Novella :)

Sziasztok! :)
Ééés itt az ígért Louis-os novella:))
Sajnos a versenyen nem értem el helyezést:( de sebaj:)
Nagyon kíváncsi vagyok viszont a ti véleményetekre!! :))
Köszönöm az immár 7 rendszeres olvasót! *-* :))
Boldog Karácsonyt, szerintem 26.-a körül hozom az új részt! :))
A szerkesztett képet köszönöm @Noricii-nek :))
Jó olvasást, és sok kommikat! :))
xoxo<3

Remember?!

(ajánlott zene 1 ajánlott zene 2)

2012. Július 25.

És ismét eljött ez a nap is. Ma pontosan 3 éve, hogy utoljára láttam.

Azóta is mindennap hiányzik. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá, és ne mardosna belül a fájdalom. 3 év alatt senkinek sem sikerült beforrasztani azt az űrt, amit maga után hagyott…

2009. Január 15.

Végre. Vége az első félévnek.

Most kezdtem a gimnáziumot, és hát fárasztó.

Azonban van egy valami, vagyis inkább valaki, aki szebbé teszi a szürke hétköznapjaimat.

Louis Tomlinson. A sportos, gyönyörű hangú, tökéletes, végzős: Louis Tomlinson.

Amikor év elején először megpillantottam tudtam, ő az igazi. Szerelem első látásra.

Azonban én valószínűleg csak egy pisis elsős vagyok a szemében. Mit is remélhetnék?

Barna télikabátomat szorosan összehúztam magamon, majd kiléptem a hóesésbe. Igen, esett a hó.

Sötétbarna hajamat egy perc alatt ellepték a hópelyhek. Az udvaron sétáltam, mikor megláttam, hogy a végzősök fociznak. Szememmel ösztönösen Louis-t kezdtem keresni, és hamar meg is találtam. Épp akkor lőtt gólt. Halványan elmosolyodtam, majd mentem is tovább.

Bárcsak egyszer odajönne hozzám, és azt mondaná: Ezt a gólt neked lőttem édes.

Gondolataimból egy közeledő focilabda zökkentett ki, ami szépen el is talált, így a hóba estem.

Miközben felültem karomat dörzsöltem. Nem volt kis ereje a labdának.

~Tejóég, ne haragudj. Jól vagy?-gugolt le hozzám egy magas barna hajú fiú.

Mikor a szemeibe néztem elvesztem bennük. Tudtam, hogy kék szemei vannak, de hogy ennyire gyönyörűek, azt nem.

~Túlélem.-mosolyogtam rá halványan, majd elfogadtam a felém nyújtott kezét.

Bőrömet perzselte az érintése.

Egy percig csak némán néztük egymást, majd ő elmosolyodott, én pedig elpirulva lehajtottam a fejemet.

~Egyébként Louis vagyok.-mondta végül.

~Lucy.-mosolyogtam rá.

~Lou gyere már!-hallottunk meg távolabbról egy fiú hangot.

~Egy perc Stan!-üvöltött vissza Louis

~Menj, nélküled nem győznek.-mosolyogtam rá

~De előtte had kérjem el a számod.-rám villantotta ezer wattos szuper sexi mosolyát, én pedig elolvadtam.

Megadtam neki a számom, majd egy gyors mosolyváltás után ment is vissza focizni, én pedig folytattam az utamat hazafele.

2009. Január 16. A szünet első napja.

Kipihenten keltem fel 11 óra magasságában. Azon gondolkoztam, hogy vajon már ma fel fog-e hívni Louis.

Ebédeltem, filmet néztem, lustálkodtam. És nem, Louis nem hívott, se semmi.

Fél 12. Épp befészkeltem magam puha ágyamba, mikor a telefonom jelzett, hogy sms-t kaptam.

Fent vagy még? xx. L

Elmosolyodtam. Minden álmosság kiment a szememből, és vidáman írtam vissza Louis-nak.

Igen:) xx. L

Akkor jó:) Beszélgessünk.

Benne vagyok:)

Akkor kérdezz-felelek;) Kedvenc szín?

Kék:) Kedvenc film?

Grease:) Kedvenc állat?

Pingvin:D Kedvenc sport?

