2. fejezet : Surprise

                                                                    2.fejezet: Surprise

                                                                       (ajánlott zene) 

Vajon apukád vagy az én szememet fogod örökölni? Végülis mindegy, csak hasonlíts legalább egy kicsit rá, és már benned van a tökéletesség…

Reggel fél 7. Álmosan mászok ki puha ágyamból. Oké, 1 órám van Jenny érkezéséig. Kezdjük. Először is egy bögre kávé, hogy ne zombiként érkezzek meg a helyszínre. Aztán egy hiper-szuper extra gyors zuhany, arc-és fogmosás. És akkor a ruha. Egy kicsit csinosabb akartam lenni, így felvettem egy fehér ujjatlant, aminek a háta csipkés volt, egy kék elől cipzáros szoknyát, egy farmer mellényt, egy vans cipőt, táska, kiegészítők, és voiolá fél 8 lesz 3 perc múlva.

 Ellenőriztem mindenem megvan-e, és már mentem is le ajtót nyitni Jenny-nek.

~Ejha csajszi, csini vagy.-ölel meg menedzserem

~Te sem panaszkodhatsz.-mondom, és megyünk is.

~Szóval egész nap modelleket fogsz válogatni néhány emberrel, délben van egy ebédszüneted, majd jövök érted, és holnap is hasonló a program.-ismerteti a napirendet a kocsiban Jenny

Bementünk az épületbe, fel a 2.-ra, és egy nagyobb terembe. Volt egy asztal, ahol elfér 4 ember, avval szemben egy szék, és mellette egy olyan rész, ahol a modellekről lehet egy-egy képet készíteni.

~Na akkor én jövök érted délre, ügyes légy!-mondja Jenny, és indul is ki.

~Igyekszem, szia!-köszönök el én is, és beljebb megyek.

Az asztalnál ki vannak rakva nevek, az enyém balról a második. Az egyik oldalamon egy nő ül, bizonyos Clare Knocks, a másik oldalamon pedig egy férfi, Adam Johnson, és ő mellette és egy nő, Rachel James.

~Csak nem ismerkedsz a nevekkel?-hallok meg egy férfi hangot mögülem

~Csak kíváncsiság.-vonok vállat miután megfordultam. A csávó kb. 23 lehetett, barna haj, barna szem, kis szépfiú.

~Mario vagyok.-nyújtja a kezét

~Lena.-fogadom el a felém nyújtott kezét. ~Te vagy a fotós, nem?

~De!-mosolyog ~És te?

~Én most segíteni fogok válogatni modelleket.-mondom

~Azt hittem te is modell vagy.-mondja

~Az vagyok, csak jelen pillanatban mást csinálok.-mondom vigyorogva

~Hát persze, Lena Jones, ugye?-vigyorog

~Talált.-mondom nevetve

~Dejó lenne egyszer téged fotózni.-mosolyog rám féloldalasan

~Ki tudja mit hoz a jövő.-mosolygok rá, majd bejönnek a többiek.

Gyors bemutatkozás után helyet foglaltunk, majd jöttek egymás után a lányok. Azt azért hozzá kell tennem, hogy elég sokszor pillantott rám Mario, de tegye csak.

~Köszönjük szépen.-mosolygott az egyik nő a modell lányra, majd miután kiment, a nő felállt. ~Oké, akkor ebédszünet, egy óra múlva folytatjuk.

Mind elkezdtünk készülődni, bár teljesen elzsibbadtam, és mire összepakoltam, már Mario-n kívül mind kint voltak.

~Nem sietted el ezt a felállást.-mosolygott rám miközben kameráját rakta el.

~Örülök, hogy sikerült!-mondtam, mire elmosolyodott ~Ebéd után hosszabb lesz, szerintem itt alszom.

~Szívesen maradok veled estére, ha szeretnéd.-húzta féloldalas mosolyra a száját.

~Kecsegtető ajánlat, de most az ebéd jobban vonz.-kacsintok rá, és indulok ki.

Kint már várt Jenny mosolyogva.

~Na milyen volt?-kérdezte, mikor elindultunk

~Jó volt, csak elzsibbadtam.-mondom. ~De azt éreztem, hogy a fotós inkább engem néz, mintsem a lányokat.

~Hoppá, egy pasijelölt.-húzogatja a szemöldökét.

~Nem hiszem, nem az esetem.-mondom

~Meg kell néznem, hogy néz ki?-kíváncsiskodik

~Barna haj, barna szem, kis szépfiú.-mondom

~Barna haj stimmel, szépfiú stimmel, csak hát nem kék a szeme, belehalsz.-vigyorog. Nos igen, köztudott, hogy ha egy srácnak kék a szeme, engem már félig megnyert!

