39.fejezet: Just U and Me.

Sziasztok! :)
Ezernyi bocsánat a késésért! :(
Rnegeteg kifogásom van, hogy miért kellett ennyit várni, de nem fogok szabadkozni.

Köszönöm a 7800 oldalmegjelenítést, és a díjat is *-* amit a következő bejegyzésben ki is teszek :))

Köszönöm, hogy vagytok nekem, és kitartotok mellettem! :)
Szóval, jó olvasást! :))
xoxo<3

39.fejezet: Just U and Me.

(ajánlott zene)

Azt hiszem kiegyensúlyozottabb vagyok, ha Louis és Harry itt vannak velünk…

~A baba pedig kisfiú..-mosolygott az orvos, és abban a percben ezernyi gondolat futott át rajtam.

Oké, az első, ami talán a legviccesebb, hogy végülis én „nyertem”, ugyanis Harry lányra szavazott. A másik a név.. Harry-vel az Aaron-ban egyeztünk meg, de mivan ha Louis-nak nem tetszik, és esetleg rosszul esik neki, hogy nélküle „döntöttünk”. Hogy mennyire fog hasonlítani Louis-ra, hogy sportoló lesz-e, hogy Louis mit szól hozzá…

~Köszönjük.-szólaltam meg végül, mire az orvos elbúcsúzott, és kiment.

Miközben öltöztem próbáltam Lou arcáról leolvasni valamit, de csak maga elé meredt…. gondolkozott.. de vajon min?!

~Louis…?!-szólítottam meg végül, mikor már felöltöztem.

~Hmm? Bocsi, elbambultam.-mosolygott. ~Tudod, még mindig nehéz elhinni, hogy apuka leszek…

~Nekem is.-mosolyogtam vissza. ~Viszont tudom, hogy fantasztikus apuka leszel.

~Gondolod?-csillantak fel a szemei.

~Biztos vagyok benne.-vigyorogtam, mire Louis átölelt.

~Te leszel a világ legjobb anyukája.-suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg.

Kézen fogva sétáltunk az utcán hazafele, és legtöbbször Louis hülyeségein nevettünk. Kétségtelen, hogy a gyerekünk nem fog unatkozni.

Mindenki életében van néhány ember, aki miatt egy kicsit hangosabban nevetünk, aki miatt többet mosolygunk és aki miatt egyszerűen csak jobban érezzük magunkat.

Amikor hazaértünk, gondoltam felvetem a név-problémát.

~Louis..-kezdtem mikor leültünk a kanapéra.

~Hmm?-játékosan felvonta az egyik szemöldökét miközben féloldalas mosolyra húzta a száját. Erre a cselekedetére automatikusan elmosolyodtam.

~Szóval gondolkoztam neveken…-kezdtem idegesen.

~Várj, kitalálom. Harry-vel?-mosolygott. Huh, azt hittem ideges lesz ettől.

~Talált.-mosolyogtam zavartan.

~Szóval akkor Darcy nem lesz..-kezdte. ~Mert gondolom felvetette az ötletet.

~Igen, és milyen jó lesz, hogy ugyanúgy fogják hívni a lányainkat.-mosolyogva emlékeztem vissza a beszélgetésünkre, mire Louis is felnevetett.

~Igen, ez jellemző.-mosolygott. ~Ugye nem Harry-nek akarjátok hívni?-kerekedtek el a szemei.

~Nem.-nevettem fel hangosan arckifejezése láttán.

~Akkor milyen neveken gondolkoztatok?-kérdezte miután csillapodott a nevetésem.

~Hát pár név szóba került, de ami mind a kettőnknek tetszett, az az Aaron.-mondtam kissé idegesen.

Louis elgondolkozott. Hümmögött, simogatta az állát.

~Aaron Tomlinson..- „kóstolgatta” a nevet. ~Nekem tetszik.-jelent meg arcán végül egy hatalmas vigyor.

Észre se vettem hogy ne vettem levegőt, csak mikor végre kifújtam, és én is elmosolyodtam. Louis az ölébe húzott, én pedig fejemet a vállán pihentettem. Csöndben ültünk, de nem volt kínos egyáltalán. Csak élveztük egymás társaságát, hogy megint együtt lehetünk, hogy minden békés. Hogy mindketten pihenhetünk, és azt hiszem még mindketten emésztjük ezt a baba dolgot.

De a legfontosabb, tudjuk hogy itt vagyunk egymásnak, és szeretjük egymást… és azt hiszem ezt a baba is érzi…

Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban.