amikor már nem érzed magad elég erősnek, hogy szembe nézz a problémáiddal.

Az időérzékem is teljesen elveszett, és a telefonom csörgése hozott vissza a világba.

~Igen?-váltottam át sétára.

~Lena tejóég, minden rendben? Hol vagy?-hallom meg szerelme aggódó hangját.

~Jól vagyok, és a parkban futok.

~És mióta?

~Úgy fél 7 óta, de már indulok hazafele.

~Tejóég, rendben, várlak. Szia!

~Oké, szia!

Megnézem telefonom kijelzőjét. 10:23. Húha! És alig éreztem, hogy ennyi ideig futottam. Bár most, hogy megálltam, érzem a lábaimat, látom, hogy egyre több ember, és autó van, és hogy egyre melegebb, és világosabb van. Telefonomat elrakom, és hazaindulok.

Bármikor, mikor magányos vagy, gondolj arra:

valaki, valahol most rád gondol...

Mikor hazaértem Louis már felöltözve ült a kanapén, és a telefonját nézegette. Amint észrevett rögtön fölállt, és szorosan magához szorított.

~Minden rendben Lena?-kérdezte miután elengedett.

~Persze, csak nem tudtam aludni, és gondoltam futok egyet.

~A szívrohamot hoztad rám, legalább egy üzenetet hagyhattál volna.

~Bocsánat nem akartam, és legközelebb hagyok.

~Tudod, hogy mennyire szeretlek?!-nézett a szemembe, majd megcsókolt.

~Szeretlek.-suttogtam ajkaiba, majd ismét megcsókolt.

A csók és a zene a világ közös nyelve.

~Ma az én részeimmel kezdjük a próbát, mondanám, hogy gyere velem, de Harry hívott, és 10 perc múlva itt van, mert veled akar lenni.-mondta Louis, a gyomrom pedig összerándult.

~Öm, oké.

~De mondta, hogy behoz a stúdióba, úgyhogy utána csinálhatnánk valamit.

~Az nagyon jó lenne.-mosolygok rá,

Minden csók földrengés a szívnek.

Louis távozása után 15 perccel megérkezett Harry. Szorosan megöleltük egymást, majd indultunk is.
Harry természetesen kocsival volt, nem akartunk feltűnést kelteni.
A kórházban is megkértünk mindenkit, hogy ne terjesszék, hogy itt voltunk. Persze, ez nem volt ingyen… Manapság mi van??!

~Jónapot.-jött be egy 30-as férfi. ~Dr. Brown vagyok.

~Lena Jones.-fogok vele kezett

~Harry Styles.-fognak kezet.

~Szóval lenne néhány kérdésem.-kezdi. ~Hányszor voltak együtt?

~Ó, mi nem…-kezdtem

~Ha van baba, nem én vagyok az apuka.-mosolygott Harry ~A legjobb barátomé, csak ő most nem tud itt lenni.

~Rendben, akkor Miss. Jones?

~Kétszer.

~És nem védekeztek egyszer sem?

~Nem.-itt kicsit elpirultam

~Olvastam a panaszait.-néz rá a papírjára ~Elküldöm egy ultrahangra.

~Mehetek vele?-kérdezi Harry

~Természetesen.-mosolygott. ~Jöjjenek velem.

Elmentünk egy másik terembe, ahol aztán lefeküdtem egy ágyra. Pólómat felhúzta, majd valami krémmel bekente, majd egy kis géppel el kezdett körözni a hasamon, miközben a monitort figyelték Harry-vel.

Körülbelül 5-10 percig csinálhatta, de nekem óráknak tűnt. Folyamatosan kattogott az agyam, hogy mi van, ha terhes vagyok?! Mit mondok Louis-nak? Mi lesz a karrierünkkel? Megtartjuk? Najó, egy dologban biztos voltam…. Nem fogok megölni egy kisbabát, szóval mindenképp megtartom… csak reménykedni tudok, hogy Louis nem fog elhagyni emiatt…

~Gratulálok Miss. Jones, önnek kisbabája lesz.-mosolygott az orvos, és abban a pillanatban megfagyott a levegő…