10. fejezet: Scare

Sziasztok! :)
Igen, sajnos nem jött össze a 3 kommi:((
De nem akarok paraszt lenni, és azt sem szeretném, ha elpártolnátok tőlem, vagy hogy egyáltalán nem kommentelnétek, így *tüptürüű* itt az új fejezet! :))
10! húha, el sem hiszem! :))

Remélem ezután is itt lesztek nekem, és valahogyan majd egyre többen leszünk! :))
Boldog mikulást mindenkinek, és jó olvasást! :))
xoxo <3

10.fejezet: Scare

( ajánlott zene)

Eddig 2 fiú van, akire mindig számíthatok…remélem te leszel a harmadik…

Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hántorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni a most.

Miközben Lena pakolta a cuccait Harry szobájában, a házánál egy fiú bukkant fel.

És igen, Mario visszatért. A fejében teljes a káosz. Az összes lányt kihasználja, és sok esetben nem elégszik meg egy alkalommal… nos ez alól Lena sem lehetett kivétel. Nem kicsit lett ideges, amikor meglátta, hogy nincs otthon.

Úgy döntött, kicsivel távolabb megvárja míg hazaér.

Mikor valami rossz dolog történik Veled, három választásod van. Hagyhatod, hogy meghatározzon, és befolyásolja a hátralévő életed. Engedhetsz neki és hagyhatod, hogy elpusztítson; vagy szembenézhetsz vele és erőt meríthetsz belőle! Bármi is történt, bárhogy is legyen, mindig van választásod.

Lena búcsúzkodása nem volt hosszú…minek lett volna? Hamarosan találkoznak.

Lena és Louis búcsúzkodása elég kínosan kezdődött. Egyikük sem tudta mi legyen.

Végül Louis ugyanúgy, mint a megismerkedésüknél mosolyogva széttárta a karjait, mire Lena mosolyogva bújt hozzá.

Mélyen beszívták egymás illatát, majd elengedték egymást.

Harry hazavitte Lena-t, aki mit sem sejtve ment be a házába.

Mario megvárta míg Harry elhajt, és becsöngetett Lena-hoz.

Lena azt hitte Harry felejtett el valamit, így vidáman nyitott ajtót, ám mikor meglátta ki áll az ajtóban, arcáról rögtön eltűnt a mosoly.

~Mi van szépségem, nekem már nem is örülsz?-kérdezte Mario, és beljebb lökte Lena-t, hogy ő is be tudjon jönni.

Lena gyorsan felfutott az emeletre, és magára csukta a szobája ajtaját. Eszeveszett sebességgel kezdett el tárcsázni.

~Lena?-hallotta meg Louis bársonyos hangját

~Louis…-mondta halkan. ~Megint itt van.

~Leeena cicuuus.-hallotta meg Mario hangját közeledni

~Louis.-itt már sírt Lena

~Lena, ott van Mario?-kérdezte Louis, de Lena már nem tudott válaszolni, ugyanis Mario akkor rontott be a szobába, mire Lena eldobta a telefonját, ami ettől kikapcsolt.

~Szóval most itt szeretnéd.-jött közelebb Mario.

~Tűnj innen.-üvöltötte sírva Lena

~Nem tehetem.-vigyorgott önelégülten, és ismét közelebb ment.

Lena kibúvókat keresett, de semmit nem talált, így végül egy párnát dobott a fejéhez, és gyorsan kiszaladt a szobából.

Louis eszeveszett sebességgel vette fel a kabátját és a cipőjét. Rohant Lena-hoz.

Ha megint bántja az a szemét, ő megöli.

Miközben ezt mondogatta magában, egy könnycsepp is végig folyt az arcán, és már jócskán túl lépte a megengedett sebességhatárt.

Lena az ajtó felé futott, de ott Mario elkapta őt, és egy hatalmas ütéssel a földön végezte.

~Látod, inkább hagynod kellene hogy csináljam, és akkor most nem vérezne az a gyönyörű orrocskád.-mondta Mario, és letépte Lena felsőjét.

Vadul csókolgatta a lányt, miközben Lena csak sírt, és folyt az orrából a vér. Abban reménykedett, hogy Louis jön, és megmenti őt.

Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott...

Louis gyorsan leparkolt a ház előtt, és csak úgy feltépte a bejárati ajtót.

A látványtól elfehéredett.

Lena fehérneműben feküdt zokogva és vérezve, miközben Mario csókolgatja őt.

Gyorsan magához tért, és egy lendülettel lelökte a srácot Lena-ról, és behúzott neki.

Míg a két fiú verekedett Lena csak feküdt, és sírt.

Tudta, Louis megmentette őt…. Louis az ő superhős-e.

Louis szinte szó szerint kidobta a házból a már eléggé összevert Mario-t, és rögtön Lena-hoz térdelt.

Lena nem teljesen volt magánál. Egy dolgot tudott: Louis itt van, és csak ez számít.

Louis kezdett kétségbeesni, hogy Lena csak fekszik szótlanul, így gyorsan kihozott neki ruhát, feladta rá, majd sietett is be vele a kórházba.

Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek! Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól! Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám! Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből természetesen sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük! Gyönyörű hegek... Nélkülük üres lennék. Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni.

Miközben Lena-t vizsgálták Louis gondolkodott.

Rájött, hogy ő nem tudja mit csinálna a lány nélkül.

És igen… Louis Tomlinson rájött, hogy nem tud, és nem is akar Lena Jones nélkül élni…!

Soha ne fordíts hátat az érzelmeidnek. Ha szereted, valld be! Az elején nem tudod még értékelni és felfogni, mit veszíthetsz, erre hónapokkal később döbbensz csak rá. Szóval tedd fel magadnak a kérdést: "Megéri elveszíteni, félredobni azt akit szeretek?" Lehet, hogy rengeteg akadály áll a boldogság útjába, és egyszerűbb elnyomni az érzéseket, de az elnyomás alatt ott vannak, és rengetegszer elő fognak törni. Okosabb döntés hátat fordítani, mint egy picit harcolni valamiért, ami boldoggá tehet később? Soha ne hagyd veszni a szerelmet! Az utolsó percig megéri küzdeni. Mert második esély mindig van. A kérdés: "Élsz-e vele vagy tovább szenvedsz és okozol szenvedést annak, aki a lelkét is kitenné érted..."