Foci, futás. Fiúideál?:)

Hmm…szép szemek!!:)

Nekem szép szemei vannak?:)

Neked nagyon szép szemeid vannak:)

Megtisztelő:) te jössz:)

Lányideál?:)

Barna haj a gyengém:)

haha:) te jössz:)

Van kedved holnap sétálni?:)

Van:)

Akkor holnap 3 a közeli park?:)

Tökéletes:)

Akkor aludj jól:) xx

Te is:) xx

Azt hiszem teljesen belezúgtam…

Másnap vidáman keltem, és a mosolyom egésznap levakarhatatlan volt.

Délután aztán felvettem egy fehér ujjatlant, egy barna baglyos pulcsit, egy fehér csőnadrágot, és a kedvenc barna uggs-omat. Hajamat hagytam kibontva, fújtam magamra C A parfümömből, majd felvettem egy kámzsát és a kabátomat, és már indultam is.

3 előtt 4 perccel érkeztem, de Louis még nem volt sehol, így vártam.

3 múlt 5 perccel, átfagytam, és Louis még sehol. Istenem add, hogy nem ültetett fel… viszont minden kétségem szertefoszlott, mikor megláttam közeledni a tökéletességet.

~Ne haragudj, hogy késtem, de hoztam neked is forrócsokit.-nyújtotta át mosolyogva az előbb említett italt, ami hihetetlen jól esett.

Louis-val vagy egy órát sétáltunk, beszélgettünk, nevettünk, mikor már elkezdtem vacogni.

~Tejóég Lucy ennyire fázol?-nézett rám aggódva Louis.

~Nnnemm vvészess.-próbáltam nem vacogni, de nem ment. Louis átkarolt, és elindultunk valamerre.

Mint kiderült Louis házába jöttünk.

~Ugye nem baj, hogy idehoztalak? Ez volt a legközelebb, és nem akartam, hogy megfagy.-mondta Louis, miután becsukta az ajtó.

~Nem, dehogyis, és köszönöm.-mosolyogtam rá.

A nap hátralevő részében Louis ágyában feküdtünk, és tv-t néztünk.

Nagyjából ez ment egész szünet alatt, és a szünet utolsó napján összejöttünk.

Minden annyira jól ment. Tökéletesnek tűnt minden…

2010. Augusztus 17.

Louis-val több mint egy éve együtt vagyunk.

Tavaly nyáron kettesben mentünk nyaralni LA-ba, és mikor naplementénél a parton ültünk, beleírta a homokba, hogy : szeretlek. Mire én odahajoltam a füléhez, és bele suttogtam: Örökké szeretni foglak.

Louis idén jelentkezett az x factorba. Minden jól ment egészen a második élő show-ig.

Az első élő show után írtam neki egy sms-t, hogy mennyire jók voltak, és utána el is mentünk megünnepelni. Ám a második élő show után nem kaptam választ az sms-emre. És ez így ment. Én minden adás után megírtam, hogy mennyire jók voltak, és hogy hiányzik, de nem jött válasz. Mintha teljesen elfelejtett volna. Mintha kitörölt volna az emlékezetéből…

Azon az estén, mikor kiestek, akkor is írtam. És nem csak azt, hogy hiányzik, hanem hogy szeretem. De semmi válasz. Nem tudtam mire vélni.

Csak egyet tudtam: Nagyon hiányzik, és még mindig szeretem…

2011. Január 22.

Ma „vagyunk” 2 évesek Louis-val.

Azóta sem beszéltünk, ám este megrezzent a telefonom:

2 év. Mindig és örökké.

Ezt az sms-t kaptam, ám utána sem jelentkezett. Mostmár teljesen összezavarodtam.

2011. November 11.

Megjelent az első albumuk.

Hihetetlen, hogy eddig jutottak. Büszke vagyok rájuk. Bár Harry-vel Liam-el Niall-el és Zayn-el is csak kb. 3x találkoztam, nagyon szimpatikusak voltak már rögtön, és tudtam: Louis jó helyen van köztük.

Nos Louis…Azóta nem beszéltünk, de nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá. Szinte minden éjjel vele álmodok, más fiúkra rá sem tudok nézni, és egy ideig kicsit depressziós is voltam. És még mindig nem vagyok túl rajta… és nem is leszek rajta egy hamar túl… és őszintén: Nem is szeretnék.

Nagyon hiányzik.

2011. Február 21.

Tejóég, ez hihetetlen! British awards díjat kaptak! Ez fantasztikus.

Kicsit hezitáltam, de végül küldtem egy sms-t Louis-nak, hogy hihetetlenek, és hogy nagyon hiányzik.

Mondanom sem kell, hogy nem mentem vele valami sokra…

2012. Január 22.

A fél napomat sírva, a másik felét pedig nevetve töltöttem, ugyanis nosztalgiáztam.

