44.fejezet: Feelings

Sziasztok! :)
Oké, szerintem halálra unjátok a rizsámat:D De sajnos most csak így megy, nincs biztos dátum, hogy mikor jön rész, de igyekszem :/
Köszönöm hogy kitartotok mellettem, imádlak titeket! :))
#lovemyreaders <3

Jó olvasást! :))
xoxo <3

44.fejezet: Feelings

(ajánlott zene)

Sok mindenen átmentem mire megszülettél, de tudod mit? Egy percét se bánom, hiszen te kárpótolsz mindenért...

Alig bírom felfogni, hogy egy pillanaton belül mennyi érzés fogott el hirtelen. Zavarodottság, pánik, aggodalom, de a félelem volt talán a legerősebb. Nem, nem magamat féltettem, hanem a picit.

Kezdtem kicsit szaporábban venni a levegőt, nem éreztem jól magam. Eleve nem igazán szeretem a lifteket, és azt hiszem az egyik rémálmom pont ez a szituáció, beszorulni egy liftbe. Terhesen!

~Lena, minden rendben?-kérdezte Jenny aggódva. Nem, semmi sem volt rendben.

~Nem vagyok jól.-még mindig szaggatottan vettem a levegőt, kezdett nagyon melegem lenni, és a kicsi Aaron is többet rugdalózott.

~Jesszus, ne csináld ezt velem.-kerekedtek el a szemei, és elkezdte a vészjelző gombot nyomkodni.

Már alig figyeltem mit csinál. Lecsúsztam a földre, már szédültem. Teljesen levert a víz, és már sírni kezdtem. Semmit se akartam, csak hogy kijussak innen, és Louis-val legyek. Igen, Louis meg fog menteni, hiszen már megmentett… Tejóég, azt hiszem kezdek képzelődni már… Hogy lehetne itt Louis?! De nekem szükségem van rá. Egyre jobban sírtam, Jenny segélyhívását csak háttérzajként hallottam, Aaron rugdosott, a fejem szétment, egyre homályosodott minden, míg egyszercsak elsötétedett minden…

Louis szemszöge:

Épp a turnébuszban néztünk valami filmet, mikor megcsörrent a telefonom. Gondoltam Lena az, de nagyon meglepődtem, mikor a kijelzőn Jenny neve villogot.

~Igen? –szóltam bele kíváncsian.

~Louis, szia, Jennyi vagyok.-kezdte. ~Figyelj ne akadj ki, de egy kis gáz van. Ahogy ezt kimondta tudtam hogy valami baj van, mégpedig Lena-val… Ne!

~Mi történt?

~Lena-val beszorultunk a liftbe, és rosszul lett, elájult, szóval most hozták be a kórházba kivizsgálni.

Abban a pillanatban a levegő is megállt bennem. Nem hiszem el.

~Hol van? Melyik kórházban?-kérdeztem, mire a fiúk egy emberként fordultak felém.

~Itt Bristolban van.

~És hogy van? Tudni már valamit?

~Nem, most értünk ide, rögtön hívtalak.

~Köszi, és amint tudok, odamegyek!

~Mi? Louis épp turnén vagy!
~Viszont a szerelmem és a kisbabám kórházban van.

~Végülis..

~Köszi, hogy szóltál, és kérlek üzenj ha tudsz már valamit.

~Ez csak természetes, szia Louis.

~Szia Jenny.

Ezt nem hiszem el. Magatehetetlenül leraktam magam mellé a telefonomat és csak bámultam előre. Lena kórházban van… nincs az eszméleténél… hiszen már az ötödik hónapban van!

~Louis, mondd már, mi történt?-kérdezgetett Harry. Észre se vettem, de mind a négyen körém gyűltek.

~Lena elájult, és kórházba került.-szólaltam meg végül, mire a fiúkban rekedt a szó.

~Indulunk.-állt fel először Liam, majd mind követtük őt…

Aggodalom az, ami megosztja és összetöri a lelket, visszatart bennünket jelenbeli feladataink elvégzésétől olyan jövőbeli félelmek miatt, melyek talán soha nem következnek be.