~Jajmár.-nevetek

~Nehéz eset vagy!-nevet ő is. ~Daniel óta senkid sem volt.

~De, Chris.-javítom ki

~Bocs, de egy 1 hetes kapcsolatot nem számítok annak.-forgatja meg a szemeit. Daniel-el, egyébként majdnem egy évig voltunk együtt.

~Másfél.-javítom ismét ki

~Menthetetlen!-forgatja meg ismét a szemeit, majd elnevetjük magunkat.

Ezután gyorsan megebédeltünk, és visszamentünk.

~Na, akkor reggel ott vagyok érted.-adott két puszit.

~Oké, puszi.-integettem, majd mentem is be.

~Szia kicsilány.-mosolygott rám Mario miután beléptem a terembe

~Szia.-viszonoztam gesztusát.

~Azon gondolkoztam, mit csinálsz holnap este?-jött mellém Mario

~Valószínűleg hulla leszek.-néztem rá mosolyogva

~De egy vacsora pihentető is lehet.-mosolygott ő is.

~Lehet, de sajnos senki nem kért meg, hogy vacsorázzak vele.-mosolygtam pimaszul.

~Akkor lehet be kéne érned velem, szóval?-kérdezi

~Hát akkor beérem veled.-kacsintok rá.

~Akkor kapok is egy telefonszámot?-kérdezi, és előveszi a telefonját.

~Tessék.-adom vissza neki a készülékét miután beírtam a számom.

Ezután hamar jöttek a többiek, és folytattuk a válogatást.

Igazából fogalmam sincs miért adtam meg a számom Mario-nak.. lehet igaza van Jenny-nek, és kéne egy pasi, és végülis Mario nem rossz pasi, és egy próbát megér. Ez csak egy vacsora, nem feleségül megyek hozzá.

~Ő elég szimpatikus volt.-mondtam a nap végén, mikor körbeültük az asztalt, és a lányok képeit nézegettük.

~Igen, őt visszahívjuk.-mondta az egyik nő. Lehet meg kéne jegyeznem a neveket?!

~Ő nagyon szép, de emberileg lenne mit javítani rajta.-mondta a férfi. Najó, hogy hívják őket?!

~Egyetértek.-mondta az egyik nő.

~Viszont mind alkatilag mind arcilag az egyik legjobb.-mondta a másik nő.

~Az lehet, de ha interjút akarnak vele készíteni, ilyen stílusban nem lehet.-szálltam bele a vitába.

~Hívjuk vissza, és meglátjuk hogy viselkedik.-zárta le a témát a férfi.

Összesen 12 lányt hívunk vissza holnap, és nekünk 5 kell, szóval a holnapi is egy hosszú nap lesz.

Fáradtan estem be a hálószobámba. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem egy rövidnadrágot és egy ujjatlant, beállítottam az ébresztőmet, és hamar mély álomba szenderültem volna, ha a telefonom nem jelez, hogy sms-t kaptam.

Holnap meglepetés vár drága. Aludj jól. xoxo Jenny.

Szuper. Vajon milyen meglepetés? És miért csak most mondja. Na mindegy, holnap kiderül.

Ismét kényelembe helyeztem magam, és megint nem sikerült elaludnom, mert a telefonom nagyon nem szeretné, hogy álomvilágban legyek már.

Délelőtt megbeszéljük hova megyünk este. Szép álmokat! :) xx. M.

Kis aranyos. Visszaírnék neki, de már alig látom a telefonomat, így visszarakom inkább a helyére, és egy pillanattal később végre álomországban voltam…

Reggel kicsit fáradtan ébredtem, de mikor eszembe jutott, hogy Jenny valamilyen meglepetésről beszélt, izgatott lettem. Reggeli teendőim után beálltam a szekrényem elé. Kicsit hűvösebb az idő, de London-ban nem meglepő, még Június vége fele sem. Szóval felvettem egy világos farmert, egy világoskék inget, és egy fekete magassarkút. Néhány kiegészítő, egy kistáska, és kész is voltam. Gyorsan lementem, és ajtót nyitottam Jenny-nek.

~Heló csinibaba.-köszön vigyorogva

~Szia drágám.-köszönök hasonlóan ~Na mi az a meglepetés?

~Aki kíváncsi hamar megörekszik, és az neked és nekem se lenne jó, úgyhogy nyugi.-vigyorog, és be is szállunk a kocsiba.

~Este Mario-val vacsorázom.-mondtam már a kocsiban

~Ez szuper, de ki az a Mario?-kérdezte

~A fotós, tudod.-mondom, mire szinte látni lehet a feje fölött a lámpát meggyulladni.

