41.fejezet: Madhouse

Sziasztok! :)
Ezernyi bocsánat, hogy mostanában minimus 1 hetet kell várnotok a részre :((

Emiatt, próbáltam hosszabb részt hozni! :)
Most vannak ötleteim! :D
Imádom a gif-eket! :D
Na, de jó olvasást! :))
#lovemyreaders

xoxo<3

41.fejezet: Madhouse

(ajánlott zene)

Louis közelébe szinte mindig rúgsz egyet... megértelek, te is az ő karjaiban akarsz már lenni.. 

Oké, Jenny-vel lejártuk a lábainkat. Rengeteg helyen jártunk. Vásároltunk, nézelődtünk, kutakodtunk a tökéletes esküvő után, fodrásznál és manikűrösnél is voltunk, egyszerűen mindent csináltunk.

1 hétig minden napra volt programunk. Azt hiszem a kedvencem a ruhapróba volt az esküvőre.

Jenny velem egyidős húga, Clare, és Sean (Jenny vőlegénye) szintén velem egyidős húgával Brittany-vel leszek koszorúslány. Rengeteg ruhát próbáltunk, bár biztosra még egyiket se mondtuk, van időnk bőven.

Azt hiszem remek barátokat találtam Clare és Brit személyében. A modellkedés miatt nem igazán voltak barátaim, hiszen minden időmet elvette, és bár soha nem vallottam be magamnak, mindig tudtam, hogy hiányzik valami. Valami, amire minden embernek szüksége van. Jenny mindig mellettem volt, ő a legjobb barátnőm, szinte már a nővérem, és bármennyire is szeretem, tudtam, hogy idősebb nálam, és hamarosan férjhez megy, és természetesen több időt fog a férjével tölteni. Lehet nem döbbentem rá időben, de mint minden helyzetből, Jenny ebből is kimentett, hiszen bemutatta nekem Clare-t és Brittany-t. Legbelül kicsit jó volt, hogy nem volt sok barátom, hogy nem engedtem sok embert magamhoz közel, ugyanis félek attól, hogy elveszítem az embereket. Azt hiszem erre akkor döbbentem rá, mikor elköltöztem otthonról. Tudtam, hogy számíthatok a családomra, de azzal, hogy elköltöztem, talán kicsit függetlenebb lettem.

Amikor megismertem Louis-t, még nem gondoltam arra, hogy valaha is elveszíthetem, de azt hiszem az első csókunk után belém hasított a felismerés. Mit csinálnék nélküle?!

Aztán Harry. Soha nem gondoltam arra, hogy lehet ennyire jó fiúbarátom. Nagyon szeretem, és szerintem összeroppannék, ha elveszíteném. Ő tartotta bennem a lelket mindig.

Beismerni ezeket magamnak azt hiszem nagy erőlelépés. Soha nem igazán szerettem bevallani magamnak ha valamitől félek. Azt hiszem ez a legnagyobb félelmem. Rengeteg mindent megéltem már. Éreztem félelmet, fájdalmat, boldogságot, tudatlanságot, szeretet.

Amikor Mario megtette velem, rengeteg érzés futott át rajtam. Nem igazán szeretek belegondolni a történtekbe, próbálom elfelejteni, habár tudom, ez lehetetlen. Amikor megtette, elpattant valami. Sokkot kaptam. Sok érzelem egyszerre gyülemlett fel bennem, és az agyam már nem bírta.

Azt hiszem kívül sikerült elrejtenem azt a részt, amikor feldolgoztam, de belül égetett a fájdalom. Azt hiszem ez az a dolog, amit mindig próbáltam és próbálok elkerülni. De talán az, hogy már tudom milyen érzés ez, talán nem félek annyira. De közben bennem van az a fajta érzés is, hogy mi van, ha mégegyszer megtörténik… talán nem csak az agyam nem fogja bírni, hanem a testem se…

Gondolatmenetemből a telefonom csörgése hoz vissza.

~Lena, elszabadult a pokol.-szólt bele meglepetésére Liam.

~Mi történt?-kérdeztem, miközben magamban mosolyogtam.