És minő meglepetés, este kaptam egy sms-t Louis-tól.

3 év. Még mindig és örökké.

Ismét zokogásban törtem ki. Már nem bírom nélküle. Eszméletlenül hiányzik.

2012. Szeptember 06.

3 díjat nyertek az MTV VMA-n! Már meg sem kéne lepődnöm, de még mindig annyira hihetetlen.

Számomra Louis mindig az a szívdöglesztő hétköznapi végzős srác marad, akiért teljesen odavagyok…

És el is kezdtem a végzős évemet. Nagyon furcsa, és félelmetes…főleg úgy, hogy nincs mellettem Louis…

2012. November 11.

És megint nyertek! MTV EMA!

Louis ismét kapott egy sms-t, de már tudtam, választ úgy sem kapok…

2012. November 12.

És megjelent az új album. Take Me Home!
Sajnos még nem volt időm belehallgatni, de remélem hamarosan sort tudok rá keríteni…

2012. November 28.

Épp bekapcsoltam a tv-met, amiben a One Direction adott interjút.

~És Louis, neked melyik dalok állnak nagyon közel a szívedhez?-kérdezte az interjút, és rögtön Louis arcát kezdték venni.

Nem mondom, Louis még tökéletesebb lett, mint volt.

~Nos, az összes dal a szívemben van, de 4 számot tudnék talán kiemelni: They don’t know about us, Still the one, Irresistible, és a Rock me.

~És miért pont ezek?

~Mindegyik egy emberre emlékeztet.. és mindegyik ugyan arra.

~És esetleg ha választanod kéne a négy közül?

~Talán a Rock me-t mondanám..

~Az ötletadó Louis volt.-vágott közbe Harry mosolyogva

Mostmár nagyon kíváncsivá tettek, úgyhogy gyorsan bekapcsoltam a laptop-omat, és szépen sorban meghallgattam őket.

A They don’t know about us-nál elsírtam magam, a Still the one-t teljesen átéreztem, az Irresistible-nél színtén sírtam, és a Rock me.. nem hiszem el… 2009 nyár… a szavak amiket suttogtál, örökké remélni fogok… És akkor jöttem rá, hogy mind a négy szám rám emlékezteti…és engem is rá.

Rongyosra hallgattam a számokat, és mosolyogva sírtam.

Másnap reggel elhatároztam, hogy meglátogatom Louis-t bárhol is legyen.

Gyorsan megnéztem, és kiderült, hogy holnap lesz egy koncertjük a Mohegan Sun-ban. Nagyon jó.

Vagy ezer telefonhívást elintéztem, hogy még ma estére kapjak repülőjegyet az Egyesült Államokba.

Egy nagyobb sporttáskába bepakoltam, felvettem egy farmer inget, egy barna csőnadrágot, egy barna mellényt, és egy barna csizmát.

 Felvettem a kabátomat, és már rohantam is a reptérre.

Tudtam, hogy a repülőn fogok aludni, így nem kellett a szállással bajlódnom még.

2012. November 30.

Elintéztem egy olcsóbb szállodai szobát, így a koncert előtt nyugodtan tudok készülődni.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok ideges.

Felvettem egy világoskék farmert, egy fehér hosszú ujjút, és egy rövid derekú farmer dzsekit.

Csak egyre nem gondoltam. A koncert jegyre. Nagyszerű Lucy. Több órát utaztál, volt egy tök jó terved, és így elrontod. Na azt már nem!

Jóval a koncert előtt odamentem a helyszínre, bár már így is sok rajongó volt.

Gyorsan elővettem a telefonomat, és írtam Harry-nek egy üzenetet twitteren.

Nagyon szükségem lenne a segítségedre, csak kérlek ne szólj Louis-nak, hogy írtam! xx

Minden rendben?

Itt vagyok a Mohegan Sun előtt, Louis-t akarom meglepni, de nincs koncert jegyem, valahogy be tudsz vinni?:s

Persze, gyere hátra, ott találkozunk!:) xx

Megnyugodva kifújtam a levegőt, majd miután elraktam a telefonomat feltűnésmentesen hátra osontam.

Megláttam Harry-t, majd miután már biztonságban bent voltunk, megöleltem.

Kicsit beszélgettünk, és elmondtam neki a tervemet, amin jót mosolygott.

Végülis sikerült elbújtatnia.

