9.fejezet: A strange day

Sziasztok! :)
Éééés összejött a 2 kommi :))

Egyrészt azért raktam fel rögtön másnap a részt, mert összejöttek a kommentek, másrészt pedig mert legközelebb ha minden jól megy csak csütörtökön tudok új részt hozni :s :)

Ééés szeretném felrakni 3 kommentre, és ígérem, azt most egy ideig megtartom, nem emelem feljebb, tehát 3 komment, és akkor csütörtökön új rész! :))

Jó olvasást! :)

xoxo <3

9.fejezet: A strange day

(ajánlott zene)

Oké, akkora a hasam, mint egy kisebb dinnye… elég vicces, és aranyos…akárcsak az apukád…

"Attól a pillanattól fogva mikor elmélyedtem a szemedben semmi sem volt olyan lényeges. Abban a pillanatban ébredtem rá, hogy fontosabb vagy nekem mint bárki más." 

Délelött 10 óra. A Larry Stylinson házban elkezdtek ébredezni az emberek.

Louis-nak bűntudata van. De nem feltétlen azért, amit Eleanor-ral tett, nem! Azért amit Lena-val tett.

Harry még mindig édesen aludt, Lena pedig csendben figyelte őt.

Liam volt az első, aki kikelt az ágyából, így ő elindult a konyha felé.

Zayn nem nagyon érezte, hogy fel kéne kelnie, így még ő is édesen aludt.

Niall kezdett ébredezni, ami egyet jelentett: Liam-nek sietnie kell a reggeli elkészítésével.

Eleanor is bőven nyomta még az ágyat, ám Louis agya csak kattogott.. akárcsak Lena-é.

Szinte egyszerre léptek elő a szobából, és abban a percben, mikor tekintetük találkozott megszűnt a világ.

Lena szomorú és boldog volt egyben, míg Louis egy idiótának érezte magát.

Louis bocsánatkérően nézett a lányra, aki csak lehajtott fejjel elindult lefele a lépcsőn.

Hogy miért ezt tette? Nem akarta, hogy bocsánatot kérjen Louis. Úgy érezte neki kéne tőle bocsánatot kérnie, vagy ha nagyon bocsánatot szeretne kérni, kérjen Eleanor-tól…nem, inkább hagyjuk.

"Kíváncsi vagyok mit gondolsz, amikor megpillantasz. Illetve, ...gondolsz egyáltalán rám? Vagy én is csak épp olyan vagyok a szemedben, mint a többi ember? Talán mosolyogsz egy kicsit, amikor meglátsz. Talán sikerül néha egy kis boldogságot csalnom a napjaidba. Talán szereted, ahogy a vicceiden nevetek. Talán a te szíved is ugyanúgy megdobban ilyenkor, ahogy az enyém. Talán...remélem így van."

Louis megsemmisülten állt még mindig az ajtaja előtt. Azt érezte mindent elszúrt Lena-val. Nincs mit szépíteni, egy balféknek érezte magát…

Azt akarom hogy megöleljen. Azt akarom, hogy nézzen a szemembe, és értsen meg. Hogy döntse a fejét a homlokomnak, és súgja azt: "Soha nem mondtam le rólad".

Lena és Liam jó hangulatban csináltak reggelit, legalább volt idejük kicsit jobban megismerni egymást.

Louis tudta, egy valaki van, akire mindig számíthat, és az Harry. Gyorsan bement legjobb barátja szobájába, és gyorsan felébresztette.

A göndörke lassan és nehezen, de végül felkelt barátja szólítgatására.

Miután kicsit magához tért, Louis elmondott neki mindent az érzéseiről.

Hazza figyelmesen hallgatta végig barátja mondanivalóját. A végén Harry csak egy idézetet mondott:

"Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba."

Louis elgondolkodott.

Egyrészt Harry-nek teljesen igaza van, másrészt tényleg szereti ezt a lányt?  Még nem tudta pontosan, csak azt, hogy nagyon fontos számára, és nem akarja elveszíteni.

Amilyen jó szeretni valakit, ugyanolyan fájdalmas is. Nem tudom, az emberek, hogy élik ezt túl.

Végül mind a 7-en együtt reggeliztek meg.

Louis és Lena tekintete néha-néha összeakadt, de a lány nem merte sokáig állni a tekintetét.

Lena egy ribinek érezte magát. Azt érezte tönkre tesz egy boldog párkapcsolatot, hogy fájdalmat okoz annak, akinek egyáltalán nem akar…félt, hogy fájdalmat okoz Louis-nak… Azt nem bírná elviselni…

"Egy nap majd minden jó lesz és semmi sem fog fájni. A szerelem megtalál, a csatatér kiürül és aki szeret a te oldaladon emeli fel a fehér zászlót a nyakadba borulva. Egy nap majd kisüt a nap. De nem ma. Ma nem. Csak holnap,vagy azután.Vagy talán soha. De a remény ami életben tart,hogy eljöhet az a nap.."