When one thing can change our life's.: 3.fejezet: I think...

3.fejezet: I think...

((nagyon) ajánlott zene)

Szóval kisfiú leszel. Ennek nagyon örülök! Remélem nagyon fogsz hasonlítani az apukádra…

Azt hiszem ilyet még sosem éreztem. Mintha összetörtem volna.

~Bocsánat.-mondtam folytott hangon, és kimentem az étterem elé.

Miért is reménykedtem?! Gondolhattam, hogy egy ilyen fiúnak van barátnője. Nos, ez a lány valószínűleg a világ legszerencsésebb lánya.

De mégis miért borultam ennyire ki? Még csak most ismertem meg. Azt hiszem ezt hívják szerelem első látásrának.

Csak gondolkoztam, és éreztem, ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon, majd még egy, és már megállíthatatlanul folynak le. Rég borultam ennyire ki.

~Minden rendben?-hallottam meg egy hangot mellőlem, mire felé néztem, és tökéletes kék szemekbe ütköztem…

-Harry szemszöge-

Hazudnék ha azt mondanám Lena nem gyönyörű, vagy kedves. De ahogy Louis-t nézi, az számomra mindent elárul. Teljesen belezúgott a legjobb barátomba. Szóval számomra barát marad. Sebaj.

Miután elmondtam neki, hogy Louis-nak barátnője van, szinte láttam összeomlani. Muszáj volt elmondanom neki, és nem, nem azért hogy leszálljon róla, mert tudom, hogy boldoggá tudná tenni Lou-t, és ha ő boldog, én is, hanem mert inkább most tudja meg, mielőtt még teljesen beleéli magát. Bár remélem Louis belátja, hogy Lena-val jobban járna, mint Eleanor-ral..

~BooBear beszélhetnénk?-nézek barátom felé, miután Lena kiment az étteremből.

~Persze.-mondja, és kicsit arrébb mentünk az asztalunktól. ~Na?

~Mit gondolsz Lena-ról?-kérdezem

~Nagyon aranyos, és szép lány, szóval próbáld meg ne egy éjszakára megtartani.-kacsint, mire megforgatom a szemem.

~Csak barát.-mondtam ~Szerintem menj, és beszélj vele.

~Tényleg, mi történt vele? Olyan gyorsan ment el.-mondja barátom értetlenül.

~Szerintem jól esne neki, ha utána mennél.-mosolygok rá barátomra.

~Hát jó.-mondja barátom, mire én visszamegyek az asztalunkhoz, ő pedig ki Lena-hoz.. Sok sikert!

-Louis szemszöge-

Oké, fogalmam sincs, hogy Harry miért akarta, hogy Lena után menjek. Mondjuk kíváncsi voltam mi váltotta ki belőle ezt a hirtelen hangulatváltozást..

~Minden rendben?-kérdeztem, mire felém fordult.

Sír. Tejóég. Mi történt?!

~Persze.-elkezdte kezével letörölni a könnyeket, és halványan rám mosolygott.

~Szeretnél beszélni róla?-kérdezem, mire megrázza a fejét. ~Viszont egy BooBear ölelésnek senki sem tud ellen állni.-tártam szét a karjaimat mosolyogva, mire ő is elmosolyodott, és a karjaimba bújt.

Milyen jó illata van. És most furcsán fog hangzani, de szinte tökéletesen fonódtunk egymásba. Valami kellemes bizsergés járt át. Utoljára akkor éreztem, mikor először megcsókoltam El-t. Az se most volt…

~Köszi.-mosolygott rám miután elengedtük egymást.

~Bármikor.-mosolyogtam vissza.

~Kérdezhetek valamit?-kérdezte, mire bólintottam. ~Hiszel abban, hogy van szerelem első látásra?-kérdezte kicsit elpirulva lehajtott fejjel.

~Hát ez jó kérdés. Azt tudom, hogy van bizsergés első látásra/érintésre.-válaszoltam mosolyogva.

És így gondoltam. Furcsa. El-nél nem éreztem rögtön bizsergést, csak az első csókunknál, de nála már egy sima ölelésnél.

~Az igaz.-mosolygott rám

~Nem szeretnél visszamenni?-kérdeztem, mire megrázta a fejét. ~Akkor visszasétáljunk a stúdióba?

~Nem lenne baj?-kérdezte, és rám emelte gyönyörű csillogó szemeit. Louis miket beszélsz?!

~Dehogyis.-mosolyogtam rá, mire ő is visszamosolyogott. ~Menjünk.

És elindultunk. Igazából teljesen szokásos témákról beszéltünk, de nagyon jól éreztem magam a társaságában. Végig mosolyogtunk, nagyon sokat nevettünk, és benne van minden hülyeségemben.

~Játszunk fogadjunk, hogy nem mered-et!-mondtam, akár egy óvodás aki már nagyon játszani akar.

~Oké.-nevetett ~Kezd!

~Oké, szóval fogadjunk, hogy nem mersz odamenni ahhoz a nénihez, és azt mondani, hogy eltűnt a kontaklencséd, és keresel valamit.-mondtam, mire egy ilyen csakfigyeld nézéssel nézett, és ment is, de persze valamennyire közelebb mentem, hogy halljam.

~Bocsánat, de kiesett a kontaklencsém, és nem találom a barátomat.-mondta Lena hunyorogva a néninek.