Elkezdődött a koncert, én pedig előmerészkedtem.

Már vagy fél órája ment a koncert, mikor Louis beszélni kezdett.

~Sziasztok! Nagyon köszönjük, hogy eljöttetek, sokat jelent nekünk! A következő szám nagyon közel áll a szívemhez, mert akiről szól, az is közel áll a szívemhez..Rock me!

És elkezdődött a szám. Sírtam. Főként az örömtől, de volt benne egy kis fájdalom is.

Alig pár méter választ el Louis-tól, de mégis olyan távolinak tűnik…

Az utolsó szám közepénél voltunk, mikor észbe kaptam, és kicsit hátrébb álltam, hogy Louis ne lásson meg.

Lejöttek a színpadról. Hallom a nevetésük, a huhógásuk, a boldogságukat.

~Lou egy percre.-szólítja meg Harry. ~Kérlek egy percet maradj itt a kedvemért, ne menj el, és ne kérdezősködj, rendben?-kérdezi, mire Louis gondolom bólint, és a hangok távolodnak, majd mikor már szinte semennyire sem hallom őket, előjövök.

Háttal állt nekem, de még így is tökéletes volt. Halkan mentem felé, és a szívem egyre hevesebben vert. Végül megálltam pár lépésre mögötte, és óvatosan megérintettem a vállát, mire megfordult, és szemei elkerekedtek.

~Lucy.-suttogta halkan, nekem meg egy apró mosoly jelent meg az arcomon egy könnycsepp kíséretében.

~Szia Louis.-suttogtam én is.

Kb. egy percig csak álltunk némán egymást kémlelve, mire Louis kifújta az eddig benntartott levegőjét, és szorosan megölelt. A könnyeim folyamatosan gördültek le az arcomról, de végre a boldogságtól. Újra Louis karjaiban lehetek, és ennél több nem is kell.

~Annyira hiányoztál.-suttogtam még mindig karjai közt.

~Te is nekem.-suttogta ő is.

~De mond, miért?-kérdeztem, mire elhúzódtunk egymástól.

~Mert féltem.-sóhajtott, és tehetetlenül lehajtotta a fejét.

~De mitől?-néztem rá értetlenül

~Annyi minden borzalmat hallottam, hogy mire képesek a rajongók, és annyira nem akartalak ennek kitenni, és hülye voltam, de ez tűnt a legésszerűbbnek, ám talán a legfájdalmasabbnak is. Próbáltalak elfelejteni, de azt hiszem a nevemet könnyebb lett volna elfelejteni, mint téged…

~De kibírtam volna, mert te velem lettél volna, tudom!

~De te mindig az én törékeny virágszálam voltál, mindentől féltettelek.-mosolygott halványan.

~De melletted erősnek éreztem magam!

~Mindent elrontottam…

~Egy valamit nem..-mondtam, mire kérdően rámnézett. ~Emlékszel mit mondtam 2009 nyarán?

~Örökké szeretni foglak.-suttogta

~Pontosan.-mosolyogtam rá, mire szemei felcsillantak.

~És te az sms-eimre?

~Mindig és örökké.-ismét legördült egy könnycseppem.

~Pontosan…mindig és örökké szeretni foglak.-mosolygott, majd megcsókolt.

Hosszú idő után ismét érezhettem Louis-t. Éreztem, hogy velem van, hogy megvéd, hogy törődik velem…éreztem a szeretetét.

2012. December 24.

Karácsony estéje, és Louis szülinapja.

Louis-val még aznap mindent megbeszéltünk, így végül minden rendben lett köztünk.
Felvállalta a kapcsolatunkat, és tényleg mindentől megvéd. Hozzáteszem ragaszkodik hozzá, hogy a legtöbb helyre Paul egyik testőrével menjek, de nem érdekel, mert Louis-ért bármit megtennék.

A koncertjük után nem sokkal hazautaztunk, és megkért, hogy költözzek hozzá Londonba. Hozzá is fogok, amint leérettségiztem. De így is a lehető legtöbb szabad percet együtt töltjük, akárcsak a karácsonyt.

Minden annyira békés és boldog…pont olyan, amilyennek a karácsonynak lennie kell.

Louis-val minden annyira jó, és könnyű. Azt hiszem ez a szerelem.

Este aztán befészkeltük magunkat az ágyunkba, és Louis éneke álomba ringatott…

It's in your lips and in your kiss
It's in your touch and your fingertips
And it's in all the things and other things
That make you who you are and your eyes irresistible.