38.fejezet: So..?!

Sziasztok! :)
Újult erővel itt! :)
Huh, szóval mi történt?:( az előző elötti fejezethez 5 kommentet kaptam, míg az előzőhöz csak 2-őt:o Mi volt a baj?:(
A másik, pedig indítottam egy másik blogot is, nézzetek be:) Katt!
Ha tetszik a fejléc, ezen! a blogomon tudtok kérni:))
Ki nézi a Gossip Girl-t?:D Tejóég ez a 3, évad nagyon izgi, főleg a 11.rész! :D
Na, nem szaporítom a szót, soksok kommit pls :))
Jó olvasást :))

xoxo<3

38.fejezet: So..?!

(ajánlott zene)

Minden egyes orvosi vizsgálatnál imádkozom, hogy jól legyél…

Nem mondom, hogy nem láttam egy paparazzit sem, de azért ügyesen bujkálnak. Biztos, hogy bujkálnak, éhesek egy kis pletykára, és hát most meg is kapják.

~Beugrunk inni valamit a Starbuks-ba? Legalább felhívhatnám az orvosomat, hogy megyünk.-néztem Louis-ra.

~Persze.-mosolygott, majd az említett helység felé vettük az irányt.

Egyébként nagyon jólesik a friss levegő, és hiányzott is már.

~Vanillia latte?-nézett rám Louis már a Starbuks-ban. Ismer, tudja hogy szinte mindig ezt iszom.

~Most inkább egy gyümölcs teát.-mosolyogtam vissza.

~Akkor egy gyümölcs tea, és egy caramel frappucino lesz.-mosolygott immár a pult mögött álló fiúra.

Ameddig Louis az italokra várt, kicsit arrébb mentem, és felhívtam Dr. Brown-t.

 

~Dr.Brown, üdv, itt Lena Jones.-köszöntem udvariasan.

~Jónapot Lena, miben segíthetek?-üdvözölt hasonlóképpen.

~Azt szeretném kérdezni, hogy ma betudnék-e menni egy vizsgálatra, a gyerek nemét szeretnénk megtudni.

~Természetesen, fél óra múlva betud jönni?

~Persze, köszönöm!

~Akkor várom, viszlát!
~Viszlát!

Ez gyorsan ment.

~Na?-nézett rám Louis mikor leültem mellé az asztalhoz.

~Félóra múlva fogad minket.-mosolyogtam rá kicsit idegesen, mire ő hatalmas mosolyt eresztett, és adott egy puszit a homlokomra.

Louis egész végig mesélt a turnéról. Nagyon viccesek voltak, bár volt amiket már hallottam Harry-től, de másodszorra is nagyon nevettem, és elgondolkoztam, hogy hogy lehetnek ennyire őrültek.

Aztán szóesett a cikkről is. Elmondta, hogy tetszett neki, és hogy nem is tudta, hogy én így éreztem akkor. Elmondta, hogy ő is hasonlóan érzett, aminek én nagyon örültem.

Furcsa, több ezer emberrel találkozunk, és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket… örökre!

Időközben megérkeztünk a kórházba, ahol Dr. Brown rögtön tudott is fogadni.

~Jónapot!-köszöntem, mikor bementünk a kórteremben.

~Jónapot Lena!.-mosolygott rám, majd Louis felé fordult. ~Jónapot, Dr. James Brown vagyok.

~Louis Tomlinson.-ráztak kezett.

~Tehát akkor ön az apuka?

~Igen.-mosolygott büszkén Louis, mire az én szívemet kellemes melegség járta át.

~Akkor Lena, mint legutóbb, húzza fel a pólóját, és feküdjön az asztalra.-mosolygott az orvos, majd miután megcsináltam bekente a hasamat. Bekapcsolta a gépet, és elkezdett a hasamon körözni, miközben Louis odajött mellém, és megfogta a kezemet.

~Szóval a baba most körülbelül 3 hónapos, tehát olyan április, május környékére várhatjuk az érkezését.- hát igen, szép koszorúslány leszek Jenny esküvőjén… tényleg, majd beszélnem kell vele… ~A baba, pedig kisfiú…

"Sokat gondolok rád." Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak... De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem "sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Sőt. Nem is gondolsz rá. Ez egészen más érzés. Folyamatosan jelen van az életedben. Ha dolgozol, ha kirándulsz, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, vagy a madarak csiripelését élvezed, ha olvasol, vagy ha éppen kávédat kavargatod, mindig-mindig érzed a jelenlétét. Nem gondolsz rá, hanem érzed, hogy veled van, benned él. Minden pillanatban.