4. fejezet: Which boy?!

Sziasztok! :)
Hihetetlenül eszméletlenül nagyon boldoggá tettetek a feliratkozásokkal, és Vanda nagyon nagyon köszönöm a komit! :))) Annyira feldobtátok a napomat! :D

Bocsi, hogy ennyit kellett várni, de zsúfolt hetem volt, vagyis még van a holnap, de utána már kicsit könnyebb lesz, mert nem délutánonként fogok próbálni:) Ja, és le is vagyok sérülve, de nem áll meg az élet.. :D
Szóval mégegyszer köszönöm nektek, és remélem még bombáztok majd kommikkal és feliratkozásokkal! :)))

Jó olvasást!:) xoxo <3                                                                 

                                                                 4.fejezet: Which boy?!

                                                                       (ajánlott zene) 

Azt hiszem, te leszel a világ legboldogabb kisfiúja…hiszen van egy ilyen apukád, mint Ő…

Mosolyogva léptem be a terembe. Boldognak éreztem magam.

~Mi ez a nagy vigyorgás kicsilány?-mosolygott rám Mario.

~Csak jól laktam.-kacsintottam rá.

~Óó, akkor remélem este is jól fogsz lakni.-kacsintott most ő. Ó, a vacsora. Basszus.

~Ömm, persze.-mosolyogtam rá zavartan, de szerencsére jöttek a többiek, így ez a beszélgetésünk abbamaradt.

Az egész válogató alatt a Louis-val közös ebédszünetünkön gondolkoztam.

Egyrészt ennyire jól már nagyon rég éreztem magam, másrészt viszont van barátnője. Én nem akarok ribi lenni, és tönkre tenni egy kapcsolatot, de Louis…ő annyira tökéletes. Csak annyit mondana, hogy én vagyok az, aki kell neki, azt hiszem az egész életemet neki adnám. Ez nem beteges kicsit?! De ha egyszer ezt érzem…

Azon is gondolkoztam, hogy elmenjek-e Mario-val vacsorázni, hisz ez logikusan randi, de Louis-on kívül senkivel sem szeretnék randizni. Viszont nem szeretném megbántani, és végülis Louis-nak van barátnője, így végülis úgy döntöttem nem mondom le.

Amikor hazaértem, csak elfeküdtem a kanapén, és beraktam egy filmet, ám hamarosan a telefonom csörgése megzavart. Kelletlenül felültem, de amint megpillantottam a kijelzőt, a szívem egy hatalmasat dobbantott.

~Szia Lena.-szólt bele rögtön vidáman.

~Szia Lou.-mosolyogtam

~Mi jót csinálsz?-kérdezte. Hát nem édes? Csak felhívott, hogy mi van velem. Mr. Tökéletes!

~Épp filmet nézek.-mondtam ~Te?

~Harry-vel is filmeztünk, csak most elment zuhanyozni.-válaszolta.

~És most unatkozol.-mondtam mosolyogva

~Nem vészes.-mondta ~De mit csinálsz holnap?

~Őőő, azt hiszem délelőtt fotózásom van.-válaszolom

~És délután nem szeretnél benézni a próbánkra?-kérdezi kedvesen

~De szívesen, de szeretném ha tudnál valamit.-mondtam

~Kezdek félni.-mondta, mire elmosolyodtam, persze ezt ő nem láthatta.

~Borzalmasan tájékozódom, szóval extra pontos cím és leírás kell.-mondom, mire felnevet. ~Nem vicces, komolyan!

~Érted megyek.-mondta, és hallottam hangján, hogy még mindig vigyorgott ~Mikor végzel?

~1 körül azt hiszem.-válaszolom.

~Az jó, mert mi 2-től próbálunk, legalább lesz időnk enni.-mondta, a szívem meg már majdnem kiugrott a helyéről.

~Akkor ezt megbeszéltük.-mosolyogtam

~Ééés megkapom az elmaradt ölelésem.-mondta, én pedig elolvadtam.

~Akár többet is.-vigyorogtam, mint a tejbetök.

~Vigyázz, mert behajtom.-mondta.

~Ne ijesztgess.-nevettem.

~Nem szokásom.-nevetett ő is. Most komolyan, kinek van mégegy ilyen édes nevetése?! ~Akkor holnap találkozunk.

~Igen.-mosolyogtam, és beharaptam az alsó ajkam.

~Akkor jóéjt.-mondta

~Neked is.-köszöntem el, majd megszakadt a vonal.

Hihetetlen boldogan dőltem hátra a kanapén.

Mostmár biztos, Louis az igazi.

Viszont, egyenlőre még Mario-val vacsorázom, ugyhogy ideje készülődni.

Gyors zuhanyzás után felvettem egy barna csőnadrágot, egy ujjatlan inget, egy barna magassarkút, smink, kiegészítők, egy barna kardigán, és Mario már csöngetett is.

~Szia szépség.-mosolygott Mario. ~Ezt neked hoztam.-nyújtott át egy szál rózsát. Kis aranyos.

~Szia, köszönöm szépen.-mosolyogva elfogadtam a virágot, és már mentünk is.

