25.fejezet: Fifth day

Sziasztok! :)
És íme, itt az új rész:)
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)
Hamarosan novellák;)
Jó olvasást! :))
xoxo<3

25.fejezet: Fifth day

(ajánlott zene)

El sem hiszed mennyi előkészület vár rád, mikor megérkezel…

~És minden rendben köztetek Lou-val?-kérdezte Harry amint kiértünk a konyhába. Tudtam, hogy beszélgetni akar, nem ennyire kis szorgos ő.

~Igen.-mosolyogtam rá miközben valami ehetőt kerestem, ám mikor lehajoltam hirtelen megszédültem, és meg kellett kapaszkodjak a konyhapultba.

~Minden rendben Lena?-termett rögtön mellettem Harry, majd derekamnál fogva segített egyenesbe hozni.

~Persze, csak egy kicsit megszédültem.-mondtam, majd leültem az egyik székre. Harry nagyon édes volt, rögtön hozz nekem egy pohár vizet, amitől egy kicsit jobb lett.

~Inkább elkezdem csinálni egyedül  a kaját, még maradj ülve.-mondta Harry mélyen a szemeimbe nézve, így kénytelen voltam tovább ülni, és a vizemet kortyolgatni, miközben ő nekilátott egy kis tészta megfőzésének.

Azokkal töltsd az életed, akik boldoggá tesznek és ne azokkal, akiket folyton le kell hogy nyűgözz!

Végül kész lett a bolognai, amit már nagyon kívántam, majd éhen haltam.

~Ez most komoly?-kérdezte Zayn miközben majonézt nyomtam a bolognai-ra.

~Igen, már egyszer ettem így, és most megint megkívántam.-vontam vállat egyszerűen, majd jóízűen falatozni kezdtem.

Először kicsit furcsán néztek, de megunták, és ők is enni kezdtek.

Jó, tudom tényleg kicsit furcsa így enni, de hát ha megkívántam…

~Harry isteni volt.-dícsértem meg a vacsora végén legjobb barátomat.

~Hát nem együtt csináltátok?-kérdezte Zayn

~Nem, mert Lena úgy döntött a szívrohamot hozza rám.

~Miért, mit csinált?-kérdezte Louis

~Nem történt semmi.-mondtam gyorsan, mire Louis kérdően nézett rám, majd Harry-re. ~Jó, kicsit megszédültem.-motyogtam halkan

~Harry?-nézett kérdően Louis az említettre. Tudtam, hogy nem elég neki ennyi.

~Hát összekészült esni.-motyogta Harry, mire Louis szemei kitágultak.

~Hogy mi?!-kérdezte

~De nem történt semmi, látod.-próbáltam nyugtatni, mire rosszallóan megrázta a fejét.

~De történhetett volna!

~De ott volt Harry!

Csak dühösen kifújta a levegőt, és miután az orra alatt elmotyogott egy „bocsánatot” felállt az asztaltól, és felment az emeletre.

~Nagyon érzékeny, főleg mikor rólad van szó.-mosolygott halványan Liam

~De akkor sem kellett volna kiakadnia.-fújtattam most én.

~Nagyon hasonlítotok, ugye tudod?-mosolygott Zayn, mire én is elmosolyodtam

~Igen, mindketten nagyon makacsok vagytok.-mondta Harry, mire csúnyán néztem rá, de haragudni az életben nem tudnék rá.

~Menj, beszélj vele.-mosolygott bíztatóan Liam

~Addig mi videójátékozunk.-mondta Niall, mire felnevettem, majd felmentem Louis után.

Mindenki életében van néhány ember, aki miatt egy kicsit hangosabban nevetünk, aki miatt többet mosolygunk és aki miatt egyszerűen csak jobban érezzük magunkat...♥

~Louis.-nyitottam be a szobámba, és láttam ahogy az erkélyen áll nekem háttal. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, majd odasétáltam hozzá, és hátulról átkaroltam. ~Sajnálom.

~Nem, én sajnálom, csak nagyon féltelek.-fordult meg ölelésemben, majd szorosan átfogta a derekamat, és fejét nyakamba fúrta.

~A lényeg, hogy minden rendben.-húzódtam kicsit el, hogy rámosolyoghassak, majd hagytam, hogy megcsókoljon.

Minden csók egy szívrengés. Hosszáról és erejéről állapítható meg a kár, amit okozott. 

Fogalmam sincs miért, de miközben Louis csókolt, egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Talán a boldogság? Talán a félelem? Ki tudja, de miután kigördült az az egy, nem volt megállás. Elkezdtem sírni…