26.fejezet: Sixth day

Sziasztok! :)
Íme, az új fejezet! :) Remélem tetszik, és kapok néhány kommentet :))
Ui: Imádom a gif-et a legvégén :)):D
Jó olvasást! :))
xoxo<3

26.fejezet: Sixth day

(ajánlott zene)

Az aggodalmat az emberek alig fogják fel, de amint kapnak egy ilyen csodát, mint te, rögtön rájönnek mit is jelent igazán aggódni…

~Lena mi a baj?-húzódott el Louis amint megérezte a könnyeimet.

~Nem tudom.-néztem a szemeibe, de a könnyeim még mindig folytak.

Louis aggódva nézett, majd hirtelen megölelt. Hajamat és hátamat simogatta, miközben a fülembe suttogott.

~Minden rendben lesz Lena, ígérem.-ismételgette, én pedig fokozatosan nyugodtam meg. Fogalmam sincs mitől jött rám ez a hirtelen kiborulás.

Az a lány akarok lenni, akit félsz elveszíteni, a lány aki nélkül nem tudsz élni, a lány akire mindig gondolsz és akit örökké szeretni fogsz.

~Minden rendben?-kérdezte Harry amint leértünk. Mi csak egy bólintással válaszoltunk, majd leültünk hozzájuk.

Harry, -nem viccelek, vagy 10 percig méregetett. Kezdett zavaróvá válni, és épp szólni akartam, mikor beelőzött.

~Beszélhetnénk?-kérdezte, mire bólintottam, és felmentünk a szobámba.

~Szóval?-kérdeztem, mikor leültünk az ágyamra

~Volt már a mai előtt is rosszulléted?

~Igen, aznap mikor elmentünk a megbeszélésre Paul-hoz kétszer is, az egyiknél majdnem kijött az összes étel.

~És pirosak a szemeid, sírtál?

~Igen, de fogalmam sincs miért.

~És mostanában sokat sírtál?

~Hát valamelyik nap olvastam üzeneteket twitteren, és akkor valamiért bekönnyeztem, pedig ez nem igazán vall rám.

~És mond csak, Louis-val voltatok már együtt úgy?

~Harry, kezdesz idegesíteni a sok kérdéseddel.

~Ez az utolsó, csak mond!

~Voltunk.-pirultam egy kicsit el, mire Harry szemei kitágultak.

~Nem gondolod, hogy kicsit sok az összefüggés?

~Nem értelek.-néztem rá értetlenül

~Rosszullét, érzékenység, furcsa kajákat eszel, lásd a mai majonézes bolognait, és fogadjunk, hogy nem védekeztetek.-mondta Harry, nekem pedig kellet pár másodperc míg rájöttem mire is akar kilyukadni.

~Harry, te most arra célzol…

~Szerintem el kéne mennünk orvoshoz.

Az lehetetlen…

~De csak kétszer voltunk úgy együtt.

~Pont elég.

~Ugye elkísérsz?-néztem rá könnyes szemekkel, mire megölelt.

~Mindig melletted leszek.-suttogta. ~Tudod, örökké legjobb barátok.-kuncogott a fülembe.

~De egyelőre ne szóljunk Louis-nak, kérlek.-néztem rá

~Oké, de miért?

~Mert nem szeretném ha felzaklatná magát.

~Azt inkább neked nem kéne…

~Harry még egyáltalán nem biztos.

~Jójó, nyugi.-nevetett huncutul, mire rácsaptam a combjára. ~Naa.

Harry felkapott az ölébe, és futva levitt a nappaliba, miközben én nevettem. Inkább sikongattam. Keverék.

A tökéletes Barát...
Kitalálja a gondolataimat, és mindig örül, ha lát. Figyel rám, ha kérem rá, és megosztja velem titkait. Vállát nyújtja, hogy megpihenjek és kezét, ha szükségem lenne rá. Mellettem áll a bajban is! Szíve felém mindig nyitva áll… -és ez nekem, mind TE vagy!

Az este további része nagyon jó hangulatban telt azt leszámítva, hogy Harry és Louis is minden lépésemet árgus szemekkel figyelték. Komolyan, amikor kimentem mosdóba, a szemükkel végig követtek.

Este 10 fele döntöttek úgy, hogy –Louis-on kívül hazamennek. Mindenkit végig ölelgettem, utoljára Harry-t, mert vele a leghosszabb.

~Holnap megpróbálunk mindent elintézni.-suttogta, majd egy hatalmas arcra puszi után ment a többiekkel, én pedig ott maradtam Louis ölelésében, miközben rettegtem a holnaptól…