~Jaj kedveském segítek, hogy néz ki a barátja?-kérdezte a néni

~Magas, barna haj, kék szem.-mondta, én pedig rájöttem, hogy engem keres. ~Itt kell lennie, erre beszéltük meg a találkozót, csak hát a kontaklencsém.

~Hát itt tőlünk nem messze látok egy fiatalembert.-mondta a néni egyenesen rám nézve.~Menjünk oda.-mondta, és elindultak felém, közben pedig póbáltuk Lena-val visszafolytani a nevetésünket, én pedig nem teljesen rájuk nézni. ~Bocsánat fiatalember.

~Igen?-nézek rájuk. ~Lena!-örülök meg.

~Louis?-kérdezi hunyorogva ~Louis!-és megölel. Megint az a bizsergés…

~Nagyszerű.-mosolygott a nő.

~Nagyon köszönöm a segítséget.-mosolygott Lena

~Bármikor kedveském.-mondta mosolyogva ~Szép napot!

~Önnek is.-mondtuk egyszerre, még mindig ölelkezve, mire a nő mégegyszer ránk mosolygott, majd ment tovább, mi pedig elnevettük magunkat.

~Elismerésem.-néztem le rá.

~Te jössz.-mondta, és elengedtük egymást. ~Fogadjunk, hogy nem mersz odamenni egy lányhoz, és szerelmet vallani neki.

~Challenge accepted!-húztam ki magam, és úgy tettem mintha keresnék egy lányt, pedig tudtam, hogy ő neki fogom.

~Na mivan, egyiksem megfelelő, vagy félsz?-kérdezte mosolyogva, mire rámosolyogtam, és letérdeltem elé.

~Ó drága Lena. El sem tudod hinni mennyire odaáig vagyok érted. Minden porcikámmal. SZERETLEK!-mondtam, és hangosan a szeretlek szót, mire elpirulva nevetni kezdett.

~Nem vagy normális.-mondta, és segített felállni, és gyorsan megölelt.

Bizsergés, melegség. Mi jön még?!

~Na még?-kérdezte miután elengedtük egymást.

~Fogadjunk, hogy nem mersze a következő sarokig a hátadon cipelni.-vigyorogtam rá.

~Na gyere te nagy gyerek.-mosolygott, hátat fordított nekem, és kicsit előrehajol. Hmm, nem rossz a feneke.. Louis! Gyorsan felugrottam a hátára, és nevetve végig mentünk a sarokig.

~Ez vicces volt.-mondtam, miután megálltunk a sarkon, és letett.

~Hát persze Mr. Pehelykönnyű.-vigyorogva roppantotta ki a hátát.

~Héé, én tényleg pehelykönnyű vagyok!-mondtam tetetett felháborodással.

~Nem ezt mondtam?!-nézett rám gyönyörű kékeszöld szemeivel.

~3 másodpercet kapsz, hogy menekülj.-mondtam, mire elnevette magát.

~1…2..-és itt elkezdett nevetve rohanni. ~3!-üvöltöttem, és utána futottam.

Nem mondom, elég gyors, de mivel végig röhögött a következő saroknál már el is kaptam.

~Megvagy!-karoltam át hátulról.

~Louis gondolkodj mielőtt cselekszel.-mondta

~Óóó, rengeteget gondolkoztam.-mondtam, és elkezdtem csikizni.

És ahogy sejtettem, Lena nagyon csikis. Hangosan nevetni és kicsit sikítozni kezdett.

~Louis!-sikított. Körbenéztem, és mosolyogva mentek el mellettünk az emberek. ~Kérlek!

~Baj van Lena?-kérdeztem, de közben csikiztem

~Már..nem..kapok..levegőt.-mondta lihegve és nevetve, mire megkíméltem. ~Huh.

~Jól vagy?-kérdeztem mosolyogva, mire egy másodpercre csúnyán nézett rám, de elnevette magát.

Eskü tökéletes ez a csaj. Benne van a hülyeség, sokat nevet, gyönyörű, kedves. Minden!

~Hány óra?-kérdezte hirtelen

~fél2 lesz 5 perc múlva.-mondtam ~Miért?

~Nekem 5 perc múlva már a stúdióban kéne lennem.-mondta

~Simán odaérünk.-kacsintottam rá, és megfogva a kezét futni kezdtem.

Éreztem, amikor visszafog a kezemre, így kéz a kézben futottunk egészen a stúdióig.

~Louis, letudtam a heti edzésemet szerintem.-mondta mikor a kapuhoz értünk.

~Bármikor megismételhetjük.-kacsintottam rá mosolyogva

~Megbeszéljük.-kacsintott ő is.

~Akkor esetleg a számodat is megkaphatom?-kérdeztem. Hogy miért, amikor nekem ott van Eleanor? Ő más. Annyira más, mint El.

~Persze.-mondta, én pedig odaadtam neki a telefonomat, ő pedig beírta a számát.

~Akkor még találkozunk.-mosolyogtam rá.

~Mindenképp.-mosolygott ő is, és egy utolsó intés után ment is be.

Mosolyogva indultam vissza a többiekhez a Nando’s-ba. Írtam Harry-nek egy sms-t, hogy mindenképp várjanak meg, de biztos voltam benne, hogy még ott vannak. Aztán kicsi hezitálás után írtam más valakinek is egy sms-t..

Még egy ölelést sem kaptam:( Még egy ok, hogy majd találkozzunk;) xx L.