~Na hogy-hogy beadtad a derekad?-kérdezi lelkesen

~Hát igazad volt, már egy ideje nem volt senkim, és egy próbát megér.-kacsintok rá

~Már látni fogom az újságokat: A szupermodell Lena és a szexi fotós Mario az év álompárja.-képzeli maga elé a képet, mire felnevetek

~Téged sokat ejtettek le gyerekkorodban?-kérdezem nevetve ~Különben is, ez csak egy vacsora, mondtam hogy nem az esetem.-rántom meg a vállam.

~Jójó, persze.-legyint

~Te eskü nem vagy százas.-nevetek megint

~Viszont milyen meglepetés vár rád.-mosolyog

~Ne idegelj.-mondom, mire elneveti magát.

~Na, ebéd időben itt vagyok, ügyes légy.-mondja miután kiszálltunk a kocsiból.

~Jójó, puszi.-intek neki.

~Puszilom a fotóst.-mondja, én pedig megforgatom a szemem, és inkább bemegyek.

Ebédszünet. Semmi extra nem történt eddig, pedig Jenny ígért meglepetést.

~Lena egy percre beszélhetünk?-fogta meg a csuklómat Mario mikor épp ki akartam menni.

~Persze.-mosolyogtam rá.

~Szóval ha adsz egy címet, érted megyek 7-re, ha az jó.-mosolygott miközben tarkóját masszírozta.

Megadtam neki a címemet, és utána mentem is ebédelni.

~Lenababa.-mosolygott Jenny

~Megyünk enni?-kérdeztem miután megkordult a gyomrom.

~Ha tudsz várni egy percet, igen.-mondja, mire kérdően néztem rá. ~Nyugi, most jön a meglepetés!

Jenny a parkoló felé nézett, így én is követtem a tekintetét.  Hamarosan megláttam közeledni embereket. 5 srác, és egy nagyobb darab ember. Szóval ők a One Direction, és Paul.

Ahogy közelebb jöttek végig futottam őket a tekintetemmel.

Egy cuki szőke, és sármos fekete, egy édes rövidhajú, egy szépfiú göndör, és az utolsó.

Abban a percben megszűnt körülöttem a világ. Mintha minden lassabban ment volna, és rajta és rajtam kívül mindenki csak fekete-fehér. Ahogy közeledett, úgy gyorsult a szívverésem, már ha ez egyáltalán lehetséges.

 Barna térdnadrág, fehér rövidujju ami tökéletesen hangsúlyozta izmos karját, és felsőtestét. Barna haja kicsit összekócolva, de mégis tökéletesen állt. És a szemei. Ilyen kék szemeket még életemben nem láttam! Mosolyával több millió lánynak okoz szívleállást, és azt érzem én leszek hamarosan az egyik.

~Sziasztok!-Jenny hangja hozott vissza a való világba.

~Hello.-köszöntek ők is, én pedig rájuk mosolyogtam.

~Biztos te vagy Lena, nagyon örülök.-csókol kezet a göndör hajú, azt hiszem Harry.

~Te pedig Harry?-kérdezem félve, mire hatalmas mosoly jelenik meg az arcát, és bólint.

~Na elég volt nőcsábász.-vigyorog a szőke. ~Szia Niall vagyok.

~Én pedig Zayn.-mosolyog a fekete hajú

~Liam Payne.-mosolyog a rövid hajú.

~Louis vagyok.-mosolyog Mr. Tökéletes.

Próbáltam nem sokkal nagyobbat mosolyogni amikor ő beszélt, de szerintem nem nagyon sikerült.

~Na akkor megyünk enni?-kérdezte Niall.

~Most tömtél be egy zacskó gumicukrot.-nézett a szőke fiúra Paul.

~Mintha nem ismernéd Niall-t.-mosolygott Louis. Tejóég, az a mosoly.

Végül aztán elindultunk a közeli Nando’s-ba Niall kérésére.

Az étteremben Harry és Jenny között ültem, szemben velem pedig Zayn volt, mellette pedig Louis. Szinte az egész ebéd alatt őt néztem, persze próbáltam minnél kevesebb feltűnéssel.

Legtöbbször Harry-vel beszélgettünk, nagyon kedves fiú, jól szórakoztam vele. Aztán egyszercsak közelebb hajolt a fülemhez.

~Próbáld meg kevesebbszer őt nézni, van barátnője.-mondta, és abban a pillanatban mintha egy kést döftek volna a szívembe…

Sziasztok! :)
Hát íme az új rész, remélem tetszik :))
Mint látjátok mind2 blogomban új kínézet van, mit gondoltok róla?:) Remélem tetszik :))
xoxo <3