~Amugy nagyon csinos vagy.-mondta útközben.

~Köszönöm, te is jól nézel ki.-mosolyogtam rá.

Hamar odaértünk az étterembe, és kellemesen telt a vacsora. Ismerkedtünk meg minden, de közel sem volt annyira jó, mint Louis-val lenni. Hiányzott Louis.

~Jól éreztem magam.-mondta Mario, mikor már az ajtómnál álltunk.

~Én is, köszönöm.-mosolyogtam rá.

Mario is elmosolyodott, majd közelebb hajolt. Tudtam, hogy meg akar csókolni, de én egyáltalán nem akartam, így a csókból egy arcra puszi lett.

~Jóéjt Mario.-mosolyogtam rá zavartan.

~Szép álmokat.-mondta, én pedig bementem.

Tényleg kellemesen éreztem magam, és nem akartam megbántani Mario-t, de már most bűntudatom van, hogy elmentem vele, és egyáltalán nem az ő csókjára vágytam…

Másnap reggel fáradtan ébredtem, de eszembe jutott, hogy ma találkozom Louis-val, így a reggeli teendők után felvettem egy kicsit átlátszó inget, -igen, nagyon tetszeni szeretnék Louis-nak, egy fehér nadrágot, egy magastalpút, kiegészítők, és már indultam is.

 Még útközben kaptam Lou-tól egy sms-t, hogy küldjem el a stúdió címét.

Hamar odaértem, és mivel naturabb sminkem és hajam volt, az is hamar megvolt.

A fotózás vége fele járhattunk, épp ingben fényképeztek,

 mikor megláttam Harry-t és Louis-t. Amint megláttak elkezdtek vigyorogni, és integetni, és hasonlóképp tettem én is, ám a fotózás nem állhatott le, így ők a maradék 10-15 csendben végig nézték.

~Jó képek lesznek.-mondta Louis, miután odamentem hozzájuk.

~Az tuti.-mosolygott Harry is.

~Hát reméljük.-mosolyogtam rájuk kicsit elpirulva.

~Na öltözz hercegnő, aztán menjünk.-vigyorgott Harry.

~1 perc.-mosolyogtam rájuk, és már mentem is.

Igazából jó, hogy Harry is itt van, mert nagyon jót beszélgettem vele, és rájöttem, hogy jót akart azzal, hogy elmondta, hogy Louis-nak barátnője van. Viszont annak mégjobban örülök, hogy Louis is itt van!

Gyorsan átöltöztem, megfésülködtem, és mentem is ki a fiúkhoz.

Nagyon jól telt az ebéd, sokat röhögtünk, és utána a próbájuk, hát az valami fantasztikus volt.

Eddig nem is hallottam az új albumukat, csak a 2 klippeset, de eszméletlen!

~Eszméletlenek vagytok!-mondtam nekik, miután befejezték a próbát.

~Tetszett?-kérdezte Liam

~Az nem kifejezés.-válaszoltam vigyorogva, mire ők is rám mosolyogtak.

Még beszélgettünk kicsit, és végig magamon éreztem Louis pillantását, amitől néha kicsit elpirultam, de akkor is jól esett.

~Haza vigyelek?-kérdezte Louis, miután kezdtünk szétszéledni.

~Nem lenne baj?-kérdeztem

~Dehogyis.-legyintett mosolyogva ~Menjünk.

Átkarolta a vállamat, és úgy sétáltunk az ajtóig, majd ott elengedett. Logikus volt a fotósok miatt, akik most nem voltak szerencsére olyan sokan.

Beszálltunk a kocsijába, bediktáltam a címet, és már mentünk is.

~Melyik szám tetszik a legjobban?-kérdezte mosolyogva

~They don't know about us, Chane my mind, Over again, ez a három egyszerűen gyönyörű, de az összeset imádtam.-válaszoltam mosolyogva

~A change my mind-ot én kezdem.-húzta ki magát önelégülten mosolyogva

~Nem mondod?!-néztem rá. ~Szeretem a hangod.

~Tényleg?-nézett egy pillanatra rám, majd vissza az útra.

~Tényleg.-mosolyogtam kicsit elpirulva.

~Akkor jó.-vigyorgott. ~Amugy csinos vagy.

~Köszi.-mosolyogtam

Ezután csöndben voltunk, de nem az a kínos csend, hanem az a kellemes.

~Köszi, hogy hazahoztál.-mosolyogtam rá, mikor leparkolt a ház előtt.

~Bármikor.-mosolygott ő is, majd amennyire tudtuk, megöleltük egymást. ~Úgy látszik mindig tartozni fogsz egy öleléssel.

~Nem bánom.-kacsintottam rá. ~Szia Louis.

~Szia Lena.-köszönt ő is, majd egy utolsó mosoly után kiszálltam a kocsiból.

Felmentem a bejárathoz, intettünk egy utolsót, és megvártam, míg Louis kikerült a látóteremből.

Mosolyogva mentem be a házba, és egész este levakarhatatlan volt ez a mosoly. Még elalvás előtt is csak mosolyogtam, hiszen boldog vagyok…