~Harry nem akar felöltözni, Louis folyamatosan répákat szerez, és már tele van a fél busz, Zayn egyre több hajra való cuccot, tusfürdőt szerzett, szóval a busz másik fele ezzel van tele, Niall pedig folyamatosan kaját kér, szóval egy kis kaját mindenhol megtalálsz. Nem szeretnél beszélni a fejükkel?

Amint Liam befejezte a monológját, kitört belőlem a röhögés. Ennyi idiótát egy helyen.

~De, persze, add őket egyesével.-nevettem még mindig.

~Meg mented az életem, és remélhetőleg a tunébusz életét is.-hálálkodott Liam, mire ismét felnevettem.

~Lenácska.-hallom meg először Harry hangját.

~Szia Harry.-mosolygok. ~Szóval, elárulod miért nem szeretnél felöltözni?

~Bezártnak érzem magam a ruháimban.-mondja, mintha ez teljesen természetes lenne.

~Az rendben, de akkor miért nem maradsz a szobádban?

~Ott is bezártnak érezném magam.

~Egy alsónadrág, vagy egy köntös csak nem okoz akkora bezártságot.

~Hmm, egy köntös talán nem…

~Jólvan, add tovább a telefont. Puszillak.

~Oké, és én is, még este írok!

~Lenaa!-hallom meg ezúttal Zayn amolyan „What’s happening?” hangját.

~Szia Zayn.-mosolygok ismét. Miért veszel egy mindent a hajadra?

~Hogy tökéletes legyen!-oké, úgy látszik itt mindenkinek minden természetes..

~De hát így is az!

~Gondolod?

~Hát persze! Fellépés előtt meg úgyis megigazítják a saját cuccaikkal, hidd el, a fodrászoknak elég sok hajra való cuccuk van.

~Hát igazad van, de szeretem magam beállítani.

~Ez jó dolog, de szerintem nyugodtan használd a fodrászoknak a dolgait, erre vannak.

~Igazad van! Köszi Lena.

~Nincsmit, szia Zayn.

~Szia kicsilány.-köszön immár Niall.

~Szia Niall!.-mosolygok ismét. ~Figyelj, együtt érzek veled, most hogy terhes vagyok, többet eszem, de azért nincs a lakásomban mindenhol étel.

~De soha nem tudhatom, hogy hol fogok megéhezni, és minek kimenni egészen a konyháig?

~Niall, egy turnábuszban vagytok, nem túl nagy, szóval nincs túl messze a konyha.

~Hát végülis igaz…

~Szerintem szedd össze a kajákat, és vidd ki a konyhába, és ott bámikor bármennyit tudsz enni.

~Jó, de ha éhen halok, mert nem jutottam elég gyorsan kajához, a te lelkeden szárad.

~Azt hiszem vállalom a felellőséget. -nevetek fel, mire Niall is.

~Amugy minden rendben?-kérdezi

~Igen, holnap megyek kontrollra.

~Miért, baj van?

~Ja nem, csak havonta nem árt megnézetni mivan a kisfiúval.

~Ja rendben akkor. Tovább adlak. Puszi.

~Oké, szia Niall.

~Szia baby.-hallom meg szerelmem hangját, mire a szívem hevesebben kezd verni.

~Szia Louis.-vigyorgok mint egy idióta. ~A többiek mennyire szeretik a répát?

~Nem tudom, nem annyira mint én, miért?-najó, itt tényleg minden természetes…

~Nem lehet, hogy kicsit elragadtattad magad, és sok lett a répa?

~Nem hiszem.-mondja, és hallom hangján hogy vigyorog.

~Komolyan?

~Jó, lehet… de csak egy nagyon nagyon picit!

~Nem szeretnéd lecsökkenteni a répák számát?

~Ha ennyire szépen kéred…

~Köszönöm.

~Este még írok.

~Rendben. Szeretlek.

~Én is téged. Még adom Liam-et, csók.

~Oké, szia!

~Ezer hála Lena!-szól immár Liam a telefonba.

~Bármikor.-nevetek

~Hogy vagy?

~Jól, köszi.-mosolygok.

~Akkor még beszélünk, mégegyszer köszi!

~Persze, és nincsmit! Szia Liam.

~Szia!

Azt hiszem az ilyen beszélgetések miatt nem vesztem el a hitemet soha, és érzem biztonságban magam. Igen, erre vannak a barátok…