23.fejezet: Third day

Sziasztok! :)
Ahogy ígértem itt az új rész :)
Hamarosan fel szeretnék tenni novellákat is, remélem tetszeni fognak :))
Ééés 8-an vagytok, emelett egy csomó oldalmegjelenítés, és alig kapok kommentet :( Pedig nekem nagyon fontos lenne a véleményetek :) Remélem kapom párat :)
Ui: Lányok nincs itt Vandus, szóval mégjobban várom a kommenteteket! :))
Jó olvasást! :)
xoxo<3

23.fejezet: Third day 

(ajánlott zene)

A legtöbb ember folyton csak a felelősségről papol…jó persze az is fontos, de mi van az öröömel, amit te okozol majd nekünk?!

Louis már javában aludt mellettem. Nem csodálom, hiszen hajnali 3 óra van.

1 hónap. Annyira kevés ez az idő vele. Kétségtelen, hogy a lehető legtöbb időt vele és Harry-vel kell töltenem.

Oké, feladom, nem tudok aludni. Óvatosan kikelek az ágyból, nehogy felébresszem Louis. Lemegyek a konyhába, és egy pohár vízzel felülök a konyhapultra.

Bambulásomból egy angyali hang hozott vissza.

~A párnához nem olyan jó hozzábújni.-hallom meg gyönyörű fáradt hangját, és azt is, hogy mosolyog.

~Bocsánat, nem akartalak felébreszteni.-mondom neki, mikor már elém ért.

~Baj van?-kérdezi arcomat fürkészve,bár nem tudom mennyit láthat belőle a sötétben.

~Csak nem tudtam aludni.

~Aminek oka van…-túl jól ismer már.

~Csak nem tudom mi lesz velem nélküled.-hajtom le a fejem.

~Hát ezt hogy érted?

~A turné…

Louis nem válaszolt. Félve felnéztem rá. Látszott, hogy gondolkozik valamin.

~Ugye nem attól félsz, hogy megcsallak?-kérdezi meg végül

~Nem, én bízom benned.-mosolygok rá

~Akkor?

~A távolság, a hiányod. Elviselhetetlen lesz.

~Lena, amikor csak tudok ide fogok jönni, és meglátogatlak. Ha csak egy napom is lesz szabad, én ide fogok jönni.-néz mélyen a szemembe, így elhiszem, bár tudom, hogy nem lesz sok szabad ideje. ~Az pedig természetes, hogy mindennap telefonálunk!

~Annyira szeretlek Louis.-suttogtam, majd megcsókoltam.

Csókolózni olyan, mint sós vizet inni: iszol, és a szomjad csak nő.

~Nem alszunk vissza?-kérdezte álmosan

~De.-mosolyogtam rá, majd leugrottam a konyhapultról.

Kézen fogva visszasétáltunk, majd Louis karjaiban lassan elnyomott az álom.

Már rengetek emberrel találkoztam, de te vagy az egyetlen, aki miatt ilyen idióta szíveket rajzolok a lapjaimra.

Nyűgösen ébredek. Nem csoda, Louis telefonja csak úgy üvölt… nem hiszem el, hogy nem ébred fel rá…

Vakon tapogatom ki a telefonját az éjjeli szekrényről, majd megnézem a kijelzőt.

Harry. Oké, akkor ezt felvehetem.

~Igen?-szólok bele álmosan

~Mi történt a hangoddal Louis?!

~Harry, Lena vagyok…

~Jó reggelt Lenacska. Louis ott van?

~Alszik.

~Ébreszd fel, mert ma interjúnk van.

~Hánytól?

~1-től, és 11 van.

~Tejóég, ennyit aludtunk?!

~Feltéve, hogy csak aludtatok…

~Harold ne legyél már perverz!

~Jójójó, na akkor ébreszd fel a kicsi BooBear-t.

~Rendben, szia Harry.

~Szia Lenababa.

Most komolyan, Harry már ilyenkor is képes perverz lenni… annyira imádom egyébként.

De már ma nem tudok vele lenni egésznap…

~Ki volt az?-kérdezi Louis csukott szemekkel, miközben odabújik hozzám.

~Harry, interjútok lesz.-válaszoltam, majd megfordulva még jobban hozzá bújtam.

~Jössz velem.

~Jó tudni.-kuncogok

~Mától egy hónapig mindennap.

~De erre nincs szükség, ha nem akarod.

~Már miért ne akarnám?-nyitotta ki végre a szemeit, mire én megvontam a vállam. ~Annyira kis butus vagy..

"Úgy érzem, legjobb volna így maradni egy életen át: csak néznélek, boldogan, elégedetten."